Porcelánbaba sötét gondolatokkal

2012.01.19. 21:59

Jó házból való úrilány, törékeny kis teremtés. Első benyomásra ilyen Rooney Mara, aki a fél világot meglepte azzal, hogy hagyta, hogy telepiercingeljék, aztán előásta a sötétebbik énjét, és átváltozott Lisbeth Salanderré A tetovált lányban. Elmondjuk, hogy jutott el idáig.

Patricia Rooney Mara néven született 1985. április 17-én vagyonos családba, ahol minden az amerikai fociról szólt: anyai dédapja a Pittsburgh Steelers, apai dédapja a New York Giants alapítója volt, apja a Giants egyik vezetője jelenleg is. Mara kivételes társadalmi és vagyoni helyzetét gyakran felemlegetik a róla szóló cikkek, ami bosszantja, mert mint mondja, teljesen átlagos gyerekkora volt egy kertvárosban, és "zavar, hogy feltételezik, hogy mindent alám toltak. Holott a családom egyik legfontosabb vonása, hogy mindenki iszonyú keményen dolgozik."

Forrás: AFP
Rooney Mara 2009-ben

'83-as születésű nővére, Kate Mara (127 óra) a 90-es évek vége felé kapta első tévés és filmes szerepeit, de Rooney-t (aki azután kezdte középső nevét használni, hogy 2007-ben Los Angelesbe költözött, korábban Tricia Maraként futott) akkoriban még nem annyira érdekelte a színjátszás, inkább diplomát akart szerezni. 2010-ben végzett a New York University Gallatin iskolájában, ahol a hallgatók maguk állíthatják össze a tananyagukat. Rooney-nak a pszichológia és a nonprofit szervezetek voltak a témái. Utóbbiban közvetlenül érintett: tizenévesen Kenyába látogatott, majd létrehozta a szegénységben élő kenyai gyerekeket segítő Faces of Kibera nevű nonprofit szervezetet, amelynek azóta is a vezetője.

Az egyetem alatt kezdte komolyan érdekelni a színészkedés, fellépett iskolai előadásokban, és elkezdett meghallgatásokra járni. Első (egészen apró) szerepét nővére 2005-ös horrorfilmjében, a Rémségek könyve 3-ban alakította, 2006-ban pedig felbukkant az Esküdt ellenségek (Law & Order) egyik epizódjában. Egy olyan lányt alakított (spoiler következik), aki kövér tiniket bántalmaz, mert kiskorában maga is túlsúlyos volt. Rooney nemrég egy interjúban "ostobá"-nak és "nevetséges"-nek titulálta az epizód sztoriját, aztán magyarázkodhatott, hogy nem is úgy gondolta, és valójában minden szerepéből rengeteget tanult.

Forrás: ecranlarge
Rooney Mara az Esküdt ellenségek egyik epizódjában

Valószínűleg mostanra már megtanulta, hogy óvatosabban fogalmazzon, de a Social Network bemutatója idején a tényleg nagyon béna, de számára ugródeszkát jelentő 2010-es Rémálom az Elm utcában-remake-re is keményen beszólt. "Gyűlöltem. Arra gondoltam, hogy ha csak ilyen szerepeket kaphatok, akkor nem biztos, hogy színésznő akarok lenni."

De mielőtt még a "gyűlöletes" feladatot megkapta volna, feltűnt számos kisebb tévés szerepben (köztük a Vészhelyzet két epizódjában), és mozifilmekben is eljátszott jó pár epizód- és mellékszerepet. Játszott többek közt a 2008-as, két tizenéves fiú szerelméről szóló Dream Boy-ban és a 2009-es The Winning Season című sportfilmben, ahol Sam Rockwell kosárlabdacsapatának egyik tagját alakította.

Forrás: ecranlarge
Rooney Mara és Kyle Gallner a Rémálom az Elm utcában című filmben

A 2009-es Lázongó ifjúság-ban volt az első valóban emlékezetes jelenése: Taggartyt játszotta, a női főhősnek, Sheeninek a szobatársát a bentlakásos, francia nyelvű iskolában. Taggarty célja, hogy minél több sráccal lefeküdjön, mielőtt főiskolára megy, és osztályzattal ellátott fotóikat a szobája falán gyűjti. A film rendezője, Miguel Arteta egy interjúban elmesélte, hogy Rooney a főszerepre jelentkezett, amit ugyan nem kapott meg, de annyira megfogta a rendezőt, hogy felajánlotta neki Taggarty kicsi szerepét. "Olyan valakire volt szükségem, aki képes egy szó nélkül, pusztán a tekintetével elcsábítani egy fiút. Neki pont olyan tekintete van, amibe nagyon sok mindent bele lehet képzelni, anélkül, hogy megszólalna."

 

Ugyanebben az évben készült el a Tanner Hall is, amelyben első főszerepét alakította. A bentlakásos lányiskola életéről szóló filmben egy Fernanda nevű lányt játszott, egy kis klikk vezetőjét, aki viszonyt kezd egy idősebb pasival. Az amerikai kritikusok szerint klisés és kissé zagyva film 2009-ben megjárt pár fesztivált, aztán elsüllyedt, de tavaly szeptemberben mégis bemutatták néhány amerikai moziban, nyilván abban a reményben, hogy az időközben ismertté vált Rooney neve eladja majd (nem így lett: a film csak két hétig volt műsoron és csupán ötezer dollárt hozott).

A Rémálom az Elm utcában nem az a film volt, amelyik kidomborította volna Rooney tehetségét (bár Katie Cassidy még rosszabbul jött ki a dologból), így sokan furcsállták, hogy David Fincher ráosztotta Erica Albright szerepét a Social Network-ben. A szerep kicsi ugyan, de a figura kulcsfontosságú: a sztori szerint Mark Zuckerberg (Jesse Eisenberg) azután csinálja meg dühből a Facebookot, hogy Erica lapátra teszi. Rooney a nyitójelenetben brillírozik a zseniális, de arrogáns Zuckerberg hasonlóan éles eszű, viszont sokkal bölcsebb szópárbajpartnereként, és ez a néhány perc elég ahhoz, hogy bárkit meggyőzzön színészi tehetségéről.

 

Ennek ellenére mindenki meglepődött, amikor hosszú válogatás után Fincher Rooney-t választotta Lisbeth Salander szerepére A tetovált lány-ban. Eleinte a rendező sem gondolta úgy, hogy passzolna hozzá a szerep, de élettársa és producere, Ceán Chaffin meggyőzte róla, hogy tegyen Rooney-val egy próbát. Fincher is abba a hibába esett, mint mindenki más: a porcelánbaba szépségű Rooney-ban nem látta meg rögtön a sötétséget (a Social Network forgatásán csak négy napot dolgoztak együtt). Aztán ráeszmélt, hogy Rooney nem az a csipkeruhás jókislány, akinek hitte. Érdekes, hogy Rooney már egy 2009-es interjúban is beszélt a "sötét oldaláról" a vígjátékok kapcsán: "A sötét komédia jól áll nekem, de a sima komédia nem hinném. Annál sokkal sötétebben látom a világot. Így van ez hároméves korom óta. Akkor anyukám megkérdezte, hogy kinek akarok öltözni Halloweenkor, mire én azt mondta, hogy Klara leszek, a nyomorék lány a Heidi című filmből."

Forrás: InterCom | Fotó: Jean-Baptiste Mondino
Daniel Craig és Rooney Mara | Fotó: Jean-Baptiste Mondino

Két és fél hónapba telt, mire Rooney meggyőzte Finchert arról, hogy ő a tökéletes Lisbeth Salander. A rendező nem kímélte: az egyik első jelenet, amelyet el kellett játszania, a műpéniszes megerőszakolás volt, egy reggel pedig úgy kellett bemennie a fotózásra, hogy előtte egész éjjel vedelt és hányt, hogy látsszon, milyen a feje, amikor megviselt. Miután megkapta a szerepet, rögtön elkezdődött a fizikai kiképzése és átalakítása: a haját feketére festették, punkosra vágták, a szemöldökét kiszőkítették, kilyukasztották a fülét (cimpánként négyszer), valamint a szemöldökét és a mellbimbóját (a száj- és orrpiercingjei nem igaziak, a mellbimbópiercingjét viszont megtartotta, hogy a folytatásokhoz ne kelljen újból megcsinálni). Állítólag a piercingektől nem félt annyira, mint a motorozástól.

Rooney kezdettől kivette a részét figurája fizikai megjelenésének alakításából, a kosztümtervezővel együttműködve találták ki, hogy melyik jelenetben mit viseljen az embergyűlölő hackercsaj. Rooney-t korábban jellemzően lányos ruhákban lehetett látni, de A tetovált lány különböző premierjein és a Golden Globe-díjkiosztón (jelölték a legjobb női főszereplő díjára) a megjelenéséből egyértelművé vált, hogy kicsit benne maradt a szerepben. Ő maga is elmondta, hogy sokkal könnyebb volt átváltozni Salanderré, mint levetkőzni a figurát. Fincher szerint ez azért van, mert korábban Rooney megjelenése nem tükrözte az igazi személyiségét, és mostanra találta meg önmagát.

Forrás: AFP
Rooney Mara A tetovált lány New York-i premierjén

Első hallásra talán nehezen hihető, hogy Rooney annyira azonosult Salanderrel, végtére is egy szociofób hackerről van szó, aki a legbrutálisabb erőszakra is képes, ha sarokba szorítják, de Rooney azt mondja, amikor elolvasta Stieg Larsson könyveit, rögtön megtalálta a kapcsolódási pontot: "Nagyon lassan engedek fel, mindig is magányos típus voltam. Nem játszottam csapatjátékokat, jobban érzem magam személyes érintkezés közben, mint nagy csoportban. Megértem, ha valaki láthatatlan akar maradni, ha nem bízik az emberekben, és ha alaposan fel akarja térképezni a helyzetet, mielőtt interakcióba lép a környezetével."