Gryllus Dorka: Mindig belülről kezdem a dolgokat

Vágólapra másolva!
Gryllus Dorkát annyira bírjuk, hogy megpróbáljuk legalább évente egyszer szóra bírni, hogy elmesélhesse, minden okés-e vele. Szerencsére mindig találunk megfelelő ürügyet is ezekhez az interjúkhoz, most például azt, hogy a tegnap véget ért Szemlén három filmben is (Nyugalom, Zuhanórepülés, Overnight) szerepelt. Ezek közül leginkább a Nyugalomról beszélgettünk, mert a másik kettőt már ezer éve bemutatták.
Vágólapra másolva!

- Legutóbb egy éve beszélgettünk Berlinben az Irina Palm című filmed sikeres bemutatója után. Akkor azt mondtad, hogy úgy érzed, azzal a filmmel beindult valami. Tényleg beindult?

- Hát, indulgat még mindig, de nem olyan rohamban indulgat.

- Sikerült meglovagolnod annak a lendületét?

- Az a lendület kicsit lassabb, mint az ember képzelné. Angliában még mindig nem mutatták be a filmet. Kiváncsian várjuk, mi lesz a tavaszi bemutató után. Tény, hogy Németországban nagyon sokan látták, ott nagyon sikeres volt. Úgy érzem, ott beindította a dolgokat.

- Azóta miket csináltál?

- Játszottam egy bolgár filmben, csináltam a Nyugalom című filmet itt Magyarországon, még két krimit Németországban. Színházban csináltam nyáron Berlinben Bodó Viktorral egy projektet, itthon pedig az Egy nő-ben játszottam és a Thália Stúdióban a Vagina monológok-ban.

- Mit gondoltál először, amikor a Nyugalom forgatókönyvét olvastad?

- Elsőként a regényt olvastam, akkor nagyon boldog voltam. Persze a forgatókönyv már egy rövidített változat, és nagyon sok variációja volt, ahogy elolvastam az elsőt, már jött is a következő.

- Mondtad a múltkor, hogy nem nagyon szeretsz olvasni. A könyvet már a film miatt olvastad el, vagy még korábban került a kezedbe?

- Azt magamtól olvastam el még évekkel ezelőtt. Néha azért elolvasok egy-egy könyvet.

- Hogyan változott Eszter figurája a könyvből elindulva a forgatókönyv különböző verzióin keresztül?

- Az első verzióban benne volt az egész erdélyi vonal. Utána eltűnt, viszont kerültek bele más dolgok.

- A könyvben Eszter egy sokkal sérültebb figura, a filmben meg mintha ő testesítené meg a normalitást. Már a forgatókönyvben is így volt, vagy a vágásnál alakult így?

- Azt hiszem, inkább a vágásnál alakult így, meg a forgatás során is módosult, mivel kimaradt az egész Erdély-vonal és Eszter múltjának a története.

- Leforgattatok olyan jeleneteket, amelyekben ezek még benne voltak?

- Mire forgattunk, ezek már nem voltak benne.

- Udvaros Dorottyával az egyik első filmedben, az Érzékek iskolájá-ban dolgoztál először. Akkor adott olyan tanácsokat, amelyeknek a mai napig hasznát veszed?

- Persze. Nagyon szeretem a Dorottyát, mindig nagy öröm, ha figyelhetem, hogy ő hogyan működik.

- Más élmény volt most így sok évvel később, már tapasztalt színésznőként játszani vele?

- Igen, akkor még kicsi voltam, és azt sem tudtam, hogy mi hogy van. Mindig jó valakivel újra dolgozni, és jó, ha valakivel már van egy történeted. Tizenhárom éve ismerjük egymást, ennyi idő alatt már beérik egy kapcsolat. Tudom, hogy bármit mondhatok neki, bármit megbeszélhetek vele.

- Van a filmben egy kulcsfontosságú jelenet, amiben nincs dialógus. Hogyan készülsz fel egy olyan jelenetre, amelyben kizárólag egy arckifejezéssel kell megmutatni nagyon sok mindent?

- Ahol nincs dialógus, ugyanúgy lehet találni gesztusokat, amik elmondanak valamit vagy nem mondanak el.

- Ilyenkor a tükör előtt próbálgatsz nézéseket?

- Nem. Én mindig belülről kezdem a dolgokat. Tudom, hogy vannak színészek, akik mozdulatokat és gesztusokat találnak ki. de nálam ez valahogy nem működik. Nem szeretek mozdulatokat kitalálni, sőt, szeretem, ha mindig más mozdulatot hoz az, amit érzek, gondolok. Valami pillanatnyit.


- Kicsit furcsa volt, hogy szinte az egész filmet utószinkronizálták. Te szereted az utószinkront?

- Utálom. Nekem az a tapasztalatom, hogy még ha kétezerszer veszi is fel az ember, nagyon nehéz egy stúdióban visszahozni azt, ami a forgatáson elhangzott. Meg mintha Magyarországon sokkal kevesebb időt és energiát fordítanának az utószinkronra. Egyszer Robi azt mondta, hogy ami gyorsan kész van, az nem feltétlenül rossz. Ez persze igaz, de nekem mégis az a tapasztalatom, hogy sokszor jobb a végeredmény, ha az ember több időt tölt egy munkával, mint ha kevesebbet.

- Alföldi tapasztalt színházi rendezői múlttal vágott bele az első filmjébe. Ti tanítgattátok hogy hogyan kell filmet csinálni?

- Én nem. Néha Babos (Babos Tamás a Nyugalom operatőre - a szerk.) átvette a szót, de persze mindig Robié volt a döntés. Nagyon szeretem, hogy mindig őszinte volt, és ha voltak olyan filmes problémák, amiket nem értett, akkor egyszerűen azt kérte, hogy valaki magyarázza el, mi a baj, és akkor Babos elmagyarázta. A többiben persze profi volt, hiszen nagyon ért a színészekhez, nagyon jó volt vele dolgozni.

- Volt idő próbálni a forgatás előtt?

- Volt. Nem túl sok, de bizonyos dolgokat elpróbáltunk.

- Úgy kaptad meg a szerepet, hogy előtte próbafelvételt csináltak veled?

- Igen.

- Melyik jelenetet kellett előadnod?

- Nem is volt jelenet, azt sem tudtam pontosan, hogy mire csináljuk a próbafelvételt. Csak azt tudtam, hogy van ez a film, és van még benne sok szerep. Kreatív feladatokat kaptam Zalánnal (Makranczi Zalán a Nyugalom főszereplője - a szerk.), és Dorottyával is volt valami kis jelenetem.


- Amikor először láttad a filmet a díszbemutatón, nem tűnt úgy, mintha téged egy kicsit kivágtak volna belőle?

- De.

- Kevésnek érezted a saját részedet?

- Ez egy rendezői döntés. A színész leforgatja a megkapott jeleneteket, és ha a rendező kivágja az egészet, akkor kivágja az egészet. Nincs jogom kevésnek érezni utána, de azt természetesen látom, hogy mi nincs benne a filmben.

- Amikor először nézed a filmet, akkor folyamatosan megy a fejedben, hogy jé, ez is kimaradt, meg az is kimaradt?

- Nem csak ez megy. Ami tetszik, annak örülök, ami jól sikerült, szépen van felvéve, vagy figyelem a hangokat, a zene hogy működik, ilyesmi. Persze gondolkodom azon is, hogy hopp, ez kimaradt, ajajaj-jaj. Meg hogy hát igen, ezt sajnálom, na mindegy - ilyenek mennek a fejemben.

- Ezt beletörődéssel kezeled, vagy van olyan, hogy odamész utána a rendezőhőz, hogy hékás, ezt meg azt miért vágtad ki?

- Valamire talán rákérdeztem most, és Robi mondott valamit, de ez nagyon nehéz, mert ha minden színész mindig beledumálna a vágásba, sosem lenne belőle film. Vannak olyan színészek, akiknek joguk van beleszólni a vágásba, meg felülbírálni, de Magyarországon én még ilyenről nem hallottam.

- Te hogyan értelmezed azt a film végén, amikor elkezd esni az eső a szobában? Sír a plafon?

- Úgy tudnám értelmezni, hogy felborul a világ, hogy a fiú elveszíti teljesen a talajt a lába alól, a tetőt a feje fölül, és átlépnek a dolgok egy más dimenzióba.


- A Szemlén bemutatott három filmed közül melyiket szereted a legjobban?

- Nehéz megmondani, mind a hármat tök másért szeretem.

- Miért szereted az Overnight-ot?

- Mert nagyon büszke voltam, hogy a Török Feri velem akart dolgozni. Nagy dicsőségnek éreztem, hogy bejuthattam a Török Feri-csapatba. Meg persze nagyon jó volt a munka Ferivel, és úgy érzem, egy jó kis film született belőle.

- Mivel nem itt élsz, gondolom, számodra azért is jó a Szemle, mert összefutsz egy csomó ismerőssel, akit már rég nem láttál. Melyik volt a legemlékezetesebb találkozásod?

- Az a baj, hogy annyit rohangáltam itt a Szemlén, hogy mindenkivel csak öt mondatot beszéltem. Örültem, hogy meg tudtam nézni két filmet eddig. És mind a kettő jó volt.

- Melyek voltak azok?

- A nyomozó, az nagyon cuki film volt. És a Delta, ami szerintem csodálatos, oda voltam tőle meg vissza. Szóval az volt a legjobb élményem a Szemlén, hogy csak két filmet láttam, de mindkettőről úgy jöttem ki, hogy tök jó, hogy ez egy magyar film, szuper, hajrá!

- Mi tetszett a Deltá-ban?

- Kornélnak van egy olyan szuverén világa, amitől én elájulok. Olyan egyedi és olyan csodálatos, hogy csak hagyom, hogy vigyen, és két óra úgy telik el az életemből, hogy iszonyú jól vagyok. Mély gondolatok és érzések vannak a filmben nagyon egyszerűen és tisztán ábrázolva.

- Mundruczó Kornél olyan rendező, akivel szívesen dolgoznál együtt?

- Igen, bár biztos nagyon izgulnék, mert annyira szeretem, amit csinál, hogy talán nyomasztana, hogy ennek most muszáj nagyon jónak lennie. Nem tudom.


- A múlt héten rájöttem, hogy a kiegyensúlyozott élet alapja a rendszeres sportolás. Te sportolsz valamit?

- Igen, járok konditerembe, meg mindenfélét, ami jön. Lelkileg is szükségem van a rendszeres sportolásra.

- Láttál valami jó filmet mostanában?

- Láttam. A My Blueberry Nights is tetszett Wong Kar-waitól, de a 4 hónap, 3 hét, 2 nap iszonyú jó volt. Beteg voltam tőle két napig, annyira jó volt.

- Érdekes, hogy ezt mondod, mert a My Blueberry Nights-ról eddig csak rosszat hallottam.

- Igen, tulajdonképpen én is, de nekem nem voltak elvárásaim. Ugyanez volt A londoni férfi-val. Rohadtul tetszett, persze mindenki mondta, hogy na jó, de Tarr Bélának ez a filmje ilyen volt, meg az a filmje olyan... De ezt nem úgy kell nézni, hogy a 200. Picasso a többi Picassóhoz képest. Az is Picasso, és az is szuper.

Köszönet Danyi Orsinak a közreműködésért.