Elég nagy súly van a lelkükön

Reisz Gábor rövidfilmje, a Külalak (még nem sikerült rájönnöm, miért ez a cím, angolul On a Lower Level-nek hívja, ami egy hajszállal kifejezőbb) egy fiatal, sikeres kommunikációs tréner néhány napját meséli el. Szentesi Bálint (Makranczi Zalán) teniszezik a labdagéppel, ül az ikeabútoros lakásában, határozott, kimért, csinos és terhes felesége (Kiss Diána Magdolna) feladatokat ad neki, egyszóval nyomja a verklit, ahogy kell. Egy nap a pincében penészedő holmijai között talál egy füzetlapra firkált verset, még a gimnáziumi időkből és ez a néhány sor egészen felzaklatja. Szentesi úgy érzi, félresiklott az élete, az egész karrierje egy tévedés, elpackázta istenadta tehetségét, pedig mekkora költő lehetett volna belőle, ahelyett, hogy nap mint nap tompa tekintetű dolgozókat próbáljon fásultan életre rázni.

Külalak | Makranczi Zalán (középen)

Reisz és írótársa Jakab Júlia jó érzékkel ragadják meg a kora harmincas, "befutott" magyar juppi világának törékenységét: Szentesi nem a vers miatt omlik össze, hiszen már a legelső jelenet is, a liftben félig megrekedt, tehetetlen ember képe bukást és kudarcot vetít előre a nézőnek. Szakadozik szét ez a geometrikus formákba zárt világ, foszlik az öltés. A pincében talált vers ugyanakkor hatalmas erejű katalizátora a mélyben rejlő és eddig elnyomott, ideges rezgéseknek - van ebben valami klasszikusan szép és romantikusan idealista, ahogy Reisz egy irodalmi műre osztja az Első Mozgató szerepét.

Az pedig írói bravúr, ahogy ez a vers később milyen csavart szenved el egy későbbi jelenetben, ugyanabban a jelenetben, ahol a Ponyvaregény óta nem használták ilyen jól filmes pillanatra egy pirítós sütő egykedvű, fürge kattanását. És itt nem áll meg a füzetlapra kapart hajdani vers átalakulása - az utolsó perc egyszerre szolgáltat igazságot és hagyja nyitva Szentesi sorsát, kicsit mintha azt sugallná: vers és robot, álom és valóság létezhet egymás mellett, egybeolvadhat, ha csak pillanatokra is.

A Külalak előzetese

Sok van tehát a filmben, sok a jó színész, Makranczi Zalán mértani szögekből rajzolt álla, válla, nyurga, szinte kiéheztetett teste, nyúzott arca remekül játssza el nekünk ezt a céltalanul, lélek nélkül bolyongó embert, Kiss Diána Magdolna tökéletes a tökéletes  és egyben nyomasztó feleség szerepében. Jó ez a Külalak: jól megírt, okos téma, erős színészekkel. Külön köszönet a részegen V'Moto-Rock-ra teniszező jelenetért; Demjén lágy hangja és a kétségbeesett Miért?-kiáltás jól eltalált aláfestése egy létkérdésekben rezgő, versszerető kommunikációs tréner vergődésének.

* * *

Reisz Gábor másik filmje az idei Szemlén a Judith Keith, érdemes ezt is megnézni. Reisz megint az irodalommal játszik - itt Bertolt Brecht Rettegés és ínség a harmadik birodalomban című művének Zsidó feleség című jelenetét dolgozza fel Judith Keith (Láng Annamária) belső monológjára felfűzve.

Judith Keith | Láng Annamária

Az operatőr, Rév Marcell, aki a Külalak-ot is fényképezte, itt még több teret, még nagyobb feladatot kap: egy árva nőalakot és egy fekete-fehér, majdnem üres szobát kell életre keltenie és ezt sikerrel teszi. Kamerájával úgy követi le Judith Keith csapongó, egyre rémültebb alakját, arcának rezdüléseit, hogy a kamera szinte teljes jogú szereplője lesz a történetnek. Láng pontosan, megkapó erővel játszik, néhány perc alatt egyszerre legalább két-három nő alakja bomlik ki előttünk és Nagy Viktor bábszerű, gyenge, reszkető férj-karaktere a film végén még jobban kihangsúlyozza az igazságot, amire Judith magával folytatott beszélgetésein rádöbben: igen, jól látja, minden elveszett.

---------------

Külalak
Rendező: Reisz Gábor
Forgatókönyv: Jakab Júlia, Reisz Gábor
Operatőr: Rév Marcell
Szereplők: Makranczi Zalán, Kocsis Gergely, Láng Annamária, Somody Kálmán, Kiss Diána Magdolna, Dankó István
42. Magyar Filmszemle, versenyfilm - kisjátékfilm szekció
színes, 27 perc

- - - - -

Judith Keith
Rendező: Reisz Gábor
Operatőr: Rév Marcell
Szereplők: Láng Annamária, Nagy Viktor
42. Magyar Filmszemle, versenyfilm - tévéfilm szekció
fekete-fehér, 19 perc