Ewan McGregor: Ugyanakkora egóm van, mint bárki másnak

Ewan McGregorral tavaly ősszel a velencei filmfesztiválon beszélgettünk a Kecskebűvölők világpremierje után, amelyben olyan sztárokkal játszik együtt, mint George Clooney, Jeff Bridges és Kevin Spacey. A 38 éves skót színész elmesélte, hogy miért nem foglalkoznak vele a bulvárlapok, mennyire jófej George Clooney, miken húzza fel magát a forgatáson, ki a példaképe, valamint, hogy mitől tartott a Kecskebűvölők főszerepével kapcsolatban. (Az interjú egy kerekasztalos beszélgetés keretében zajlott, ahol nyolc másik kollégával közösen faggattam McGregort.)

 

Ewan McGregor a 2009-es velencei filmfesztiválon

- Hogyan tartod távol a sajtót a magánéletedtől?

- Nem teszek külön erőfeszítést arra, hogy megvédjem magamat a nyilvánosságtól, csak élem az életem. Nem vagyok túl izgalmas téma a paparazzik és bulvársajtó számára: nős vagyok és gyerekeim vannak (idén februárban McGregor mégis izgalmas téma lett a bulvársajtó számára, amikor összebújva sétált kolléganőjével, Mélanie Laurent-nal - a szerk.). Egyrészt nem vagyok túl érdekes, és ezért békén hagynak, másrészt nem járok partikra, megpróbálom a lehető legnormálisabb életet biztosítani a gyerekeim számára. Elég sokat vagyok távol otthonról, ami sajnálatos. Sikeresen bepereltem pár újságot, amikor cikkeztek a gyerekeimről. Úgy érzem, ez megtette a hatását, és azóta nem próbálkoznak ilyesmivel.

- Megpróbáltad Jon Ronsont (a Kecskebűvölők alapjául szolgáló könyv írója - a szerk.) játszani ebben a filmben?

- Nem állt szándékomban őt játszani. Láttam a dokumentumfilmjeit, tudtam, hogy milyen, aztán természetesen találkoztam is vele a forgatáson. De nem éreztem feladatomnak, hogy őt jelenítsem meg. Jon felesége úgy kezdte tegnap, hogy "Amikor meghallottam, hogy te játszod Jont...", de hát én nem őt játszottam.

- Talán Jon szeretné azt hinni, hogy őt játszottad?

- Nem tudom. Nincs sok hasonlóság közöttünk. Én a mi történetünkben szereplő fickót játszottam, akit megalázott a felesége azzal, hogy megcsalta a félkarú szerkesztővel, és aki egy kisstílű újságíró a sztori elején, és ezzel meg is van elégedve.

- Jó móka újságírót játszani?

- Már korábban is játszottam újságírókat. Először a Sekély sírhant-ban, aztán később a Gyújtóbomba című filmben. Lehet, hogy még játszottam máskor is, de most csak ez a kettő ugrik be. Ha egy film fel akar göngyölíteni egy elképesztő történetet, akkor a legjobb megoldás, ha egy újságírót teszel meg főhősnek, mert akkor logikus, hogy állandóan kérdéseket tesz fel.

- Ahhoz mit szóltál, hogy megint Jedi-lovagot kellett alakítanod?

- Amikor Grant (Grant Heslov, a Kecskebűvölők rendezője - a szerk.) először átjött hozzám, hogy dumáljunk a filmről, két kérdésem volt. Az egyik a Jedi-lovagos dologra vonatkozott, a másik pedig arra, hogy nem lesz-e túl sótlan ez a figura. Mert, ahogy olvastam a forgatókönyvet, szembetűnő volt, hogy rajta kívül az összes karakter nagyon extrém, és féltem, hogy az lesz a dolgom, hogy hüledezzek furcsaságokon. De Grant megnyugtatott, hogy lesz mit játszanom, mert ez egy megtört fickó, aki megpróbálja visszanyerni a férfiasságát, és akaratán kívül keveredik őrült kalandokba. Aztán rákérdeztem a Jedi-vonalra, hogy ezzel kapcsolatban van-e fenntartása, tekintve, hogy én már Jedi-lovag vagyok. Azt állította, hogy ez meg sem fordult a fejében, amikor engem választott ki a szerepre. Sosem fogjuk megtudni, hogy hogy is volt igazából.

George Clooney elmagyarázza Ewan McGregornak, hogy mit jelent Jedi-lovagnak lenni

- Megkönnyítette vagy megnehezítette a munkát, hogy négy ilyen kaliberű színész játszott együtt ebben a filmben?

