A Bosszúállók 2 király, de iszonyú fárasztó

Bosszúállók: Ultron kora címlapi
Vágólapra másolva!
Az első rész önfeledt ámuldozást váltott ki belőlünk. A Bosszúállók: Ultron kora is hihetetlenül látványos, és sokszor megnevettet, de már nem lehet első látásra beleszeretni. Annyira telepakolták új szereplőkkel és szerteágazó történetszálakkal, és akkora a rohanás, hogy kimerítő élmény végignézni. Egy káprázatos szörnyeteg születik meg a szemünk előtt.
Vágólapra másolva!

Eddig a csapatépítésről szólt

Ha a szuperhősök közti összhangot nézzük, akkor a Bosszúállók: Ultron kora ott folytatja, ahol az első rész abbahagyta. A három évvel ezelőtti filmben sokáig az volt a kérdés, hogy ez a féltucatnyi mérhetetlen egójú, sokszor primadonnaként viselkedő magányos harcos képes-e csapatban dolgozni, vagy még azelőtt összevesznek, hogy a valódi ellenféllel szembe találnák magukat. Aztán jött a frenetikus New York-i finálé, és megbizonyosodhattunk arról, hogy a Bosszúállók végre összekovácsolódtak, és együtt gyakorlatilag legyőzhetetlenek. Három év múltán is azt tudom mondani, hogy felemelő, megható és végtelenül lelkesítő pillanat volt.

Bosszúállók: Ultron kora Forrás: Fórum Hungary

Egy ugyanilyen, a csapatdinamikát előtérbe állító akciójelenettel indít a második rész. Egy havas erdőben forog, rohan vágás nélkül ide-oda a kamera, és közben láthatjuk, ahogy apró, egymásnak szánt csipkelődések kíséretében végzik a munkájukat a szuperhősök, vagyis a rosszfiúkat gyepálják.

Még egy harc közben elkapott bravúros, lassított csoportképet is kapunk.

Egyben van a csapat: örömüket lelik egymás társaságában és a munkájukban, és ez a vidám, önfeledt hangulat rám is hamar átragadt. Itt még elhittem, hogy meg lehet ismételni a három évvel ezelőtti csodát.

Néhol már pszichotriller

Míg az első rész az egók súrlódásáról, majd a csapatépítésről szólt, addig a folytatás azt vizsgálja, hogy a kialakult, törékeny egységet mennyire egyszerű megbontani. Ez törvényszerűen azt hozta magával, hogy a Bosszúállók: Ultron kora sötétebb színezetű az előző résznél. Az egyik új szereplő, Skarlát Boszorkány (Elizabeth Olsen) képes játszani a szuperhősök elméjével, előhívni a szuperhősök legsötétebb rémálmait, és ettől néhol pszichothrillerre hasonlít a film. Fekete Özvegy (Scarlett Johansson) múltjából akár egy horrort is lehetne készíteni, annyira durva.

Bosszúállók: Ultron kora Forrás: Fórum Hungary

Míg három éve más bolygóról érkezett az emberiség létét fenyegető veszedelem, addig a második részben csak maguknak köszönhetik a bajt a Bosszúállók. Pontosabban a megalomániájából nem engedő és átgondolatlan ötleteit sebtiben megvalósító Vasembernek. Tony Stark a Föld védelmét ellátó mesterséges intelligenciát akarja megalkotni, hogy többet ne nyithassanak csak úgy dimenziókaput idegen erők New York felett. Helyette egy torzszülöttet sikerül létre hoznia, aki úgy látja biztosítottnak a békét a Földön, ha elpusztítja az emberiséget.

Csak kapkodjuk a fejünket

Ultron tulajdonképpen Stark tékozló fia, egy kicsit zavarodott, mondataiba is néha belezavarodó, dühös gyerekként viselkedő robot, aki drámaian félreértelmezi a saját szerepét. Izgalmasabb az eddig megszokott, racionálisan gondolkodó gonosztevő robotoknál,

de azért messze nem tud olyan szórakoztatóan és hideglelősen gonosz lenni, mint Loki.

Azért ütős ellenfél ő Skarlát Boszorkánnyal és Higanyszállal kiegészülve, még azt is elérik, hogy Hulk és Vasember ne őket kergesse, hanem egymással csatázzon egy óriásit a két régi barát.

Bosszúállók: Ultron kora Forrás: Fórum Hungary

Amerika Kapitány jegyzi meg a filmben, hogy rég volt már az, amikor ő volt a világ első szuperhőse, és a Bosszúállók második részével bizony minden eddiginél messzebb kerültünk attól az időszaktól. Csak kapkodjuk a fejünket, és próbáljuk kitalálni, hogy az a csupán néhány percre feltűnő szuperhős melyik előző Marvel-filmben mutatkozott be.

Iszonyú sűrű, lezsibbadunk

Az egyre bonyolódó Marvel-univerzummal járó kötöttségek, az új szereplők egész sora és a vészjósló hangvétel egy iszonyúan összetett és sűrű filmet eredményezett, amit hatalmas küzdelem árán tartott úgy-ahogy egyben Joss Whedon rendező. Két fiatal eszmélése, hogy tévúton járnak, bimbódzó szerelmi szál két szuperhős között, megágyazás Thanos színrelépésének és persze az apró szünetekkel tarkított, majd állandósuló zúzás...

Kimeríti az embert az állandó összpontosítás, hogy lépést tartson a filmmel.

Komolyan azt éreztem, hogy kifáradtam a végére, pedig én csak egy kényelmes moziszékben ültem, és nem futkároztam összevissza, mint Higanyszál.

Bosszúállók: Ultron kora Forrás: Fórum Hungary

Az első rész után csak ámuldoztam, most viszont azt éreztem, hogy a sok szuper ötlet elveszik a nagy rohanásban, és ehhez jobb platform lett volna egy minisorozat vagy egy szereplőit és nézőjét lélegezni hagyó háromórás film. A túl gyors tempó biztos jele, hogy még annak sem volt igazi súlya, amikor egy fontosnak beállított szereplő meghalt.

Csajukkal hencegnek a szuperpalik

A sietség közben azért ott tudta hagyni Whedon a kézjegyét a kész filmen. Thor kalapácsának emelgetését és az ebből fakadó remek poénokat csak ő találhatta ki. Az első részhez hasonlóan itt is szellemes párbeszédek és helyzetkomikumok tömkelegét kapjuk. Vasember és Thor például a barátnőik távollétében nem csupán az erejüket fitogtatják a másik előtt, hanem a Gwyneth Paltrow és Natalie Portman által alakított, a mostani buliból kimaradó karakterek tudományos eredményeivel is hencegnek a másiknak.

Bosszúállók: Ultron kora Forrás: Fórum Hungary

Whedonnak továbbra is elég egy-két mondat ahhoz, hogy leplezetlenül emberinek tűnjenek fel a szuperhősei. Még arra is odafigyelt, hogy az eddig a háttérbe simuló Sólyomszem (Jeremy Renner) végre valódi személyiséget kapjon.

A rendező csak magának köszönheti, hogy most nem az önfeledt rajongás beszél belőlem, ugyanis az első résszel lehetetlenül magasra tette a lécet. Abba a filmbe a világ legegyszerűbb dolga volt első látásra beleszeretni,

a mostani viszont egy káprázatos szörnyeteg, amivel még ismerkedni kell, hogy helyére kerülhessenek a furcsaságai, érdemei.

Ritka szerzet ez a film, egyszerű nyári látványosságnak készült, a sűrűsége miatt mégis újranézést, további elmélyülést igényel.