Denzel Washington: Ez nem a főpróba

Játszott fekete emberjogi harcost és homofób ügyvédet, szerepelt Shakespeare-adaptációban és akciófilmben, ötször jelölték Oscarra, kétszer nyert is. Idén dörzsölt rendőrként láttuk A belső emberben, most pedig egy robbantás tettese után nyomozó ügynököt alakít Tony Scott Déja vu című akcióthrillerében. Az alábbi interjúban a filmről mesélve elmondja, hogy eleinte milyen fenntartásai voltak a sztorival kapcsolatban és hogy hogyan készült a figurája megformálására, de megosztja velünk azt is, hogy mit tanult az ötvenedik születésnapján.

- Szokott déja vud lenni?

- Igen, pont ma volt egy furcsa: mentem a postaládához kivenni a leveleket, kint álltam a kapu előtt az utcán, és az az érzésem támadt, hogy valamelyik ismerősöm hamarosan elhajt a bejárat előtt. Úgy döntöttem, hogy várok egy picit. Ott álltam, és megjelent egy fehér autó, megállt, és Eddie Murphy ugrott ki belőle.

- A film a déja vu jelenségét egy lehetséges párhuzamos univerzum létezésével hozza összefüggésbe. Te mit gondolsz erről?

- Amikor a forgatókönyvet olvastam, nem voltam benne biztos, hogy ez az egész párhuzamos univerzum, meg idővisszaforgatás jó ötlet-e, Tonynak és Jerrynek (Tony Scott, a film rendezője és Jerry Bruckheimer, a producer - a szerk.) kellett meggyőznie arról, hogy ez hihetően megvalósítható. Tony azt is mondta, hogy "a legújabb tudományos elméleteket és megfigyelési technikákat akarjuk felhasználni a filmben". Egy csomó minden, amit a filmben látni lehet, különösen a megfigyeléssel kapcsolatos dolgok, valóban lehetségesek. Elég felmenni a Google-re, ha szatellitképet akarunk látni valakinek a házáról. Bagdadban is alkalmazzák azt a technológiát, amelynek segítségével tizennyolc mérföld magasból figyelik az épületeket, és hőérzékelővel látják, hogy kik vannak bent.

- És mi volt a véleményed a szerelmi szálról? Az is elég szokatlan.

- Az elején azzal kapcsolatban is voltak kétségeim. A pasas megismer valakit, aki nem is él, és négy napot tölt azzal, hogy figyeli őt a múltban. De pár napja láttam az elkészült filmet, és összeáll a kép. Nagyon tetszik a film a különleges tudományos elméletekkel és a visszafelé haladó szerelmi szállal együtt, éppen ezek teszik egyedivé.

- Könnyebb rizikót vállalni tudva azt, hogy Jerry Bruckheimer a producer és Tony Scott a rendező?

- Igen, persze. Ez már a harmadik alkalom, hogy Tonyval és Jerryvel dolgozom, és korábban hatalmas sikerünk volt. Jerry egyszerűen remek, szerintem nincs még egy olyan sikeres producer, mint ő. Tonyval pedig nagyon szeretek együtt dolgozni, úgyhogy kellemes élmény volt. Túl régóta csinálom ezt ahhoz, hogy olyasmiben vegyek részt, amit nem élvezek. De ezen nem kell sokat filózni, ha legközelebb is hívnak, megyek.

Denzel Washington és Jerry Bruckheimer a Déja vu forgatásán

- Nagyon komoly drámai filmekben és magas energiaszinten pörgő akciófilmekben is játszottál már. Másképp kell hozzáállni a különböző típusú szerepekhez?

- A film jellegétől függetlenül háttérmunkát kell végezni, ki kell alakítani a figurát és értelmezni kell a forgatókönyvet. De persze van, ami a szereptől függ. A Hurrikán nem akciófilm volt, de persze jó formában kellett lennem hozzá. A belső ember-nél örültem annak, hogy a figurám egy kicsit viharvert, egy kicsit túlsúlyos. Olcsó ürügy volt arra, hogy ne eddzek.

- A Déja vu-re hogyan készültél fel?

- Sok háttérkutatást végeztem hozzá. Tony - akárcsak én - szeret háttérinformációkat gyűjteni, és mindig felkeres valódi embereket. Ezt csináltuk A tűzben edzett férfi-nál, Az utolsó esély-nél és a Déja vu-nél is. Jerry Ruden az ATF (Bureau of Tobacco, Alcohol, Firearms and Explosives; Alkohol-, dohányáru-, fegyver- és robbanóanyag-ellenőrzési iroda - a szerk.) egyik munkatársa, aki kulcsszerepet játszott az oklahomai robbantás felgöngyölítésében. Az oklahomai szövetségi épület romjainál apró műanyagdarabkákat találtak. Azonosították őket, és kiderítették, hogy hordókból származnak. Kiderítették, hogy hol készültek a hordók, hogy hol adták el őket, és haladtak tovább visszafelé. Ezt a módszert emeltük át a filmbe. Ruden húsz-harminc órákat dolgozott egyhuzamban, és azt mondta, hogy amikor alkalma nyílt fogat mosni, az olyan volt, mintha egy órát alhatott volna. Úgyhogy ezt is belevettük a filmbe.

- A nőt, akibe szerelmes leszel, Paula Patton játssza, aki gyakorlatilag kezdő a színészi pályán. Aggódtál amiatt, hogy milyen lesz együtt dolgozni valakivel, akinek ilyen kevés tapasztalata van?

- Tony Scott azt mondta nekem, hogy "nem ismered ezt a lányt, nem volt még semmiben, de tökéletes a szerepre". És igaza volt. Van benne valami, ami miatt az ember törődik vele, gondját akarja viselni. És a kamera is szereti, az egyszer biztos.

Paula Patton és Denzel Washington a Déja vu című filmben

- Izgult, hogy veled kell dolgoznia?

- Színésznőként és emberként is fiatal, és valóban veteránok közt volt, velem, Tonyval, Val Kilmerrel és másokkal, úgyhogy biztos stresszelte őt valamennyire ez a helyzet, de igyekeztem gondoskodni róla, hogy ne izguljon. Azt mondtam neki, hogy "nem azért vagy itt, mert megnyerted a Miss Akárkicsoda versenyt, hanem, mert te vagy a legjobb színész erre a szerepre. Tony hisz benned, én pedig bízom Tonyban, úgyhogy ne félj hibázni." És feldobott a lelkesedése. Vannak napok, amikor az embernek nincs is kedve kilépni az öltözőből, és olyankor szembejön egy ilyen friss fiatal, mint Paula, aki emlékeket ébreszt az emberben. Emlékezteti arra, hogy micsoda privilégium ebben a szakmában dolgozni, ahol elképesztően és nevetségesen jól kompenzálják az embert azért, amit amúgy is szívesen csinál.

- A Déja vu volt az első film, amit a Katrina hurrikán óta New Orleansban forgattak, de egy ideig szó volt róla, hogy inkább Seattle-ben zajlik majd a forgatás. Volt szereped abban a döntésben, hogy New Orleansban maradjon a produkció?

- Ez Tony Scott filmje, így a döntés az övé volt. Még a Katrina előtt döntött úgy, hogy New Orleansban akar forgatni, aztán a hurrikán után megnézett más helyszíneket, de azok nem tetszettek neki. Nem volt okunk arra, hogy eltántorodjunk ettől, és jó dolognak tartom, hogy pénzt költöttünk ott és munkalehetőséget biztosítottunk embereknek, és örülök, hogy részese lehettem annak, hogy ez megvalósult.

- Milyen hatást tett rád a New Orleans-i tartózkodás?

- Sok ember történetét meghallgattuk arról, hogy min mentek keresztül, és már önmagában az is hatással volt ránk, hogy a városban közlekedtünk, és láttuk a pusztítás nyomait.

Denzel Washington a Déja vu című filmben

- Már elmúltál ötven éves; meglep, hogy még mindig Hollywood egyik legszexisebb férfisztárjának tartanak?

- Decemberben töltöm be az ötvenkettőt, de azt nem tudom, hogy szexi vagyok-e, azt se tudom, mit jelent ez. Az ötvenedik életévem betöltésében számomra az volt érdekes, hogy ráeszméltem, hogy ez nem a főpróba. Hirtelen leesett, hogy minden egyes napot élvezni kell, hogy meg kell próbálni jól és egészségesen élni, és nem túlkomplikálni a dolgokat.

- Ez változtatott azon, hogy hogyan látod a fiatalkorodat vagy a pályádat?

- Nem nézek vissza. Minek tenném? Nosztalgiából? Az emberek gyakran kérdezik, hogy melyik a kedvenc filmem, amire azt válaszolom, hogy "a következő". Nem akarok üldögélni és a múlton töprengeni, ez sose volt az én műfajom.

Forrás: Fórum Hungary