Meghalt Michael Winner

2013.01.21. 17:04

Hetvenhét éves korában elhunyt Michael Winner, brit filmrendező, a Bosszúvágy és a Mestergyilkos alkotója. Az 1935-ös születésű Winner karrierje tizenéves korában indult újságíróként, első nagyjátékfilmjét, a Shoot to Kill című thrillert 1960-ban mutatták be. Pályája elején olyan vígjátékokat is rendezett, mint a Some Like It Cool (1962), amelyben egy nő megismerteti prűd férjét és rokonait a nudizmus szépségeivel, vagy az 1964-es A szisztéma, amelyben egy fotós srác és barátai egy szisztéma szerint csajoznak egy tengerparti üdülőhelyen, míg a fickó pechjére szerelmes nem lesz az egyik áldozatba. A főszerepet Oliver Reed játszotta, aki innentől kezdve Winner filmjeinek (Hannibal Brooks, A nagy álom) rendszeres szereplője lett.

Forrás: AFP
Michael Winner és Charles Bronson a Chato földje forgatásán

Winner akkor vált igazán ismertté, amikor Amerikában kezdett dolgozni: 1971-ben mutatták be A törvény nevében című, Burt Lancasterrel és Robert Duvallal készült westernjét és a Marlon Brando főszereplésével készült Éjszakai jövevények-et, ami Henry James A csavar fordul egyet című regényének előzményeit mesélte el. Először 1972-ben, a Chato földje című westernben rendezte Charles Bronsont, akivel aztán legnagyobb sikerét, a Bosszúvágy (Death Wish) című 1974-es akcióthrillert is forgatta. A filmben (amit eredetileg Sidney Lumet rendezett volna) Bronson egy New York-i építészt alakít, aki felesége meggyilkolása és lánya megerőszakolása hatására átmegy fegyveres bosszúállóba.

 

A Bosszúvágy-nak négy folytatása készült Bronson főszereplésével, de ezek közül csak a másodikat (1982) és a harmadikat (1985) rendezte még Winner. Bronson játszotta a főszerepet Winner 1972-es Mestergyilkos-ában is, amit 2011-ben remake-eltek Jason Stathammel. A 80-as éveket követően Winner egyre ritkábban dolgozott, utolsó filmje az 1998-as Parting Shots című krimikomédia volt egy férfiról, aki azt hiszi, hogy csak hetei vannak hátra, ezért elkezdi legyilkolászni azokat, akik ártottak neki az életben. Winner ezután visszatért az újságíráshoz, és elsősorban étteremkritikusként tevékenykedett.