- Nem számított, mert négy nagyon jó színész játszott együtt - legalábbis szeretném azt hinni, hogy én is jó színész vagyok. Csak három-négy olyan jelenet volt, amelyben mind a négyen részt vettünk, de azok nagyon izgalmas pillanatok voltak. Én is csak tegnap láttam először a kész filmet, és el voltam ragadtatva a közös jeleneteinktől. Ha jó színésszel dolgozol együtt, akkor nem is kell színészkedned. A baj akkor van, amikor egy olyan emberrel kerülsz össze, aki magával van elfoglalva, és csak akkor csinál bármit, ha épp őt veszi a kamera, amúgy nem ad semmit sem. Az ilyen nagyon megnehezíti a munkát, mert akkor tényleg színészkedni kell, mert nincs meg a kölcsönhatás. De egy olyan fickó, mint George Clooney, annyira figyel rád, hogy erőfeszítés nélkül megszületik a jelenet, és ráadásul sokkal hihetőbb is lesz.

- Megkedvelted Clooneyt?

- Nagyon. Kedves és őszinte ember, nála nincsenek sallangok, nincs alakoskodás. Nem is értem, hogy tudott megmaradni ennyire normálisnak. Nagyszerű színész, és nagyon becsülöm azért a munkáért, amit ENSZ nagyköveteként végez például Szudánban. Bátran kiáll azokért a dolgokért, amikben hisz, és a lehető legpozitívebb dolgokra használja az ismertségét.

- Clooney híres arról, hogy gyakran megszívatja a munkatársait. Veled is bepróbálkozott?

- Van egy színészismerősöm, akit csúnyán bepalizott, és ezért mindig résen voltam, de azt hiszen, engem nem kapott el. Legalábbis, eddig még nem tűnt fel.

Ewan McGregor és George Clooney a 2009-es velencei filmfesztiválon

- Az Angyalok és démonok-ban Tom Hanksszel dolgoztál együtt, most pedig George Clooneyval. Sorban pipálod ki a legnagyobb hollywoodi sztárokat. Érdekes figyelni olyan színészeket, akik ezen a magasabb szinten művelik mesterségüket?

- Hogy merészeled?! Milyen magasabb szinten? Én nem vagyok azon a szinten? (nevet) De értem, mire vonatkozik a kérdés. Bármelyik színészt érdekes figyelni munka közben, és az, hogy mekkora sztárok, igazán csak akkor merül fel, amikor először találkozol velük. A nagyon ismert emberek mindenkire hatással vannak. De amikor elkezdtek együtt dolgozni, akkor az már a munkáról szól, és nem számít, hogy mit gondoltál róluk korábban.

- Van olyan színész, akire kifejezetten felnézel?

- A nagybátyám, Denis Lawson is színész, mindig ő volt a példaképem. Kiskoromban őt figyeltem, és azt hiszem, nagyrészt miatta választottam ezt a pályát.

- Számít valamit, hogy Európában vagy Amerikában forgatsz?

- Nem veszek észre sok különbséget. Nem a helyszín számít, hanem inkább az emberek. Remek ír és ausztrál stábokkal dolgoztam például. A különbségek mindig a rendezőkhöz kötődnek, ők teremtik meg a hangulatot a forgatáson.

Ewan McGregor rajongókkal fotózkodik a Kecskebűvölők világpremierjén

- A hollywoodi sztárokról mindig azt halljuk, hogy mennyire el vannak szállva maguktól, ellenben rólad mindenki azt mondja, hogy a legnormálisabb fickó vagy a világon.

- Nekem is ugyanakkora egóm van, mint bárki másnak. Elvárom, hogy megfelelő körülményeket biztosítanak a forgatáson, és kellő figyelmet kapjon a színészi munka is. Néha háttérbe szorul a technikai összetevők miatt, és szinte mellékesen kezelik a mi feladatunkat. Azon fel tudom húzni magamat, amikor három óráig világítanak be egy jelenetet, és utána két perc alatt akarják leforgatni. Azért volt szuper Polanskival dolgozni, mert ő sohasem siettetett bennünket. Mások meg ott állnak a stopperórával, és csak az a fontos, hogy még egy felvétel beleférjen abba a napba.

- Szuperprodukciókban és kis költségvetésű filmekben is szoktál játszani. A produkció mérete van valami hatással a munkádra?

- Nem számít, mert a feladat ugyanaz. Annyiban érint csak, hogy látom, egyre nehezebb pénzt szerezni a független filmekre. Most forgatunk egy filmet David Mackenzie-vel Skóciában, aminek már eleve annyira alacsony volt a költségvetése, amennyire csak lehetett, és aztán még ki is szállt pár finanszírozó.

Kis videókamerámmal rögzítettem az interjú utolsó két percét. Itt McGregor egy brit kolléga kérdésére válaszolva mesél a Skóciához fűződő érzelmeiről és a nehéz forgatási körülményekről. Az angolul nem értőknek is érdemes megfigyelni, hogy milyen profin jelzi a PR-os srác, hogy már csak egy kérdésre van idő, valamint azt, ahogy McGregor egy gyors "Cheers!" után átugrik a szomszéd asztalhoz a következő kerekasztalos interjúra.