Anya, lánya, unokája

Teheránban nem ciki a rózsaszín terepjáró. Az iráni rendezőnő, Manijeh Hekmat filmjében legalábbis természetes, az sem baj, hogy nő vezeti. Ezzel a járművel startol az utazás a Három asszony című alkotásban, ami családi road movie helyett komoly út- és sorskeresés, önismereti trip - olyan arabosan.

Három nő indul az archetipikus utazásra: Minou, a perzsaszőnyeg szakértő, lánya, a fotográfus Pegah, és a szenilis nagymama. Hamar elveszítik egymást, hogy a távollétben ébredjen fel szívükben újra az egymás iránti tisztelet és szeretet. Hogy a generációs különbségek mögött mi húzódik még, hogy miért van elegük egymásból, nem derül ki egyértelműen. Pegah, a lány lelépett az egyetemről és otthonról is. Elindult, mint a mesebeli hősök, amerre a szeme lát, s útján egy ezotéria hívő régész fiút talál pártfogónak - érdekes találkozás Allah országában. A nagymama egy szőnyegbe lesz szerelmes, abba kapaszkodva lényegül át, kóborol el, s talál ifjú önmagára. Minou, az anya is nagy utat jár be. Lánya keresése során leginkább saját magával szembesül, de az elveszett nagymamáért is végig izgulnia kell.

Vizuálisan gazdag, érzelmekben sem szűkölködő alkotás. A hosszan moralizáló párbeszédeket ellensúlyozza a perzsa táj és a tematikus csatornák dokumentumfilmjeit is felülmúló teheráni helyszín-, kellék- és karaktergazdagság. Nem korszakalkotó, de a kendős nők országából mégis érdekes film a Három asszony. Szerencsére befejezetlen, csak a szándékokat látjuk, a beteljesülést nem. Nem tudjuk, tud-e újra együtt létezni a három nő, a három korosztály, de van egy sejtésünk.

A Három asszony megtekinthető a Titanic filmfesztivál keretében április 1-én, szerdán 20.15-kor az Urániában.