M. Tóth Géza: Esélyt adtunk a filmünknek

2007.01.29. 10:56

Nincs egy hete, hogy Los Angelesben bejelentették az idei Oscar-jelölteket. Különleges ez az év, mert idén magyar filmest is jelölt az Amerikai Filmakadémia: M. Tóth Géza Maestro című négy és fél perces animációja indul a rövid animációs kategóriában. Óriási nevek mellett versenyez az Oscarért: a Pixar, a Disney vagy a Jégkorszakot jegyző Blue Sky is a jelöltek között van. Az [origo] telefonon érte el a magyar rajzfilmest, mert kicsit jobban meg akarta ismerni. Interjú.

M. Tóth Géza elfoglalt ember, most meg aztán különösen. A magyar animátor az Oscar-jelölés óta sorra adja az interjúkat. Amikor én hívom, éppen egy amerikai újságíró telefonjára vár. De nem hajt el, inkább derűs nyugalommal mesélni kezd: "Van egy kis időnk, kérdezzen!" Akkor sem sértődik meg, amikor bevallom: múlt hétfőn még nem sokat tudtam róla.

"Mire kíváncsi? 1970-ben születtem Veszprémben, orvos-, gyógyszerész családban. Fiatalon a biológia és az építészet is érdekelt, aztán végül az építészet mellett döntöttem. Az Iparművészeti Egyetemre jártam, és egy nap megláttam egy felhívást, hogy Jankovics Marcell animációs osztályt indít. Izgatott a dolog, Jankovicsot nem akartam kihagyni. Odamentem. Kicsit rá kellett őt beszélni - nem volt benne biztos, hogy megfelelő vagyok a feladatra, de végül felvett. Hárman voltunk az osztályban és 1992-ben egyedül végeztem, mert a másik két hallgató halasztott. Az animáció, a művészi vonal mellett a tanárság is nagyon érdekelt, tizenhárom éve tanítok. Nem csak itthon: tavaly két szemesztert tanítottam a londoni Royal Academy of Artban, de hívtak már Indiába és Észtországba is. A Maestro 2005-ben készült, de párhuzamosan készülnek el a munkák, így például ezzel egy időben egy közel fél órás Bartók-koncertanimáción, A csodálatos mandarin-on is dolgoztam. A klasszikus zene szeretete nálunk családi örökség: 12 évig csellóztam, tagja vagyok az ELTE kamarazenekarának."

Oscarra jelölt munkáját, a Maestró-t is átitatja a zene. Négy és fél perc, a végén pedig ott a meglepetés. A Filmakadémia jelölése éppen a 40. elismerés, amit M. Tóth a Maestró-ért kapott. "Szeretem kísérni a filmet fesztiválokra. Beülök a terembe, és figyelem a közönség reakcióját. Öt percig néznek valamit, amiről pontosan nem derül ki, micsoda. Két figurát látunk, a kiszolgáltat és a szolgálót - az előbbi a sztár, a parvenü, a másik a kicsit sértett lakáj. De végig ott az apró feszültség, hogy valójában nem tudjuk, mi ez az egész. És a végén minden borul, minden újraértelmeződik. Mindenki röhög. Ott ülök a fesztiválon, és nézem a nézőket, olyan vagyok ilyenkor, mint aki egy jó viccet mesél el. Nem tudok jól viccet mesélni, de ez olyan, mintha tudnék... Azt hiszem, ha lehet válaszolni arra a kérdésre, van-e valami, ami tipikusan magyar ebben a rajzfilmben, akkor ez az: a gondolkodásmódja, az, ahogy meg van tekerve rendesen. Ez a lényeg. A tanítványaimnak is ezt próbálom átadni: mennyire fontos a pszichológia, a mozgatórugók. Nem a ceruza vagy a szoftver számít egy jó rajzfilmnél, hanem az, milyen jeleket adunk a nézőnek, hogyan játszunk vele, hogyan számítjuk ki a hatást, milyen viszony, beszélgetés alakul ki a rajzfilm és a néző között. És Amerikában, a film hazájában, a Maestro ugyanúgy hatott az emberekre, mint bárhol máshol a világon."

Nézd meg a Maestro című filmet!

De milyen érzés, ha Oscarra jelölik az embert? Tudjuk, volt, aki káromkodott, volt, aki alvást színlelt a bejelentés idején. Mit csinált M. Tóth Géza? "A gépemnél ültem és a neten néztem, ahogy Salma Hayek álmos szemekkel kipördült a kamerák elé, már amennyire ezt a monitor szemcséin keresztül meg lehet ítélni, de hát ott elég korán volt, hajnalban... És jelöltek. Örültem. Fura, mert nem volt bennem olyan hatalmas drukk, nem is vagyok drukkolós. 1997-ben egy másik munkámat, az Ikarosz-t Arany Medvére jelölték Berlinben, ott már átéltem valami hasonlót. Akkor nem nyertem, de úgy éreztem, nem is baj, nem torzított el. Hiszen egy díj nem változtatja meg az embert, ettől nem leszek okosabb, nem fognak a nők jobban szeretni... Az a díj akkor talán túl korán jött volna. Most már el tudom viselni az Oscar-díjat. Végtelen hála van bennem. Mindenkinek hálás vagyok. A Teremtőnek, az embereknek, a munkatársaimnak, és azoknak, akik mellettem álltak végig az ide vezető úton: az édesanyámnak, az óvó nénimnek, a feleségemnek, mindenkinek."

Az Oscar-jelölés nem a véletlen műve. M. Tóth Géza nem is titkolja, mennyire tudatos és kemény munka, ha valaki be akar kerülni a Filmakadémia fókuszába. "Bele kellett fektetni. Egy külföldi munkából bejött annyi pénz, hogy ezt megtehettük. Esélyt adtunk a filmünknek. Sok energia és pénz ez, de elértük, hogy a Maestró-t játsszák egy Los Angeles-i moziban, hiszen az amerikai mozis vetítés előfeltétele az Oscar-jelölésnek. Tudatos döntés volt, de hát a filmkészítés tudatos életforma. Pillanatnyilag egy személyben vagyok a termék és az eladó, a produkciós cégemen, a Kedden keresztül. A Kedd valójában egy alkotóműhely, ahol televíziós műsorok arculatát dolgozzuk ki; körülbelül 140 rövid animációs kampányt készítettünk. A rajzfilm maga is sokba került: szütyörgős műfaj ez, lassan állnak össze a dolgok."

Forrás: AniFest
Egy kocka a Maestró-ból


A rajzfilmes néhány napig még itthon van, aztán elindul Amerikába, ahol az Oscar-gáláig sorra látogatja a szakmát. "Várom már, jó lesz találkozni a többiekkel. Elmegyek a Pixarhoz, a Disney-hez, meglátogatom a régi ismerősöket. Családias ez a szakma, nagyon hasonlítunk egymásra. Emlékszem, amikor kezdő tanár koromban írtam John Lasseternek, a Pixar vezetőjének, postafordultával válaszolt: "Szevasz, Géza, emlékszem rád, találkoztunk Annecyban, a fesztiválon!", és küldött nekem egy-két rövid Pixar-animációt, amit a tanítás során használhattam. Most újra találkozunk. Tehát nem csak az Oscar-gálára utazom ki, igaz, arra is készülünk. Bár a feleségemnek úgy hiányzott a gála, mint üveges tótnak a hanyatt esés: de hát ez ezzel jár, értem azt is elviseli, hogy méretet vesznek a csipejéről... De komolyan, erre is fel kell készülni, így megkértem egy kedves barátomat, Bárdosi Ibolya stylistot, hogy segítsen nekünk ebben - szmokingot kell csináltatnom."

M. Tóth Géza tehát nemsokára útnak indul, és lehet, hogy február 25-én magyar Oscar-díjat ünnepelünk. Ő már most is boldog. "Ez nem erről szól. A jelöléssel már most ott vagyunk a csúcson. Húsz éve nem volt ilyen. Jó lenne, persze - lehet fokozni, de ennél több nem kell. Erős a mezőny, de nem versenyzünk. Olyan ez, mint az olimpia: a legjobb értelemben vett sportszerűség hat át mindent. A lényeg, az öröm már itt van, megvan, ez az, amit érzek."

Mesterházy Lili

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK