Hosszú és rémesen unalmas az új Bond-film

2015.11.03. 19:08

Lenyűgöző, hogy James Bond mennyire elnyűhetetlen. Nemcsak a karakter, hanem maga a széria is: nincs még egy olyan franchise a filmtörténelemben, amely ilyen régóta, szívósan, töretlen népszerűséggel ontja magából szabályos időközönként, nagyobb kihagyások nélkül az etapokat. A legújabb felvonás, a zavaros és felejthető Spectre azonban mindent megtesz azért, hogy elsüllyessze a mára intézménnyé vált sorozatot, és jobbára egyedül Daniel Craignek köszönhető, hogy nem jár sikerrel.

Ahhoz, hogy életben tartsák a Bond-filmeket, persze az is kell, hogy időnként új színész bújjon a figura bőrébe, és ilyenkor mindig az adott kor ízléséhez igazítják a 007-es ügynököt, de csak finoman, óvatosan, az alapokat meghagyva. James Bond régen is, és most is egy hímsoviniszta macsó, minden bombázó a lábai elé veti magát, és garantáltan leszámol az excentrikus gonoszokkal, beveti a Q-tól kapott kütyüket, és közben még véletlenül sem gyűrődik meg az öltönye. 

Az alapok maradnak – Daniel Craig a SPECTRE című filmbenForrás: Fórum Hungary

A Daniel Craig-korszak fejezetei a korábbiakhoz képest jóval összefüggőbb ciklust alkotnak, bár ez csak utólag, a SPECTRE felől visszatekintve válik egyértelművé. A dögös, kőkemény, meglepően felnőtt Casino Royale (az újkori Bond-filmek etalonja) megmutatta, milyen események formálták a 007-es ügynök olyanná, amilyen. A katasztrofálisan rendezett, nyomokban érdekes elemeket tartalmazó A Quantum csendjé-ben Bond feldolgozta az előző filmben elszenvedett traumákat, míg a szép kiállítású, de kongóan üres Skyfall-ban az anyakomplexusát kúrálta ki, és betekintést nyertünk a múltjába is.

A SPECTRE folytatja a Skyfall-ban megkezdett eredettörténet elbeszélését: Sam Mendes az első rendező az új érában, aki zsinórban két filmet is levezényelhet, maradt tehát ugyanaz a stílus, ugyanaz az interpretáció. Ennek előképét nem régebbi Bond-filmekben, hanem Christopher Nolan Batman-trilógiájában kell keresni, Mendes tőle nyúl, méghozzá pofátlanul. (Kölcsönkenyér visszajár: Nolan többször nyilatkozta, hogy a Bond-filmekből merített ihletet a reboothoz.)

Ez a kocka lehetne a Batman-trilógiából is – Christoph Waltz a SPECTRE című filmbenForrás: Fórum Hungary

Ha a Skyfall volt a Bond-filmek Batman: Kezdődik-je, akkor a SPECTRE olyan, mintha Mendes egybegyúrta volna A sötét lovag-ot és A sötét lovag - Felemelkedés-t, megspékelve némi Bosszúállók-kal. Bond ismét szembesül vele, hogy eljárt felette az idő, meg a 00-s projekt felett is, így rövid felvezetés után már felhatalmazás nélkül, renegátként üldözi nemezisét, a Joker-szerű Blofeldet, a káosz ügynökét, a háttérben meghúzódó szürke eminenciást. Aki nem elég, hogy nehéz morális döntések elé állítja Bondot (lásd még: A sötét lovag), személyes érintettség is befolyásolja a tetteit – ezt a Bondot és ezt a Blofeldet rokoni szálak fűzik egymáshoz. 

A Bosszúállók meg ott jön a képbe, hogy Mendes a Marvel-filmek receptjét követve erre a filmre futtatja ki az előző három alkotás sztoriját: szinte minden fontosabb szereplő felbukkan a SPECTRE-ben legalább említés szintjén, ott kísértenek az elhunytak, és a szálak a szupergonosz Blofeld kezében futnak össze. Túlzás lenne azt állítani, hogy elegánsan megágyaztak a fordulatnak (ami nem is igazán fordulat, viszonylag hamar kiderül), de oké, legyen. Még valami jó is kisülhetett volna egy csúcsfilmből. Ám Mendes bicskája úgy beletörött a nagyratörő próbálkozásba, hogy az nekünk fáj.

Kísértenek az elhunytak – Daniel Craig a SPECTRE című filmbenForrás: Fórum Hungary

Pedig a SPECTRE ígéretesen indul: a nyitójelenet kenterbe veri az előző két film bármelyik akciójelenetét, és vetekszik a Casino Royale parkouros hajszájával. A mai divatnak megfelelően virtuóz, vágatlan snittben követjük végig Bond mexikói magánakcióját, a halottak napját ünneplő tömegből egy hotelen át egészen addig, amíg Bondra ráomlik egy épület. Az akció látványos helikopteres bunyóba torkollik, amelyben a helikopter az összes létező tengelye körül megfordul legalább ötször. Feszes, izgalmas, vicces, grandiózus, látványos jelenetsor. 

Ebből aztán nem marad más, csak az egyre fárasztóbb grandiozitás, mintha Sam Mendes saját magát igyekezne lépten-nyomon túllicitálni. Az akciójelenetek ránézésre változatosnak tűnnek (van autós üldözés, repülővel való síelés és vonatos közelharc is), de valójában fantáziátlanok és túl vannak nyújtva, el-elkalandozik közben az ember figyelme. A cselekményt építgető jelenetek alatt nemkülönben. A hasonlóan vontatott Skyfall-t legalább feldobták Roger Deakins szuggesztív, stilizált felvételei, a helyére érkező Hoyte van Hoytema (Csillagok között) azonban csak egy-két jelenetben (például a Monica Bellucci-s szakaszban) villant meg valamit, amúgy a kötelezőt hozza, többet nem.

Ebben a jelenetben odatette magát az operatőr – Monica Bellucci és Daniel Craig a SPECTRE-benForrás: Fórum Hungary

Egy ideig azért a maga egyszerű módján elszórakoztat a film. Daniel Craig továbbra is minden idők legjobb James Bondja,  és a SPECTRE-ben az előzményekhez képest jobban kidomborítják a karakter humoros oldalát – Craig remek fintorokkal rázza le magáról a port, miután romba döntött egy fél várost, vagy fog vallatóra egy egeret. A film időnként kikacsint a nézőre, és egy-egy ironikus utalással úgy tesz, mintha kiforgatná a jól ismert Bond-sablonokat: Q nem neki szánja a hipermodern kocsit, Léa Seydoux nem vágja magát hanyatt Bond sármjától. Mendes azonban rendre hátraarcot csinál: a végén mégis Bond vezeti a kocsit; Seydoux mégis belezúg Bondba.

A film nem egy, nem is kettő, hanem egyenesen három észbontóan szép Bond-lányt vonultat fel. Naomie Harris Miss Monneypennyjének végre nem merül ki a szerepe abban, hogy olvadozik Bond után (van magánélete, és még amikor segítséget is nyújt Bondnak telefonon, közben unottan tesz-vesz a lakásában). Monica Bellucci kurta jelenését látva szinte érthetetlen, miért tartott ilyen sokáig, hogy felkérjék Bond-lánynak, Léa Seydoux pedig legalább olyan talpraesettnek tűnik eleinte a SPECTRE elől bujkáló Madeleine Swannként, mint Vesper Lynd (Eva Green) volt hajdanán.

Eleinte talpraesettnek tűnik – Léa Seydoux a SPECTRE című filmbenForrás: Fórum Hungary

Aztán jön az utolsó felvonás, és szétesik az egész film, csúnyán, látványosan. Az írók (négyen voltak, nem érdemlik meg, hogy felsoroljam őket) mintha fél úton maguk is beleuntak volna a sztoriba, és a végét – a lényeget – összecsapták. A logikát hajítják ki először az ablakon, és még egy épületet is rárobbantanak a biztonság kedvéért.  Miért viselkednek úgy többször is Blofeld csatlósai, mintha nem tudnák, mi a főnökük terve? Egyáltalán, van-e bármi értelme Blofeld tervének? Miért sokkolja egy videó Swannt, amiben semmi olyat nem láthat, amit ne tudott volna korábban? És miért kellett szegény Léa Seydoux szemét kiszúrni egy bődületesen inkoherens karakterrel, akinek nincs más dolga, mint bambán bámulni?

Ahhoz képest, hogy közel száz percen keresztül készítették elő Blofeld belépőjét, a nagy durranás helyett halk pukkanással ereszt le a történet a figurája valódi színre lépésekor. Christoph Waltz okozta talán a film legnagyobb csalódását, ugyanazt a néhány manírt szállítja, amit Tarantino filmjeiben, és az újdonság varázsát elvesztve rohamosan kezd egykaptafa-színésszé válni. Blofeld kiábrándítóan unalmas, csapnivaló gonosztevő,  esküszöm, még Mathieu Amalricot is visszasírtam a Quantum csendjé-ből, pedig azt hittem, az övénél nem lesz jellegtelenebb ellenfele Daniel Craignek. 

Csapnivaló gonosztevő – Christoph Waltz és Léa Seydoux a SPECTRE című filmbenForrás: Fórum Hungary

Mendes ráadásul nem elégszik meg Bond személyes vendettájával, aktuális témákat is próbál feszegetni, úgymint rendőrállam, globális megfigyelőhálózatok, drónok, Nagy Testvér, satöbbi. Nem csinál mást, csak felmondja a leckét, amit ráadásul tucatnyi blockbuster ezerszer jobban feldolgozott mostanában, az Amerika kapitány – A tél katonájá-tól az összes Bourne- és Mission: Impossible-filmig bezárólag. Ráadásul ezt az egész szálat, úgy, ahogy van, ki lehetett volna vágni, és alig sérült volna valamit a cselekmény, annyira szervetlenül épül a film szövetébe. 

A SPECTRE végére már csak a szomorú sóhajok maradnak: az olcsó, tét nélküli moralizálással és modoros szimbolikával terhelt végső leszámolás újfent rávilágít arra, hogy Mendes egyszerűen nem érti, mi a szuper Daniel Craig James Bondjában.  A Casino Royale-ban az volt a jó, hogy Roger Moore és Pierce Brosnan után Bond végre nem egy bájgúnár volt, hanem öltönybe bújt vadállat, brutális, sima modorú dúvad. Mendes ezt a modern kornak megfelelő, izgalmas Bond-alakot botrányosan közhelyes, patyolattiszta hőssé mosdatja ki. 

Egy zsák pénzzel még maradásra bírhatják – Daniel Craig a SPECTRE című filmbenForrás: Fórum Hungary

Nem tudni, mi lesz a Bond-filmek sorsa. Az biztos, hogy pár év múlva menetrendszerűen érkezni fog a következő felvonás, de hogy Craig magára ölti-e még egyszer a 007-es ügynök alakját, az nagy kérdés. A filmet népszerűsítő sajtókörúton előadott produkciójából ítélve a színész meglehetősen unhatja már a szerepet, egykedvűen válaszolgat a riporterek kérdéseire, de azon sem lennék meglepve, ha egy zsák pénzzel még egy darabig maradásra bírnák. Mindenesetre sajnálni fogom, ha szögre akasztja a gúnyát, nehéz lesz nála jobb Bondot találni.  Vigaszdíj, hogy a SPECTRE-nél jobb Bond-filmet viszont könnyű lesz csinálni. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK