Biztosan zavarban leszek a mellemtől

2014.10.18. 22:01

A Senki szigetében ő az, akiről le sem tudjuk venni a szemünket. Egyszer szende szőke, máskor titokzatos femme fatale. Jakab Juli idén két játékfilmben is szerepel, és simán lehet, hogy ezután is kapós színésznő lesz, pedig gimiben még egy fa szerepét sem merte eljátszani. Forgatókönyvírónak tanult, de most rákapott a színészkedés ízére. Szerinte sokkal többet kellene pucérkodnunk.

 

Tizenkilenc éves voltál, amikor felvettek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre forgatókönyvíró-dramaturg szakra. Jelentkeztél színész szakra is?

Á, fel sem merült. Annyira szégyenlős voltam akkoriban, hogy iskolai darabokban sem tudtam szerepelni. Volt egy, amiben fát kellett volna alakítanom egy mondatnyi szöveggel, de az első próba után feladtam. Viszont szerettem a filmeket és szerettem írni; végül filmdramaturgnak jelentkeztem.

A szégyenlősség mitől múlt el?

Valamikor az egyetem alatt. Sokszor előfordul, hogy a filmszakosok egymás filmjeiben játszanak. Én Rév Marci egyik operatőri gyakorlatában szerepeltem először. A filmezés egyébként nagyon más, mint a színház, sokkal intimebb. Nem azt érzed, hogy ki kell állni egy csomó ember elé. Nekem ez olyan volt, mintha a barátaimmal hülyéskednék a kamera előtt.

Jakab Juli és egyik kutyája, TivadarFotó: Hektor

Melyik volt az első igazi filmszereped?

Reisz Gábor Péter című kisfilmjében volt (a Nekem Budapest című szkeccsfilm egyik darabja - a szerk.), amit együtt írtunk. Ebbe a szerepbe gyakorlatilag véletlenül kerültem. A főszerepre kellett egy kamaszfiú, akit nagyon nehezen talált meg Gábor, rengeteget castingolt, és én mindig mentem vele, hogy segítsek a srácoknak improvizálni. Gábor fejében akkor már megvolt, hogy ki játssza majd a női szerepet a filmben, viszont engem rengeteget látott együtt ezekkel a fiúkkal, köztük a kiválasztottal. Valószínűleg ezért történt az, hogy az éjszaka közepén, öt órával a forgatás előtt felhívott Gábor azzal, hogy játsszam el inkább én azt a női szerepet.

Akkor mondhatjuk, hogy Gábor fedezett fel?

Igen, és azt hiszem, erre büszke!

Nem végeztél színész szakot, ellentétben több tucat fiatal színésznővel, akik az SZFE-n és Kaposváron végeznek évről-évre. Ehhez képest te már két játékfilmben is szerepeltél idén. Érzel bármiféle feléd irányuló irigységet?

Nem. De tény, hogy kevés színésszel vagyok kapcsolatban, annyira szétválik az egyetemen a filmszak és a színházi szak. Attól viszont tartottam kicsit Feri filmje (Török Ferenc, a Senki szigete rendezője) előtt, hogy az abban szereplő színészek mit fognak szólni ahhoz, hogy odajön egy outsider, akinek fogalma sincs a színészetről. De abszolút jó fejek voltak, Moha is (Mohai Tamás) és Bánfalvi Eszter is.

A Senki szigete előzetese

És hogy kerültél be a Senki szigeté-be?

Úgy, hogy Schwechtje Misi csinálta a film castingját, aki látta azt a Nekem Budapest-epizódot, amiben szerepeltem. Ez alapján javasolt a Ferinek. Fogalmam sincs, Feriben mennyire volt kialakult kép arról, hogy milyen típust keres, azt tudm, hogy sok színésznőt megnéztek. Beballagtam a castingra, ahol improvizálni kellett valamit egy fiúval. Szerintem akkor jött rá Feri, hogy ezt a karaktert nem egy színésznek, hanem egy amatőrnek kell játszania. Ahogyan én működöm nem színészként a színészek között, körülbelül olyan viszonyban van a filmbéli lány a körülötte lévő emberekkel.

Mesélsz kicsit erről a karakterről?

Ő félig gyerek még, aki rájön arra, hogy nem is akar gyorsan felnőni, mert előtte rengeteget kell még mászkálnia a világban. Csöndes megfigyelő, de talpraesett, mindig megtalálja a helyét. Nézi a többieket, beszívja az információt, aztán sétál tovább.

