Isten éltessen, seggfej!

2007.08.20. 7:22

Denis Learyt a magyar tévénézők a Ments meg című kőkemény tűzoltós sorozatból ismerhetik, de összeállításunk bebizonyítja, hogy ezen kívül még legalább kilenc emlékezetes produkció fűzödik a nevéhez. Amerika egyik legviccesebb komikusa tegnap töltötte be ötvenedik életévét, a Filmklub stábja sok boldogságot kíván a férfinek, aki az elmúlt másfél évtizedben egy karriert épített arra, hogy seggfej módjára viselkedik.

MTV-reklámok (1991)

Ha a kilencvenes évek elején rendszeresen nézted az MTV-t, biztos emlékszel egy nagyon mérges bőrkabátos fickóra, aki vadul szívta a cigarettákat és felhúzta magát mindenen. Leary ismertségét Amerikában ez a három darab fekete-fehérben felvett csatornaazonosító szpot alapozta meg. Az egyikben a magukat túl komolyan vevő rocksztárokat szapulta, a másikban drogokkal kapcsolatban szólt pár keresetlen szót, a harmadikban pedig azt fejti ki, hogy az MTV teljes műsorstruktúráját Cindy Crawford köré kellene szervezni. (Ez utóbbira válaszként Cindy is bőrkabátba bújt és Leary stílusában nyomott le egy vicces ajánlót a House of Style című műsorához.)

+ + +

No Cure For Cancer (1992)

A Leary munkásságával való ismerkedést érdemes ezzel az egyórás one-man-show-val kezdeni, ami kijött cédén, megjelent könyvalakban, és koncertfilm is készült belőle. Egy hiperaktív, nagyon agresszív bekokózott ember monológja, felesleges belőle idézni, minden szava aranyat ér. Szerencsére itt meg lehet nézni az egészet, aki meg nem tudja kivenni a szöveget, itt követheti szöveges formában.

+ + +

Asshole (1992)

Igaz a No Cure for Cancer-ben is felcsendül ez a fülbemászó nóta, de annyira zseniális, hogy muszáj külön megemlékezni róla. Leary a számot egy bunkó átlagamerikai szemszögéből énekli, aki szereti a focit, a pornót, rohadt lassan közlekedik az autópályán, lehugyozza a vécéülőkét és még büszke is arra, hogy mekkora seggfej. Nagyon népszerű volt az egyetemi rádiókban, és Ausztráliában a kislemezlista második helyéig jutott. Kicssé módosított szöveggel egy ittas vezetés elleni kampányban is felhasználták.

+ + +

Egy híján túsz (1994)

Forrás: [origo]

Leary első filmfőszerepét kapta ebben a nem éppen konvencionális karácsonyi vígjátékban, ahol olyan betörőt játszik, aki túszult ejt egy civakodó yuppie házaspárt és leckét ad nekik toleranciából. Bujdosó Bori pár hónapja egy összeállításban már méltatta ezt az alkotást, annyit érdemes még megjegyezni róla, hogy Leary jóbarátja, a fiatalon elhunyt Ted Demme (Gyönyörű lányok, Betépve) rendezte, aki egyébként a No Cure For Cancer koncertfilmet és a későbbi Monument Ave.-t is jegyzi. Annyira sikeres volt videón az Egy híján túsz, hogy két évvel később a producerek megpróbáltak Hugh Grantet faragni Leary-ből és összeeresztették az akkor karrierje csúcsán lévő Sandra Bullockkal egy romantikus vígjátékban. Képtelen képrablás volt ennek a borzalomnak a címe, nem csoda, hogy senki nem emlékszik már rá.

+ + +

Monument Ave. (1998)

Leary legjobb mozifilmje ez a piti gengszterek között játszódó dráma, a DVD-tokon egyenesen az "ír Aljas utcák-nak" nevezik, nem is érdemtelenül. Szuperek az alakítások és tökéletesen megfestett a milliő, az egyetlen zavaró tényező talán csak az, hogy Leary szörnyen idétlen frizurát és egy ormótlan nagy barkót visel ebben a filmben.

+ + +

Az élet kalandja (1999)

Forrás: [origo] Forrás: [origo]
Denis Leary és Billy Crudup Jack Black és Denis Johnson


Denis Johnson kíméletlen novelláskötetéből (Jesus' Son) relatíve szépelgő filmadaptáció készült, de pont az a jelentsor, amelyben Leary is szerepel, visszaad valamit a lírai és a profán sajátos egyvelegéből, ami az eredeti művet jellemezte. (A regény és a film összehasonlításáról olvasd el Chuck Palahniuk pompás írását!) A Work című fejezetet hűen követő epizódban a bájos Fuckhead becenévre hallgató főhős (Billy Crudup) és Wayne (Denis Leary), egy szalmakalapos lecsúszott alkesz "dolgozni" indulnak. Ez a munka abból áll, hogy betörnek egy házba (ami különben Wayne-é), kalapáccsal szétverik a falakat és kiráncigálják az elektromos kábeleket, amiket aztán eladnak, hogy leihassák magukat. A kocsmázás után bevásárolnak heroinból és ki-ki elindul a saját lepukkant lakásába, hogy belője magát. Osztott képernyőn követjük a két férfit, ahogy lehuppannak otthon a fotelbe és belövik a cuccot, ami túl erős lehetett, mert mindketten azonnal szívrohamszerű tüneteket kezdenek produkálni. Fuckheadnek szerencséje van, mert pont megérkezik a barátnője (Samantha Morton) és újraéleszti, de Wayne-nek nem segít senki, az vászon őt mutató felében csak az látszik, hogy némi remegés után a fotel karfárája dölve fekszik mozdulatlanul. "És ami Wayne-t illeti... ő meghalt" - közli a narrátor szenvtelenül. Sajnos ez a jelenetsor nincs fent a YouTube-on, de ebben a montázsban (az 58. másodpercnél kezdődik) elkaphatunk pár másodpercet a túladagolós részből.

+ + +

Egy bogár élete, Jégkorszak 1-2

Forrás: [origo]

Nem rossz fizetéskiegészítés lehetett Leary számára az, hogy három iszonyatosan népszerű animációs filmben is vállalt szinkronmunkát. Az Egy bogár életé-ben egy katicabogárnak kölcsönözte a hangzát, a Jégkorszak két részében pedig a fenti képen látható kardfogú tigrist szólaltatta meg. Az Egy bogár életé-hez nem volt szerencsém, és csak húsz percig bírtam az Jégkorszak-ot, mert nagyon idegesített a mamut, de biztos mindhárom igen szórakoztató alkotás a maga nemében.

+ + +

A meló (2001-2002)

A Ments meg előfutárának is tekinthető ez a két évadot megélt zsarusorozat, amelyben Leary szintén egy alkohol-, magánéleti- és munkahelyi problémákkal küszködő figurát játszik. Nem annyira erős, mint a későbbi tűzoltós sorozat és nem tesz jót neki, hogy negyven helyett itt húsz percben kellett lekerekíteni a történeteket, de több része nagyon vicces, érdemes beszerezni vagy elkapni az AXN csatornán.

+ + +

Ments meg (2004)

Forrás: [origo]

Az utóbbi évek legütősebb tévésorozata már az RTL Klubon is nézhető. Színvonalát és történetvezetését tekintve leginkább a Maffiózók-hoz hasonlítható: mindkét sorozat egy zárt férfitársaság példáján keresztül (ott gengszterek, itt tűzoltók) állít ki ijesztő bizonyítványt a macsó értékrendről. Akár egyetlen részen belül is olyan hirtelenséggel ugrál a brutális erőszak, a kőkemény lelki dráma, és az infantilis humorizálás között, hogy a néző csak kapkodja a fejét. Élvezetéhez kifinomult ízlés, humorérzék és erős gyomor szükséges.

+ + +

Mel Gibson Blues (2006)

Leary - aki maga is tudhat egy s mást az alkohol tudatra gyakorolt hatásáról - rendesen kiakadt azon, amikor Mel Gibson úgy próbálta meg elbagatelizálni zsidózós ámokfutását, hogy a piára fogta az egészet. Először egy baseball-meccs közvetítése közben szólt be a Halálos fegyver sztárjának, majd egy dalban csinált komplett hülyét belőle.

Varga Ferenc

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK