Meggyalázták az emlékeinket

Az 1990-ben készült Az emlékmás idei újragondolása az összes olyan jellegzetességet felmutatja, ami miatt utálni szokás a remake-eket. Az eredetihez képest egy fantáziátlan, üres, és bosszantó ökörségekkel telehányt tucatakciófilm. Ha ezt az emlékcsomagot ajánlották volna fel Schwarzeneggernek, biztosan visszautasította volna.

Az új Az emlékmás egyetlen szórakoztató hozadéka azon agyalni, hogy vajon mi értelme volt ezt a filmet elkészíteni. Már ha nem elégszünk meg a legnyilvánvalóbb válasszal: pénz, pénz, pénz. A rendező, Len Wiseman előszeretettel forgat feleségével Kate Beckinsale-lel (Underworld-filmek), és ez a házastársi hűség Az emlékmás-sal sem szakadt meg. Ha szerelmeslevélként tekintünk a filmre, máris új értelmet nyer az egész. Megértjük, hogy az eredeti mozi titkosügynökként foglalkoztatott harcos szukájával (Sharon Stone) ellentétben miért nem képes meghalni Beckinsale karaktere. Látjuk a szerelmet, még az olyan pár másodperces snittekben is, mint amikor a kedves feleség hátulról, földközelből van fényképezve, és a robbanás fényei megfestik tökéletes alakjának kontúrjait. Amit viszont még így sem lehet megérteni, hogy ehhez nekünk nézőknek mi közünk van. Célravezetőbb lett volna egy pikáns home videót forgatniuk, és akkor eggyel kevesebb pocsék film készült volna el.

Az emlékmás | Kate Beckinsale

Még zavarba ejtőbb ez a mozifilmként eladott katyvasz, ha elolvassuk hozzá a főszereplő, Colin Farrell nyilatkozatait. Az ír színész azzal magyarázza a remake létjogosultságát, hogy az ő filmjük más utakon jár, elvetették az eredeti humorát, egymondatos sziporkáit, helyette a drámára helyezték a hangsúlyt. Az új Az emlékmás tényleg humortalan, de helyette csak a széljegyzetben lezavart, közhelyes drámázással és a film nagy részét kitöltő, jellegtelen tucatakciókkal tudja kitölteni az így keletkezett űrt.

Paul Verhoeven sci-fi-je egy brutális, maximumig pörgetett akciófilm volt, kategóriájának mai napig egyik legjobbja, amely szórakoztatta és egyben kigúnyolta a nézőjét. Vér kell neked? Szétrobbanó fejek? Tessék! De azt azért tudnod kell, hogy te is olyan vagy, mint az életével elégedetlen főhős, és ahogy ő a Rekall nevű céghez emlékimplantátumokért, úgy jársz te is moziba nagyszabású, hihetetlen kalandokért. A 2012-es Az emlékmás-ból teljességgel hiányzik az eredeti többrétegűsége, az izgalom, hogy mi van, ha ez az egész csak egy építőipari munkás álma volt.

Az emlékmás | Colin Farrell

A remake, mint koncepció egyáltalán nem ördögtől való dolog. A múlt évtized egyik legerősebb filmje, a Halálos szívdobbanás is egy hetvenes évekbeli mozi, az Ujjak újragondolása volt. Csak itt a rendező vette a bátorságot ahhoz, hogy átemelje a cselekményt korunk Párizsába, és az új környezethez illően változtassa meg, vagy legalábbis új, izgalmas árnyalatokkal módosítsa a karaktereket. Ehhez képest a 2012-es Az emlékmás legnagyobb újítása az, hogy hiányzik belőle a Mars, és helyette Ausztráliát jelölték ki gyarmatnak. Ahol valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag állandóan esik az eső, és a Szárnyas fejvadász megapoliszához megszólalásig hasonlító helyen élnek az emberek. Újdonság helyett kaptunk valamit, amit Ridley Scott korszakalkotó filmje óta már számtalanszor leutánoztak. És így van ez szinte minden mással is, a robothadsereg az Én, a robot-ból lehet ismerős, a különféle hologramok és az autósüldözés pedig a Különvélemény-ből. Ha remake, akkor egyáltalán nem túlzott elvárás, hogy felmutasson valamit, amit csak ő tud, ami megmagyarázza, hogy erre a filmre szükség volt. Az emlékmás új változatában semmi ilyen tartalom nincsen, csupán sok más és jobb filmet hány egymásra központi, rendező gondolat nélkül.

Az emlékmás | Colin Farrell és Bill Nighy

Vagy ott van példaként tavalyelőtti A félszemű, amely nem az 1969-es John Wayne nevével fémjelzett eredetihez nyúlt vissza, hanem a film alapjául szolgáló regényt adaptálta. Philip K. Dick zaklatott szellemét hiába keressük az új Az emlékmás-ban. Len Wiseman az 1990-es mozira támaszkodott, a forgatókönyv főleg a film első felében, gyakran szóról szóra követi Verhoeven alkotását. Aki látta az eredetit, annak ilyenkor rögtön be fognak ugrani az oda vonatkozó jelenetek, és megkockáztatom, hogy mindannyiszor az eredeti fog győzedelmeskedni. Nincs miért bántani Colin Farrellt, Jessica Bielt, vagy Kate Beckinsale-t, amit lehetett, ők megtették, de egy akciózó Arnold Scwarzeneggerrel vagy egy manipulatív szexdémont játszó Sharon Stone-nal szemben nincs esélyük.

Az eredeti legtöbbször emlegetett mellékszereplőjét, a hárommellű nőt is visszahozták, de ezzel is csak a kínos pillanatok számát szaporították a filmben. Az 1990-es feldolgozásban megvolt a helye a csajnak, hiszen a Mars népességének jelentős hányadát mutánsok alkották. Itt viszont csak úgy, a poén kedvéért feltűnik a semmiből. Érezhető volt végig a szándék, hogy az eredeti film legismertebb jeleneteinek egy részét megcsavarják, és valami váratlant húzzanak. De legtöbbször még ez is rosszul sült el. Emlékezhetünk, milyen fontos szerepe van egy izzadtságcseppnek az eredetiben - Wisemannek sikerült helyette a lehető legbanálisabb megoldást választania.

Az emlékmás | Jessica Biel és Colin Farrell

A legnagyobb mélységeket akkor éri el a film, amikor elengedi az eredeti kezét, és mégiscsak megpróbál elindulni egy saját úton. Olyan égbekiáltó baromságokat kell lenyelnünk, hogy mivel a lázadók szupertitkos bázisa pár metrómegállónyira van a fővárostól a tiltott zónában, ezért ott már senki sem keresi őket. Aztán egy pillanat alatt mégiscsak ott teremnek a gonoszok? Az eredetiben legalább katakombákban bujkáltak. A mérges gázokkal szennyezett légtömegek is igencsak jólneveltek, mivel a város határán megállnak, és egy éles határvonal után már boldogan süt a nap.

A leghihetetlenebb pillanat mégiscsak az, amikor a többemeletnyi magasságban vívott autósüldözés után az egyik futurisztikus kocsi lezuhan a földfelszínre, és összetör egy mostanság is használatos autót. Aztán jön egy távoli kép, és kiderül, hogy ott mindenki ilyen kocsikkal közlekedik. Hogy gondolták ezt? A toronyházak szintjén minden magán viseli a technikai fejlődés jeleit, a földfelszínen viszont, és persze ugyanabban a városban, megállt az idő 2012-ben? Ennek tényleg egy álomnak kellene lennie ahhoz, hogy az ember megbékéljen vele. A film zárlatában még egy szuperrobotot is előrántanak mindenfajta felvezetés nélkül, csak hogy még hosszadalmasabb legyen a lezárás. Pedig ez a mostanság népszerű ugrándozós sportgimnasztika, amit verekedés címén előadnak, és amit nézve egy pillanatig sem lehet elhinni, hogy azok az ütések tényleg fájnak. A film már minimum fél órával a végső küzdelem előtt kifullad, és onnantól kezdve semmi izgalmat nem nyújt.

Az emlékmás | Colin Farrell és Kate Beckinsale

De mi van azokkal, akiket nem hoz lázba az eredeti, akiket nem érdekel, hogy az új Az emlékmás egy ostoba és jellegtelen ugrabugra, mert egy könnyű nyár esti mozinak ez is megteszi? Nem hittem volna, hogy valaha ajánlani fogom az Abraham Lincoln, a vámpírvadász-t, de ha mindenképp agyatlan látványmozi és szüntelen akció kell a mostani választékból, akkor már inkább az elnökös. Mert pocsék film és pocsék film között is van különbség. Amíg Az emlékmás felháborítóan gyenge, addig az Abraham Lincoln csak szimplán az.