Nem fair csak a szépségből élni

2015.12.06. 21:37

Bár a színészetbe csak a héten a mozikba került Szerdai gyerek főszerepével csöppent bele, az állami gondozásból nemrég kikerült leányanya karaktere nem volt idegen Vecsei Kinga számára. A szegénységet is jól ismeri, és az anyaság is közel áll hozzá. A színészkedést azonban másfél hónapig gyakorolnia kellett, mielőtt belevágott élete első alakításába - ami könnyen lehet, hogy nem az utolsó lesz.

  • 1994-ben született.
  • A szülei szociálpolitikusok - édesapja, Vecsei Miklós a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, egykor hajléktalanügyi miniszteri biztos volt.
  • A bátyja Vecsei Miklós színész, az Egynyári kaland című tévésorozat főszereplője, a Vígszínház tagja.
  • Ő sosem gondolt a színészetre mint hivatásra, mert tinédzser kora óta a MOME-ra készül, ahová elsőre fel is vették textiltervező szakra.
  • Ennek ellenére a forgatás élete egyik legmeghatározóbb élménye volt.
  • Bár sok elismerés érte őt a film Karlovy Vary-i világpremierje óta, nem szállt el, és nem akar színésszé válni.
  • A negatív kritikák nem bántják, mert a film által nyert díjak többet érnek számára.
  • Az igazi célja, hogy mihamarabb édesanya legyen.

A szüleid révén ismered azt a közeget, amiben a filmed játszódik, de ez pontosan mit jelent, milyen tapasztalataid voltak róla?

Már egész kis koromban találkoztam az emberi nyomorúsággal. Beleláttam a hajléktalanügybe, a cigányság helyzetébe, és a gyermekotthonok világába is, egy picit mindenről tudtam. Van egy örökbe fogadott testvérem, egy mozgássérült cigány fiú, akit a szüleim még a saját gyerekeik születése előtt vettek magukhoz - már csak az ő révén is sokat tudtam erről a világról.

Gyermekotthonokba is elment a forgatás előtt - Vecsei KingaFotó: Pozsonyi Janka

És az általános iskolában is találkoztam olyan gyerekekkel, akik gyermekotthonban éltek, és gyakran lógtak nálunk, mivel anyuék szívesen látták őket, többször nálunk is aludtak. Sokat tanultam abból, ahogy végigkövettük az ő sorsukat.

Még a filmforgatás során is hallottam róluk azoktól az amatőr szereplőktől, akik szintén ebből a közegből érkeztek, ilyen kicsi a világ. És mindezeken túl a film előkészítési szakaszában nemcsak színészmesterség-tréningen vettem részt, hanem a stáb vitt magával gyermekotthonokba is, szóval összességében elég sok tapasztalatot gyűjtöttem.

Több helyen elmesélted, hogy Trokán Nóra fényképe alapján ajánlottak a rendező, Horváth Lili figyelmébe, ő viszont azt nyilatkozta, nyílt castingot tartott a szerepre. Hogy volt ez akkor?

A nyílt castingban én még nem vettem részt, csak utána kerültem képbe, de még ezt is megelőzte egy időszak, amikor Lili úgy hitte, megvan a főszereplője. Nem titok, hogy a Szerdai gyerek egy korábbi rövidfilmje, a Napszúrás történetének kibontása, és a forgatókönyvét végig úgy írta, hogy annak a főszereplője, Törőcsik Franciska volt a fejében.

Törőcsik Franciska a Napszúrásban, Vecsei Kinga a Szerdai gyerekbenForrás: Popfilm

Aztán Franciska egy másik film forgatása miatt mégsem tudott részt venni a Szerdai gyerek-ben, és akkor az egészet újra kellett értékelnie magában. Végül úgy érezte, ez nem is tett rosszat a filmnek, mert így új szemszögből nézhetett rá a saját, akkor már évek óta fejlesztett forgatókönyvére: meg kellett találnia, hogy velem hogy tud igaz lenni a figura. A nyílt casting szerintem azt jelentette, hogy mindenki ajánlhatott neki szereplőket, így kerültem képbe én is, hiszen a fényképemre Wéber Kata színésznő hívta fel a figyelmét.

Trokán Nóra hogy talált rád, amikor lefotózott?

Barátnők vagyunk.

És Horváth Lili honnan tudta, hogy alkalmas lehetsz színészi feladatra?

Először ugyanezen a helyen találkoztunk, ahol most veled, egy kétórás beszélgetésre. Első körben minden amatőrben az arca, a személyisége érdekelte. Egyből kiderült, hogy egy húron pendülünk, nagyon emlékezetes beszélgetés volt. Ő akkor tudta meg, hogy számomra nem ismeretlen a filmbéli közeg. Természetesen azt mondta, a beszélgetés alapján nem tudhatja, van-e képességem a színészkedéshez, behívott próbafelvételre. A második vagy harmadik próbafelvétel után hívott fel azzal, hogy megkaptam.

Egy húron pendültek a rendezővel - Vecsei KingaFotó: Pozsonyi Janka

Azelőtt a színészkedés vagy modellkedés nem merült fel benned?

A MOME-n - ahol tanulok - gyakori, hogy egymás modelljei vagyunk. Az is előfordul, hogy már végzett tervezők egy-egy kollekciójuk bemutatásához segítséget kérnek. Komolyan soha nem csinálnám. Az, hogy valaki egy kicsit jobban néz ki, még nem jelenti azt, hogy több is ettől.  Nem fair csak a szépségből élni. Én más utat szeretnék. Még a színészetben is veszélyesnek látom, ha valaki a külső adottságai miatt kap meg egy szerepet. Nekem sokkal vonzóbb, ha valaki a szerep játszása közben szépül meg előttem.

A bátyád viszont színész. Ő mit szólt ahhoz, hogy te előbb kapsz filmes főszerepet, mint ő?

Először úgy éreztem, hogy nem veszi komolyan. Ezért is nagyon jó érzés, hogy most már büszke rám. Már ezért megérte volna... Ez az élmény még közelebb hozott minket egymáshoz. Én úgy látom, hogy elsősorban a színház az ő világa. Tudom, hogy ő igazi nagy színész lesz.

Igazi nagy színész lesz - Vecsei Miklós az Egynyári kaland című sorozatbanForrás: MTVA

És ki tartott neked színészi tréninget?

Nagyon sokan segítettek. Talán a legnagyobb élmény Lukáts Andor volt, de úgy érzem, hogy majdnem mindent Lilitől tanultam.

Mi volt a legnehezebb a színészkedésben?

Mivel nincs túl sok önbizalmam, először is az, hogy elhiggyem magamról: meg tudom csinálni. Nagyon jó dolog, és sokat ad, ha a rendező hisz benned, de neked is hinned kell magadban. Gondolj bele, mekkora felelősség egy főszerep. Még jó, hogy nem én beszéltem le őket magamról.

Maja ráadásul annyira más, mint én, hogy később már az volt a kihívás, hogyan tudok teljesen átváltozni. A felkészítő időszak alatt még a gondolkodásomat is meg kellett változtatnom. Le kellett állnom például arról, hogy sajnáljam Maját, mert ő nem sajnálja magát. Nem nézhettem rá kívülről, nekem Maja bőrén belülre kellett kerülnöm. Meg kellett tanulni másképp beszélni, járni, és mozogni.  Ez mind rendezői instrukció alapján történt.

Nekem Majában az állandó önvédelem volt az egyik legmeghatározóbb tulajdonság. Mindenben támadást lát, ezért azonnal visszatámad.

Rossz tapasztalatok alakították ilyenné. Keményebb és üresebb az élete, mint a miénk. Nem csoda, ha az őszinte odafordulást nem ismeri fel azonnal.

Mindig csodálkozom - hivatásos színésznők esetében is -, hogy hogyan tudnak anyát játszani anélkül, hogy saját gyerekük lenne. Persze sokan bizonyítják, hogy lehet.

Nekem ez volt a figurához a kulcs, ezt vártam a legjobban. Mi hatan vagyunk testvérek, ebből hárman kisebbek nálam, és nyolcévesen már pótmama szerepben voltam anyukám mellett.  A szoptatáson kívül minden feladatot el tudtam látni, és azóta várom, hogy én magam is anyuka lehessek. Részemről a szerepnek ez a része teljesen őszinte volt, tökéletesen át tudtam élni. Úgy tudtam Edére, a fiamat alakító kisfiúra tekinteni, mintha tényleg a gyerekem lenne.

Az anyaság volt a figurához a kulcs - Kovács Ede és Vecsei Kinga a Szerdai gyerek című filmbenFotó: Szilágyi Lenke

Bár Maja - a hátteréből adódóan - valószínűleg nem úgy viselkedik anyaként, ahogy te fogsz... Például alig ér hozzá a kisfiához.

Ebben tényleg mások vagyunk. Ő nem látott anyai mintát, ezért inkább olyan, mintha a nővére lenne. Lili mondta mindig, hogy "gyereke van a gyereknek". Csak a film legvégén, az utolsó pillanatban látjuk igazi anyaként.

Neked milyen volt először szembesülni a végeredménnyel, amin hónapokig dolgoztál?

Karlovy Varyban láttam először a filmet a világpremieren, a közönség utolsó soraiban. Akkor teljesen kívülről tudtam látni. Addigra két év eltelt a forgatás óta, és sok dolog kiesett. Csak ámuldoztam, hogy a vágások során mi történt a jelenetekkel. Úgy meghatott a történet, mintha nem is én szerepeltem volna benne.

Csak másodszorra, a Moziünnepen - amikor már néhány családtagommal néztem - fogtam fel, hogy az ott én vagyok, és emiatt végig is izgultam. Néha felszisszentem, ha valamiről úgy éreztem, nem jól sikerült.  De sok pozitív visszajelzést kaptam. Nem csak a családomtól, bár az is nagyon fontos volt. Például Szegeden, az első premier előtti vetítésen azoktól az egyetemistáktól, akiktől különben rettegtem, mert ők a legkritikusabb közönség. Nagyon tetszett nekik. Nem is gondoltuk, hogy ilyen pozitív fogadtatásban lesz részünk.

Akkor teljesen kívülről tudta látni - Horváth Lili rendező és Vecsei Kinga a Szerdai gyerek díszbemutatóján Karlovy VarybanForrás: Karlovy Vary Film Festival

Azért kaptatok negatív kritikákat is a sajtóban. Köztük te is, személyesen.

Ez még Karlovy Vary idején történt, de én nem olvastam őket, csak hallottam a tartalmukról. Én kint voltam, megéltem a világpremiert, és vele együtt azt, ahogy az utcán megállítanak az emberek, hogy gratuláljanak.  A negatív kritikákra pedig nincs jobb válasz a díjaknál, amiket elhoztunk onnan, különösen a külföldi kritikusok díjánál.

De téged személyesen hogyan érintett ez? Még a színészeknek is fáj, pedig ők tudják, hogy benne van a pakliban, hogy nem tetszhetnek mindenkinek.

Érdekesnek találtam, hogy amint megjelent a hír a díjainkról, többen elkezdtek szabadkozni. Az Origón is később bekerült az utóbbi évek öt legjobb magyar filmje közé, de hivatkozásként belinkeltétek azt a cikket, aminek az a címe, hogy Szép ez a lány, de marha unalmas. Az itthoni bemutató óta megjelent kritikák pedig, ahogy hallom, pozitívak. Tanulságos fordulat. A kérdésedre válaszolva: nyilván fájdalmasan érinti az embert az ilyesmi, de mivel nem befolyásolja a karrierem, nem kell belebetegednem.

Nem betegedett bele a negatív kritikákba - Vecsei KingaFotó: Pozsonyi Janka

Nem estél kísértésbe és kezdtél el ábrándozni a folytatásról?

Nem célom színésznőnek lenni. Úgy vagyok vele, hogy amíg nem jutok el az anyaságig - ami az igazi célom -, szívesen vállalok olyan színészi feladatot, ami az ízlésem szerint való, ami megszólít. Szerencsém van, hogy válogathatok, amit egy színésznő nem feltétlenül tehet meg. De alapvetően maradok a tervezői pályán.

A fiúkat nem üldözöd el ezzel a megrögzött anyaság utáni vágyaddal?

Nem szoktam beszélni a magánéletemről, de azt hiszem, megtaláltam a páromat, és lehet, hogy ő az utolsó ilyen férfi, de neki is ez az álma kiskora óta. Én húszévesen már rég anyuka szerettem volna lenni,  de tudom, hogy előbb vannak más kötelezettségeim.

A családodban rajtad és a színész bátyádon kívül másnak is van művészi hajlama?

Egyelőre nem látszik, bár rólunk se gondolta volna senki tíz évvel ezelőtt. Az örökbe fogadott bátyám talpmasszőr lett, a legnagyobb húgom bionika szakra készül, az öcsém matematikusnak, a legkisebb tesóm pedig valószínűleg állatokkal szeretne majd foglalkozni, mert nagyon érzi őket, gyönyörű lelke van.

Már rég anyuka szeretne lenni - Vecsei KingaFotó: Pozsonyi Janka

Neked volt olyan korszakod, amikor te is olyan dacos és lázadó voltál, mint Maja?

Nehéz családi problémák közt telt a tinédzser korom. Nagyon figyeltem arra, hogy én ne okozzak felesleges fájdalmakat. Tizenhat éves korom óta a MOME-ra készültem, amiben csak egyszer volt törés. Akkor kicsit bedurcáztam egy tanáromra, és azt gondoltam, hogy akkor inkább elmegyek szociális munkásnak. Erre a két helyre együtt adtam be a jelentkezési lapomat. De aztán szociális munkás szakra fel sem vettek, hiába voltam jó tanuló, a MOME-ra viszont elsőre bejutottam.

Textiltervező szakra jársz, ami azért érdekes nekem, mert a divat és a szociális munka számomra két véglet: a luxus és a szegénység. Ez hogy jön benned össze?

Én is azt látom, hogy a divatvilág legtöbbször csak a pénzről szól, ami számomra taszító. De itt is meg lehet találni az arany középutat, például a szociális dizájnban. Az is egy döntés, hogy ebből valaki meg akar-e gazdagodni. Én a saját tervezésű cipőimet egy fogyatékos embereket foglalkoztató műhelyben készítem. Ez máris kapcsolat a két világ között. És semmit sem tudnék csak a pénzért csinálni.  Persze nekem könnyű így gondolkodni, mert egy másokra mindig figyelő családba születtem. A hitem is otthonról hoztam: a szüleim gyerekkorom óta vittek templomba. Ha akkor nem is értettem, miért kell mindig mennem, ma már nagyon hálás vagyok érte, fontos része az életemnek.

Gyerekkora óta templomba jár - Vecsei KingaFotó: Pozsonyi Janka

És a film körüli felhajtást, a bemutatókat, a csillogást hogy éled meg?

Azt gondolom, nem szálltam el tőle, sőt azt érzem, hogy nem is tudnék. Ez jó tapasztalat magamról. Igaz, nem is gondoltam volna, hogy ennyi díjat nyerünk. Úgy érzem, higgadtan tudom ezt az időszakot megélni. Ahogy vége van egy eseménynek, visszatérek a saját életembe, a tervezői világomba, és az élményeimet úgy raktározom el, mint egy álmot.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK