Egy dugás miatt

2007.10.03. 10:00

A Felkoppintva című könnyed vígjáték ügyesen egyensúlyoz a hétköznapiság és a hollywoodi álomvilág esztétikája közt hasadó meredély fölött. Ez a film egyszerre hihetően idétlen és álomszerűen mesebeli.

A Felkoppintva egy szigorúan egyéjszakás kalandnak induló kapcsolat története. A megismételhetetlennek szánt dugásból azonban fogantatás lesz, és ezzel a két hős élete kényszerűen összekeveredik. Persze a férfi és a nő nagyon nem illik egymáshoz. A pasi egész nap beszívva idétlenkedik a haverjaival, se pénze, se ambíciója, egy taknyos gimis is ideálisabb férjjelölt, mint ő. A csaj viszont karrierje elején tartó, lelkesen güriző tévériporter, a csillogás és a siker vonzza, nem pedig a méteres dzsoint. Szép és jól öltözött a lány, igénytelen és mackós a fiú. Csak nem az lesz, hogy az ellentétek vonzzák egymást?

Klasszikus romantikus vígjáték, hogy a baba meglágyítja a szíveket (sok férfi és egy mózeskosár ezernyi variációja pl.). Az egymáshoz nem illő figurák egymásra találása pedig számtalan komédia alapja (Sztárom a párom). A Felkoppintva viszont érdekesebb, mint e tucatdarabok. Itt ugyanis a szokásosnál kevesebb az idétlenül nyálas romantika, illetve a bekakil a baba típusú poén. Sőt, a jelenetek igen jelentős része teljesen hiteles. Sokszor valós időben játszódó teljesen életszerű párbeszédek követik egymást. A tipikus szereplők és a tipikus konfliktusok úgy megelevenednek, mintha realista drámát látnánk, csak minden nagyon könnyedén és kedvesen alakul. Hollywoodi szósszal nyakon öntött realizmus e film műfaja.

A film legjobb vonala a szívós lakótársak idétlen világa. A tinikorban ragadt fiatalemberek kommunája érzékletesen és viccesen ábrázolt közeg. Rendkívül vicces, ahogy e nagyra nőtt férfiak körben ülnek, és mellekről meg szívásról beszélgetnek pont olyan fejjel és módon, hogy teljesen hihető az egész. Szintén erősek a tévéstúdiós jelenetek, ahol a lány munkahelyét ismerhetjük meg a hisztis sztárokkal, műmájer szerkesztőkkel és rosszindulatú vágókkal.

A film eseményei két szálon bontakoznak ki: egyrészt az összejönnek-e végül a hősök kérdésre kell megtalálni a választ. Másrészt a házasság, hűség, önállóság és egymásra utaltság nagy kérdéseit általában is feszegeti a film, egy kétgyerekes család sorsán keresztül. A másik pár a lehetséges jövő jelképe, problémáik mindenki problémái, amelyekkel most szembesülnek az ifjú hősök. Az élet nagy dolgai jönnek elő, hogy például a házastársak egyedül is járhatnak-e moziba, mennyit kell feladni az önállóságunkból, lehet-e boldogan élni egyvalakivel holtodiglan. Ez utóbbi vonala a filmnek jóval gyengébb, mint a konkrét történet megjelenítése. Egy szívós vígjátéktól kár lenne elvárni a Jelenetek egy házasságból című mestermű mélységét, azonban ha már belekezdtek e témák boncolgatásába, akkor lehettek volna az alkotók egy kicsit alaposabbak is. Amilyen hiteles a főszereplő pár, majdnem annyira hiteltelen a melléjük rendelt házaspár. Beszélgetéseik és problémáik nagy kérdések leegyszerűsített példázatai, és a sekélyesség irányába terelik a remekül induló filmet.

Forrás: UIP Dunafilm
Martin Starr, Seth Rogen, Jason Segel, Jonah Hill és Jay Baruchel


Az események alakulásával a Felkoppintva egyre veszt lendületéből. Az ígéretes első 45 perc után egyre lassabbá válik, és ugyan akadnak a végén is erős és érdekes jelenetek, de a történetben nincs két óra, pedig ilyen hosszú az egész. Miközben a szülés megindulásától a hazatérésig hitelesek és átélhetők maradnak a jelenetek, kezd érdektelenné válni a történet, mintha családi home-videót néznénk a nagy alkalomról. Konfliktus nélkül nehéz dramatizálni, és itt ez történik. A második órában szaporodnak a sutább és tipikusabb, már más habkönnyű családi filmekből ismert jelenetek (nagy beszélgetés a szülőkkel például). A kezdeti extrém helyzet egyszerű "babát várunk" mozivá szelídül, és ettől a film egyre unalmasabb lesz.

A lassulás ellenére a Felkoppintva kellemes és könnyű szórakozást biztosíthat, egy olyan lányos film, amit a pasik is élvezhetnek. Stabilitásra vágyó pároknak ideális randi-program.

dr. Igó

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK