A kis cigarettasodró lány és a perverzek könyvtára

A Bibliotheque Pascal mágikus film, amelyben Hajdu Szabolcs és két barna lány bűbája, határtalan fantáziája és álmainak gyógyító ereje átrajzolja a kegyetlen valóságot, leszámol a gonosz bohóccal, és láthatóvá teszi a mozi varázslatát.

Török-Illyés Orsolya a filmben

A fura szerzetekkel és meghökkentő  eseményekkel teli mesevilág egy hiperrealista, fájóan gyakori és nem túl bonyolult történetvázon indul burjánzásnak. A megélhetési okokból külföldön erotikus munkát vállaló "fele-fele" (román-magyar) Mona (Török-Illyés Orsolya), kislányát, Vioricát (Hajdu Lujza) a nagynénje gondjaira bízza, de a kétes üzletekben és paranormális szolgáltatásokban utazó jósnő-rokontól a gyámhatóság hamarosan elveszi a gyereket. Mikor Mona hazatér, muszáj részletesen beszámolnia külföldi útjáról, mert csak így kaphatja vissza a kicsi Vioricát.

A prostituálttá válás szokásos stációit Mona szárnyaló képzelete, fertelmes férgekkel, csábító  tündérekkel, álomlátókkal és látható álmokkal, szálingózó  gőzgombócokkal, sebezhetetlen tengerparti betyárokkal, a nászi asztalt körbe zsongó rovarokkal, és egy aberrált sznobokat kiszolgáló angliai kuplerájjal benépesített sztorivá alakítja.

Megszületik hát Mona saját, alternatív igazsága és egészen bizonyos, hogy a gyámügyi hivatalnokot leszámítva, nincs az a tágra nyílt szemű néző, aki kicsit is hőbörögne a mese nyilvánvaló valószerűtlensége okán. Ennek a világnak Mona az úrnője, ő hozza a szabályokat és alakítja a törvényeket. A Mona-univerzumban a hiú férfiak, a csaló apa, és a piti gazember szerető, erőszakos halált halnak és nem csak egyszerűen rútul elhagyják őt. Itt minden esemény szigorúan sorsszerű, a nem tervezett gyermek apja csodaemberré lesz és a kapcsolatuk földöntúli igazolást nyer, hiszen mindketten egyszerre látják ugyanazt az álmot. Mona többé már nem csupán egy kiszolgáltatott, szerencsétlen nő, akinek nincs hatalma a sorsa fölött, mert bár bántják, megalázzák és a testével kereskednek, de meg nem törhetik. Ez a Mona, a legkegyetlenebb kínzások közepette is méltóságot és tartást sugároz. Török-Illyés Orsolya minden porcikájában ott hordozza ezt a lerombolhatatlan bizonyosságot, miközben a szeme legtöbbször félelemmel és rettegéssel teli.

A mese és az álom a Bibliotheque Pascal-ban védelmező és megmentő erővel bír. A vásári bábjáték megélhetést ad, a Viorica álmában életre kelő, masírozó tűzoltó zenekar kiszabadítja és hazahozza a szexrabszolga anyát, és ezzel az ártatlan kislány jó meséje, a strici-Pascal rossz meséje fölé kerekedik. De a gyámhivatal munkását sem pusztán a szánalom ösztönzi végül jóakaratra, hanem Mona csodálatos mesélőképessége és egyénisége is.

Török-Illyés Orsolya (Mona) | Interjú a színésznővel

A Bibliotheque Pascal varázstükrének segítségével azt is megpillanthatjuk, hogy mi történik, ha egy másik ember ránk bízza az álmát. Születhet ebből akár mély összetartozás is, melynek egy mosolygós kislány lesz a gyümölcse, de áruvá is válhat, ahogy a pénzsóvár nagynéni kezében Viorica különleges képessége. És vajon mit kezd a közönség a neki megmutatott mesével? Minél nagyobb látványosságot akar de iziben, esetleg rácsodálkozik a másikban rejlő csodákra és befogadja azokat, vagy beteges és ártó szándékkal használja, ahogy Pascal és vendégei teszik a világirodalom csodás történeteivel.

Sham Amram (Pascal) | Interjú a rendezővel

A film teljes hosszában együtt lépdelünk Monával és a mellette suhanó, néha meglóduló kamerával, felvesszük világának ritmusát, tiszteletben tartjuk a szabályait, és végül vele szenvedünk, mikor ezt a tökéletesre csiszolt mesét lerombolja a földhözragadt hivatal, ahol kénytelen tollba mondani a makacs tényeket. De a Hajdu Szabolcs által kreált káprázat eléri a legtöbbet, ami lehetséges, mert az igazság ekkor már nem több mint a cél érdekében kikényszerített, és tökéletesen érdektelen hazugság.