Hogy fér meg benned a színész és a forgatókönyvíró én?

Fogalmam sincs, mert egyáltalán nem gondolom magam színésznek. Ez most így jött össze, hogy egy hónapon belül jön ki ez a két film, de Reisz Gábor filmjét, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan-t évek óta csináljuk, és az elsősorban nem színészi munka volt számomra, hanem egy nagy közös projekt. Török Feri onnan ismer engem, hogy tanított az Egyetemen, még elsőéves koromban. Sokat beszélgettünk a film cselekményéről a forgatás előtt és alatt, de ez természetes volt, hiszen tudja, hogy forgatókönyvírással próbálok foglalkozni.

A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan előzetese

Szóval a színészet egy hobbi, ha jön, jó, ha nem, úgy is jó?

Ezt most már nem így állítanám, mert nagyon szeretem csinálni. Ha van olyan projekt, ami tetszik, és azt érzem, hogy én kellek oda, akkor nagyon szívesen. A Senki szigete esetében azért nem volt rossz érzésem, mert szerintem releváns alkotói döntés volt, hogy egy amatőr játssza el azt a karaktert. Nem voltak nagy, drámai jeleneteim, igazából hosszú szövegeim sem. Láttam Stohl Andrást és Margitai Ágit munka közben, tudom, hogy a színészet mennyire komoly szakma, és távolról sem gondolom azt, hogy én színész lennék attól, hogy játszottam néhány filmben.

Sokszor történik olyan, hogy megírsz egy dialógot, és azután szembesülsz vele, hogy nem működik?

Nem, mert sosem gondoltam, hogy amit leírok, azt szó szerint kell elmondani. Szerintem úgy kell dialógot írni, hogy legyen benne az információ, és legyen benne a stílus, ezen túl pedig hinni kell a rendezőben és a színészben, hogy abból egy jó, élő szöveg kerekedik ki a végén.

Az improvizáció felszabadít vagy inkább feszélyez?

Nincs elég színészi tapasztalatom ahhoz, hogy erre válaszolni tudjak. Szerepeltem nemrég Nemes Jeles László első nagyjátékfilmjében - ott például nagyon szigorúan számonkérték a forgatókönyvet, de nekem nem szöveges volt a szerepem. Először biztosan frusztrálna, ha a pontos szövegtudásra kellene koncentrálnom, de remélem, lesz lehetőségem ezt is kipróbálni. Improvizálni nagyon szeretek, ezzel kapcsolatban eddig csak jó tapasztalatom volt. A VAN például improvizációra épült, ami nagyon izgalmas, főleg akkor, ha az alkotók értik egymást, és tudják, hogy mi van a másik fejében.

Jakab Juli és másik kutyája, IrmaFotó: Hektor

A Senki szigete forgatása alatt Moha meg Eszter papírral a kezükben ültek a felvétel előtt, nekik alapvető fontosságú volt, hogy memorizálják a szöveget, de nagyon kevés dolog hangzott el végül úgy, szó szerint, ahogy az le volt írva. Én is mindig átfutottam, de aztán az lett a tapasztalatom, hogy mindig változnak, rövidülnek a szövegek forgatás közben. Jó reagálni arra, ami akkor ott történik.

Amennyire látom, megvan benned a szende kislány és a femme fatale is. Melyik vagy inkább?

Isten tudja... mivel nem foglalkoztam ezzel igazából soha, fogalmam sincs, hogy hogy nézek ki, most, ebben a pillanatban sem, és fogalmam sincs, hogy hogy néz ki az, amit csinálok, milyen a mimikám, milyenek a gesztusaim. Most kezdek találkozni azzal, hogy érkeznek különféle visszajelzések, hogy kislányos vagyok, meg femme fatale vagyok, a múltkor például azt mondta valaki, hogy a képek alapján nagyon nagyképűnek tűntem. Szóval egyelőre még azt próbálom feldolgozni, hogy belekerültem egy olyan helyzetbe, aminek következményeképpen egy csomó embernek véleménye lesz rólam. Valószínűleg úgy vagyok kislányos is meg femme fatale is, mint mindenki más - néha ez, néha meg az.

Jakab Juli egyik első színészi munkája a Filette Fatale című 2011-es kisfilmben

Még kicsit Mohai Tamás karaktere is meglepődött, amikor anyaszült meztelenül kiléptél a zuhany alól a filmben. Mennyire volt ez nehéz ügy?

Van ez a sablonos, de helytálló válasz erre, hogy ha úgy érzed, hogy van helye a meztelenségnek a filmben, és nem öncélú, akkor nincs vele gond. Amúgy sincs bajom a meztelenséggel, szerintem az emberek sokkal kevesebbet meztelenek, mint amennyit kellene. Én szeretek pucéran mászkálni otthon, szerintem ez természetes dolog. Ebben a filmben nem volt igazi szexjelenet például, de arról is azt gondolom, hogy ha van, akkor az tűnjön igazinak, és ne a szereplők könyökhajlatát világítsa meg a gyertyafény lágyan. Ott, akkor egyáltalán nem éreztem magam rosszul, ellenben pár napja elmentem moziban, ahol lement a film előtt a trailer - na ettől annyira zavarba jöttem, hogy lehajtott fejjel pislogtam a vászonra. Szóval a díszbemutatón például biztosan zavarban leszek a mellemtől.

Nehezebb volt ipari alpinistát játszva épületekről lógni?

Sokkal! Kicsit gyakorolhattam előtte, de azok a jelenetek eléggé megterhelőek voltak. Először mindig rossz volt, amikor felhúztak, aztán fél óra alatt megszoktam, hogy ott lógok. Persze hozzá tartozik az igazsághoz, hogy a totálokban egy kaszkadőr lány lógott helyettem. Ez is egy jó kihívás volt.

Jakab Juli és TivadarFotó: Hektor

A filmben kétszer is ruhát és életet cserél két lány. Rád milyen hatással van az, hogy épp mit viselsz?

Ritkán foglalkozom ezzel... Néha rámjön, hogy szeretnék csinosan felöltözni, és felveszek egy magas sarkút, aztán az utolsó pillanatban, indulás előtt lecserélem a tornacipőre. Egy jó barátnőm szerint jó a stílusom, mert olyan dolgok is jól állnak, amiket ő sikítva elégetne. Persze ő a barátom, ezt kell mondania. Nem szoktam ezzel sokat vacakolni, és tudom, hogy néha nagyon hülyén nézek ki.

Van most kilátásban valamilyen színházi vagy filmes szerep?

Egy Magyarországon élő svájci filmrendező, Daniel Young projektjén dolgozunk gőzerővel. Ő néhány éve itt készítette az első játékfilmjét, a Pinprick-et, most épp elbírálásra vár egy filmterve a Filmalapnál, de be van sózva, ezért elővette egy korábbi forgatókönyvét, hogy addig is forgasson, amíg a döntésre vár. Ez egy kamaradarab prostituáltakról, én lennék benne az egyik hölgy. Most azon dolgozunk, hogy hogyan lehetne ezt a könyvet úgy összerántani, hogy megvalósítható legyen nagyon kevés pénzből, nagyon rövid idő alatt. Elvileg január környékén forgatunk, összesen két-három hetet.

Jakab Juli kutyáivalFotó: Hektor

Színház sajnos egyelőre nincs kilátásban, pedig azt nagyon szívesen kipróbálnám, hátha most már mernék akár fát játszani. Jó lenne megtanulnom artikulálni, meg a zümmögésnél erőteljesebb hangon beszélni. Azt hiszem, inkább valamilyen alternatív színházi társulatnál tudnám magam elképzelni, ahol van szabadság és lehetőség a darab és a szerep alakítására.

Nektek játékfilm forgatókönyvvel kellett diplomázni?

Igen, de én még nem diplomáztam le, csak az abszolutóriumom van meg egyelőre. Eléggé link vagyok, ugyanakkor túl maximalista magammal szemben, és sokszor, amikor forgatókönyvet írok, belehergelem magam egy ilyen pátoszos alkotói szerencsétlenkedésbe, aminek azután az az eredménye, hogy nem születik semmi. Két opció van, egyrészt van egy félkész forgatókönyvem, amin dolgozom egy ideje, ezt kellene befejezni. Másrészt Török Ferivel beadtunk egy filmtervet a Filmalaphoz, ami hangulatában a Senki szigeté-t idézi, de teljesen más a sztori - ha nyerünk, akkor rá leszek kényszerítve, hogy azt megírjam. Ha nem támogatják, akkor ezt a másikat lesz muszáj befejezni. Lassan, de biztosan kezdek félni tőle, hogy szégyent hozok a bölcsészekre az orvostanhallgató húgom és a geofizikát tanuló öcsém mellett.