Óvakodj a rókától!

"Vigyázz, a rókával kezdődik az őrület", - figyelmeztetett egy jóakaróm, amikor meghallotta, hogy Lars von Trier Antikrisztus című filmjére készülök. Ennek megfelelően nagyon vártam már a rókát, és amikor végre eljött, valahol legbelül abban reménykedtem, hogy ez a szegény állat egycsapásra kirántja a dán rendező legújabb filmjét a provokatív blöff-kategóriából és átdobja a remekművek közé. De a katarzis nem jön el. A rókán túl nincs semmi, amit egy slasher/splatterfilmtől nem kaphatna meg a néző, ha éppen ilyesmire szottyan kedve.

Az Antikrisztus legjobb pillanataiban egy mély krízisben tehetetlenül vergődő férfi és nő próbál az egyetlen dologból felépíteni valamit, ami még megmaradt nekik: a másikból, egymásból. Willem Dafoe Ő, a férj, Charlotte Gainsbourg Ő, a nő. Így magyarul még jobban összefolyik a két ember, mint az angol eredetiben (He/She); nevük sincs, nemük sincs, tekergőznek a kínban, a veszteség szörnyű súlya alatt, amit a film elején elszenvednek.

Dafoe pszhichoterapeuta, a feleségéről meg csak annyit tudunk, hogy valamilyen tudományos munkán dolgozott még múlt nyáron, de félbehagyta. Amikor az asszony mély depresszióba esik, férje, a szakember siet a segítségére.

Gainsbourg csodálatos a törékeny, összeroskadó nő szerepében; őszinte, szép pillanatokat ad a filmnek. Dafoe is remekül játssza a tudományában száz százalékig megbízó, csendesen fontoskodó, önelégültségét alig palástoló férfit: végre bebizonyíthatja a nőnek, mekkora tudás van a birtokában, mi mindenre képes a mai modern pszichológia. Töretlenül, magabiztosan halad előre a terápiában, és az sem rémiszti el, hogy felesége azonnal átlát a szitán: "Soha nem figyeltél rám ennyire, mint most, amikor a páciensed lettem."

Ő és Ő tehát megpróbálják megmenteni a házasságukat, és még inkább, ahogy egyre nyilvánvalóbbá válik, a józan eszüket. A férfi megkérdi, mi az a hely, amitől a legjobban retteg a nő, mire az azt válaszolja, az erdő. Rendben, irány az erdő.

Von Trier álomszerű, pókháló-vékonyságú képekben festi elénk a nő fejében lassított felvételben lebegő pillanatokat, ahogy nyári ruhában, pizonytalan léptekkel behatol a rémületes, nagyhatalmú erdő mélyére. Nemsokára valóban megérkeznek a tisztásra, ahol az elhagyatott faház áll, sárga esőkabátban, bakancsban, hátizsákosan, fáradtan megérkeznek az ütött-kopott kalyibába és a néző már tudja jól, micsoda remek helyszín ez egy klasszik darabolós horrorhoz.

Antikrisztus | Charlotte Gainsbourg

És innen szépen belecsúszunk a horrorfilmek birodalmába. Jön a róka, úgyhogy kezdődhet a hardcore kaszabolás; Lars von Trier válasza a csonkítós, nemi szerveket sem kímélő, az elmúlt tíz évben a mainstreambe is betörő slasherfilmekre. Dafoe felmászik a padlásra és felfedezi a középkori boszorkányüldözésekről összeollózott metszetek képeit, amiket minden valamirevaló horrorfilm-kellékes a forgatás előtt lelkiismeretesen előbányász a városi könyvtárból.

Sok mindent gyúr össze nekünk ebben a filmben von Trier: van egy kis Ideglelés, Motel, a sztori a Ne nézz visszá-t idézi és időről-időre kapunk szép, tisztáson fényképezett, Tarkovszkij Tükör-jéből előhívott képeket (von Trier a film végén Tarkovszkijnak ajánlja az Antikrisztus-t, ami a sejtelmesen hajladozó fák és fűszálak ellenére is nagy meglepetés, és egyszerűen nem tudom értelmezni - cinizmus talán?). Az utolsó húsz percben a nő és a férfi egymásnak esnek és az egész, természetesen, nagyon csúnya véget ér. Olyan csúnyát, hogy néha, bevallom, eltakartam a szemem. De ehhez nem kell Charlotte Gainsbourg, Willem Dafoe vagy akár Lars von Trier. Ehhez elég a Fűrész 4 is.

Antikrisztus | Willem Dafoe és Charlotte Gainsbourg

De az Antikrisztus premierje mégsem akárhol volt, hanem Cannes-ban. A hírhedt, hisztérikus dán megadta a filmszakma krémjének azt, amire az mindig szomjasan áhítozik két jachtparti között: a szaftos, hajmeresztő bortányt. Tisztelet Dafoe-nak és Gainsbourgnak, amiért engedelmesen, a körülményekhez képest mindent beleadva végigjátszották von Trier cinikus, provokatív rémálmát. Gainsbourg díjat is nyert érte, boldogan szorongathatta a pálmafák alatt. Megérdemelte, de a filmről elég is ennyi.