Mathieu Amalric - A játékos neurotikus

2008.11.12. 17:05

Lehet, hogy nem mindenki tudja: James Bondék Mathieu Amalric személyében az egyik legnagyobb francia színészt szerződtették A Quantum csendje főgonoszának szerepére. Lássuk, honnan jött ez a cingár kis ember, mielőtt kígyótermészetű manipulátorrá vált volna Daniel Craig oldalán.

Mathieu Amalric A Quantum csendje kígyótekintetű főgonosza, Dominic Greene, aki azon dolgozik, hogy megkaparintsa magának a Föld vízkészletét. Halk szavú pszichopata, aki bókol egyet, aztán már hajítja is le a nőt az emeletről, és a szemében még csak nem is az őrült elégedettség, csupán a teljes közöny tompa fénye csillog. A negyvenhárom éves Amalric most játszik először igazi blockbusterben, de kisebb filmek szolidabban terhelt figuráiból már kijutott neki jó pár eddigi pályája folyamán. Arnaud Desplechintől Julian Schnabelig sok rendezőt megfogott már a madárcsontú színész karakterében bujkáló ellentmondásosság: legtöbbször neurózissal határos érzékenységet és nárcizmust sugároz, miközben a nevetés mindig ott bujkál szinte kiskutya-tekintetű szemében.

Amalric 1965-ben született Párizs mellett, apja külpolitikai újságíró volt, lengyel zsidó származású anyja könyvkritikus. Fel sem merült benne, hogy ő is újságíró legyen, már korán eldöntötte, hogy rendező akar lenni. Első filmes munkáját Louis Malle-tól kapta: rendezőasszisztens-gyakornok volt az 1987-es Viszontlátásra, gyerekek!-ben. Csak harmincéves korában kezdett komolyabban foglalkozni a színészettel, amikor elvállalta Arnaud Desplechin Összeveszésem története... című filmjének főszerepét, az elsőt a kedvesen-egoistán neurotikus karakterek sorából. A háromórás hossza ellenére kifejezetten könnyed és életigenlő filmben egy olyan harminc felé közeledő férfit alakít, akinek nehezére esik felnőni, és ez persze a pályaválasztást és a párválasztást is lehetetlenné teszi számára. A késői felnőtté válás témája Olivier Assayas két évvel későbbi Augusztus végén, szeptember elején-jében is megjelenik, amelyben Amalric szintén rendezetlen kapcsolatokban lavíroz a női nem több tagjával, köztük Jeanne Balibarral, aki az életben tíz évig volt a párja és két fiúgyermekének anyja.

Forrás: [origo]
Mathieu Amalric | Nézz képeket Mathieu Amalric filmjeiből!

Saját állítása szerint tulajdonképpen véletlenül ragadt a színészi pályán, mert a sikeres indulást követően - az Összeveszésem történeté...-ért megkapta a legígéretesebb színész César-díját - túl jó rendezők ajánlottak neki szerepeket ahhoz, hogy visszautasítsa őket. A rendezés gondolatáról azért nem tett le: '97-ben megcsinálta első nagyjátékfilmjét, a Mange ta soupe (Egyed a levesed) című önéletrajzi ihletésű vígjátékot, amelyben a felnőtt főhős hazalátogat könyvkritikus szüleihez, de komoly kérdéseire csak legyintgetéseket kap válaszként. Azóta két másik nagyjátékfilmet is rendezett, a 2001-es Le stade de Wimbledon-t és a 2003-as La chose publique-ot, de mivel folyamatosan a kamera túloldalán dolgozik, rendezői karrierje egyelőre nem tudott kiteljesedni.

Nemzetközi karrierjét tulajdonképpen Steven Spielbergnek köszönheti, aki ráosztotta a München-ben a bosszúálló Moszad-csapat ideges informátorának szerepét. Amikor Julian Schnabel főszereplőt keresett a Szkafander és pillangó-hoz, producerei emlékeztek Amalric arcára a München-ből, és őt ajánlották a rendezőnek. Az Elle magazin lebénult, csak fél szemmel kommunikáló főszerkesztőjének, Jean-Dominique Baubynak a megformálása egyértelműen Amalric pályájának eddigi csúcspontja mind színészi teljesítményét, mind a szakmai visszajelzéseket illetően: alakításáért elnyerte harmadik César-díját (a másodikat Desplechin 2004-es remek melodrámájáért, a Ha te nem lennél-ért kapta) és számos más elismerést is besöpört, ugyanakkor a film négy Oscar-jelöléséből végül egyik sem lett az övé.

Forrás: [origo]
Szkafander és pillangó | Nézz képeket Mathieu Amalric filmjeiből!

Az árnyalt drámai szerepek után némiképp furcsa Amalricot a Bond-gonosz szerepében látni, hiába passzol karakteréhez a figura, de pont a 180 fokos fordulat lehetett a cél: állítólag a Roger Moore-féle Holdkelte gonosza, Michael Lonsdale tanácsolta Amalricnak, hogy lepje meg a közönséget a szerep elvállalásával, amikor együtt dolgoztak a tavalyi La Question Humaine (angolul: Heartbeat Detector) című filmen. Attól aligha kell tartani, hogy Amalricot a Bond-siker után bekebelezi Hollywood, ehhez nem csak az arca túl izgalmas, hanem a személyisége is túl öntörvényű. Idén eljátszotta már a család feketebárányát Desplechin Un conte de Noel-jében, volt válságba kerülő rendező Asia Argento és Guillaume Depardieu mellett a De la guerre-ben és felcsapott Jacques Mesrine (Vincent Cassel) haverjának és szökőtársának a Halálos közellenség-ben. Hogy is adná fel ezt a sokszínűséget, különösen, amikor igazából még mindig rendező akar lenni?

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK