Kiss Tünde: Igazi csaj lesz belőle

2009.02.17. 0:58

A Fenyő Miki barátnőjét alakító Kiss Tündének a Made In Hungária az első filmszerepe, pedig csak azért ment el a castingra, hogy jól érezze magát. A 22 éves színésznő már négyszer próbálkozott a Színművészetivel, de mindig ugyanazzal az indokkal utasították el. A film alapján szendének, visszafogottnak tűnt, aztán persze kiderült, hogy ennél árnyaltabb a kép.

- Hogyan kerültél a Made In Hungáriá-ba?

- Három castingon voltam. Eleinte azt gondoltam, hogy elmegyek, táncolok egy kicsit pöttyös szoknyában, lakkcipőben, és jól fogom érezni magam. Nem gondoltam volna, hogy komolyabban labdába rúghatok, azt hittem, hogy lesz egy-két mondatom a filmben. Abszolút meglepődtem, amikor kiderült, hogy én leszek az egyik főszereplő, de nagyon jó volt a castingre járni, mert nagyon kiváncsiak voltak rám és főként azért, mert emberien fogadták minden megmozdulásomat. Egyébként a casting egyik része az volt, hogy a stáb tagjai megnézték mindenkivel az erkély jelenetet. Az egy jóval hosszabb jelenet volt, mint ami végül bekerült a filmbe. Fonyó Gergő rendezőnk utólag mesélte, hogy amikor azt mondtam a Mikinek (Szabó Kimmel Tamás), hogy "Bunkó voltál, Miki, bunkó!" (ami egyébként nincs benne a filmben), benne akkor szólalt meg Vera.  

- Hatásos mondat volt.

- Igen, ez volt az a pillanat, amikor érezte, hogy megtalálta Verát. Ilyen egyszerű volt: amikor lebunkóztam Mikit, rögtön megkaptam a szerepet (nevet).  

- Mennyire áll közel hozzád a rockandroll életforma, a jampec életmód?

- Nagyon szeretem, otthon vagyok benne. Vannak retro rockandroll partik a városban, amikre már a film előtt is rendszeresen jártunk a barátnőimmel. Felvettük a pöttyös szoknyát meg a táncos cipőt, és élő zenére táncoltunk egész este. Szóval nem csak a Csavard fel a szőnyeget révén ismerem azt a korszakot, én amúgy is szeretek olyan zenére táncolni, amire lehet.  

- Fenyő Miklós hogyan segített nektek megtalálni a kor hangulatát?

- Ott volt velünk szinte minden nap, nagyon sokat segített. Mivel ebben a korban mi még nem éltünk, furcsa volt ennek a korszaknak a kétszínűsége, hogy mit szabad vagy mit nem. Ezt kicsit nehéz volt rekonstruálni, de ő rengeteg olyan dolgot mesélt, ami nélkül nem lett volna olyan korhű vagy nem tudtam volna úgy megformálni Verát.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Nézz még több képet Kiss Tündéről! | Fotó: Tuba Zoltán [origo]


- A két főszereplőnőt nagyjából szembe lehet állítani. Marina az odamondósabb, vagányabb, Vera pedig a szendébb, visszafogottabb. Ennek van valós alapja?

- Az én kisugárzásom kicsit más, mint Titié (Valentin Titánia, a Marinát játszó színésznő - a szerk.). Ő az abszolút hűvös szépség, aki ha valahol megjelenik, mindenki rögtön azt mondja rá, hogy "hú, ez igen". Aztán jön Vera, a kislány, akire azt mondod, hogy "aha, de aranyos", de aztán jön a meglepetés, hogy "jé, ő ilyet is tud"? Szóval én meglepetésekkel teli vagyok. Nagyon sokan kislányosnak gondolnak, és nem nagyon látják bennem a nőt, aztán egy idő után meglepődnek, hogy mégsem 12 éves vagyok, mint amennyinek kinézek.

- Fonyó Gergely nem akarta kihangsúlyozni ezt a szembenállást?

- Nem kellett rámenni erre, mert alapvetően úgy van megírva a film, hogy nem kell ezt még élesíteni. Nekem az volt a nagyszerű dolog, hogy sok mindent bele tudtam tenni a karakterbe magamból. Azt tudtuk, hogy egy nagypolgári családból származó, jólnevelt, visszafogott lány, és a végén teljesen átfordul a szerelemtől és igazi csaj lesz belőle, de lényegében nem volt annyira meghatározva a szerep, volt mozgásterem.  

- Azt hogy vettétek fel, amikor Szabó Kimmel Tamás bebokszol neked?

- Azt vettük fel a legtöbbször az egész filmben. A legmelegebb nyári napon forgattuk a jelenetet egy iszonyú pici lakásban, ahova bezsúfolódott vagy 60 szereplő, illetve a stáb tagjai és még vagy tizenöt ember. 50 fok volt a lakásban - ha egy ember bejött, háromnak ki kellett mennie. Ilyen körülmények között odahoztak egy matracot, jöttek a fiúk, jött a kaszkadőr, megmutatta hogyan essek össze. Nem ütöttek meg persze, csak nagyon jól lett felvéve. Nagyon sokszor kellett elesnem, mire rendesen fel tudták venni, nagyon vicces volt.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Nézz még több képet Kiss Tündéről! | Fotó: Tuba Zoltán [origo]


- A Made in Hungária népszerű közönségfilm, nagy médiatámogatással. Nem tartasz attól, hogy elkönyvelnek musical szereplőnek?

- Pont azért nem félek tőle, mert volt lehetőségem azt is megmutatni, hogy prózában mit tudok. Ha valaki ez alapján elkönyvel, az tegye, de azért azt gondolom, hogy ez a film többet mutatott. Nemcsak egy "jaj de édes kislány, aki csak ott áll és táncikál". Én korábban is sok prózában játszottam, Csehov, Euripidész, Tennessee Williams darabokban.  

- Milyen volt először visszanézni magadat?

- Nagyon ijesztő. Amikor először megláttam magam, az leírhatatlan volt. Jézusom, ott a fejem ekkorában a vásznon! Azért az nem olyan, mint egy vizsgadarabot visszanézni. Féltem is egy kicsit, mert nagyon ritkán vagyok elégedett magammal. Ha az ember teljesen megelégszik magával, akkor nem tud igazán jót csinálni. Ilyenkor jön az itt még lehetett volna, ott még lehetett volna. Azt gondolom, hogy akkor és ott megcsináltam azt, amit kellett, és az akkori énem azt mondta: igen, ez vagyok én, ez jött belőlem, tessék, jó lesz? És hát Gergő azt mondta, hogy jó lesz.  

- A filmben és a filmzenelemezen egy dalt énekelsz.

- A Meghalok, hogyha rám nézel az nagy szerelmem, mert lehet benne virgonckodni. Nem nagyon énekeltem korábban rockandrollt, mert alapvetően musicaleket, operetteket tanulok. Itt arról van szó, hogy nagyon sok apró dolog van, amitől rockandroll lesz a dal: néha egy kicsit berekesztek, néha egy kicsit elcsuklik a hang, és lekések a ritmusról. Ezekben nagyon sokat segített Novai Gábor, a film zenei producere és maga Fenyő Miklós.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Nézz még több képet Kiss Tündéről! | Fotó: Tuba Zoltán [origo]


- Van szerepálmod?

- Nagyon szeretném eljátszani Molnár Ferenc Liliom című darabjában Juli szerepét, talán egyszer sikerül. Juli lelkiekben közel áll hozzám. Amit soha nem fogok eljátszani, pedig szeretném, az Csehov Sirály-ának Másája. Tudom, hogy mindenki Nyinára gondol, amikor rám néz, de én Másába vagyok "szerelmes". Nagyon nehéz és nagyon jó szerep. Zenés darabok közül pedig a Mozart! Constanze-za az álmom.

- A Tavaszébredés bemutatója február 7-én volt az Operett Színházban. Milyenek a visszajelzések?

- Nagyon féltem attól, hogy mit fog szólni a darabhoz a közönség. Az eléggé botrányos Wedekind-dráma az egész világon megosztotta az embereket, de ahhoz képest, amire számítottunk, nagyon jól vette a közönség. Azt gondolom, hogy a humort is vették, és a nézők nagyon sok mindent hazavittek a darabból. Az sem mellékes dolog nyilván, hogy a Tavaszébredés az elmúlt évek legsikeresebb, többszörös Tony-díjas darabja, aminek nagyon jó a zenéje. Nagyon sokat énekelünk benne: bár nekem nincs énekszólóm, mert egy kisebb mellékszerepet játszom, Anna szerepét, de nagyon szeretem csinálni. A Broadway-en játszották ezt a darabot, kicsit brechti módon: teljesen különválaszották a zenét és magát a drámát, el volt idegenítve a darabtól a zene és az ének. Nálunk viszont a dalok teljesen benne vannak a történetben, és nem különállnak, hanem szerves részei a darabnak.  

- Mellette milyen darabokban játszol most?

- Az Abigél-ben kaptam Ari szerepét, annak decemberben volt a bemutatója. A Szentivánéji álom-ban és a Rudolf című musicalben is benne vagyok. Korábban két évig voltam a Magyar Színház stúdiósa, aztán jártam a régi Nemzeti Színháznak az akadémiájára, amit most Pesti Magyar Színiakadémiának hívnak. Ott csak prózát tanultam, és utána lettem az Operett Színház stúdiósa.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Nézz még több képet Kiss Tündéről! | Fotó: Tuba Zoltán [origo]


- A Színművészetivel nem próbálkoztál soha?

- Négyszer próbáltam, de nem kellettem. Minden évben készül az ember, mindig új verseket, monológokat tanul, de az én szempontomból ez is jó volt: sokat fejlődtem a négy év alatt. Nagyon sokszor hallhattam azt, hogy azért nem vesznek fel, mert az ilyen naiva karakter, mint én, már nagyon sok van a pályán.  

- De nem tartod magad musicalszínésznőnek?

- Én még ott tartok, hogy színésznőnek sem tartom magamat, mert még nagyon a tanuló fázisban vagyok. Hiába tanultam már eddig is sokat, azért még rám fér. Ráadásul még papírom sincs róla, persze nem mintha a papír jelentené azt, hogy valaki színésznő vagy sem.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK