Adam Driver még sosem volt ilyen megnyugtató

Jim Jarmusch új rendezése, a cannes-i versenyprogramban bemutatott Paterson bájos humorú, léleksimogató hangulatfilm, az a fajta, amibe jólesik bevackolni magunkat. Nem vonultat fel világraszóló drámákat, csak egy buszsofőrt, akiben egy költő veszett el, meg Adam Drivert, aki sokadjára bizonyítja, hogy generációja egyik legizgalmasabb színésze.

A Paterson egy Paterson nevű buszsofőrről szól (Adam Driver), aki történetesen egy Paterson nevű kisvárosban él. A napi rutinja a mindene. Reggel mindig ugyanakkor ébred meseszép felesége, Laura mellett (Golshifteh Farahani). Vált vele pár szót, félálomban. Müzlit reggelizik. Munkába megy. Buszt vezet. Kiül egy padra. Verset ír. Hazabattyog. Átbeszéli a napját Laurával. Kutyát sétáltat. Betér egy sörre a helyi kocsmába. Másnap kezdi elölről.

Adam Driver a Paterson című filmben Forrás: Mary Cybulsky

A film ismétlődő képekkel, kényelmes tempóban ringat bele Paterson monoton, andalító életritmusába, egy elégedett, kiegyensúlyozott, élete eseménytelenségét örömmel vevő ember portréját teremtve meg. Mondhatni, semmi nem történik, klasszikus dramaturgiai értelemben véve. Telnek a napok, hétfőről keddre, keddről szerdára virrad, a menetrend állandó. Meditatív tudatállapotba ereszkedünk, amelyben ráérősen el tudunk időzni az apró részleteken.

Adam Driver a Paterson című filmben Forrás: Mary Cybulsky

Paterson elérte azt, amire a legtöbben csak ritkán vagyunk képesek: a jelenben, a mának, a pillanatnak él. Nem rágódik a múlton, és nem nyugtalankodik a jövőn. Míg a buszt vezeti, az idő cseppfolyóssá válik, a vágó, Affonso Gonçalves montázsszerű áttűnésekkel fűzi egybe az összemosódó snitteket. Nem véletlen, hogy Paterson egyik költeménye az idő természetét, az univerzum láthatatlan dimenzióit firtatja.

Ahogy az sem véletlen, hogy Paterson ezt az életet választotta magának. A film ugyan nem taglalja hőse előéletét, de kétszer is bevillan egy fénykép, amelyen katonai egyenruhát visel. Ha egy pillanatra nem figyelünk oda, lemaradunk erről az információról, pedig így lesz teljes a kép, hogy Paterson poszttraumás stressz szindrómában szenvedő veterán, aki nem lustaságból kerüli a kalandokat. A békéje tehát sebezhetőbb, mint gondolnánk, és Adam Driver szinte eszköztelen játékkal sejteti karaktere vékony törésvonalait. Alig beszél, kevés mimikával dolgozik, főleg a környezetére reagál, de nem fapofa. Melegséget sugároz. Meg sem kell szólalnia, anélkül is él a vásznon.

Adam Driver a Paterson című filmben Forrás: Mary Cybulsky

Méltó partnere Golshifteh Farahani, akit az iráni film szerelmesei Asghar Farhadi tragédiájából, az Elly történeté-ből ismerhetnek. A címszereplő Paterson, de az életvidám Laura is fontos része a filmnek. Nem egyszerű eset, művészlélek, talán enyhe kényszerbeteg is, ami például abban nyilvánul meg, hogy közös lakásuk valamennyi szabad felületét fekete-fehér mintásra festi.

Driver egy-egy szünettel, aggodalmas pillantással érzékelteti, amikor Patersonnak ellenérzései támadnak Laura hirtelen ötleteivel szemben, de a nő épp annyi változatosságot visz az életébe, amennyi állandóságot ő teremt a rutinjával. Jarmusch hitet tesz a harmonikus párkapcsolatok mellett: szereplői támogatják egymást, szeretik a másik dilijeit. Megállapodni ez esetben annyi, mint vigyázni, hová nyúlunk, hátha még nem száradt meg a festék a párnahuzaton.

Adam Driver és Golshifteh Farahani a Paterson című filmben Forrás: Mary Cybulsky

A film zavartalanul csordogál végig Paterson egy hetén, úgy belerázódunk, hogy már akkor sem lesz szaporább a pulzusunk, amikor élesedni látszik egy helyzet. Mintha még a szereplők is élcelődnének, miért nem esnek meg velük Michael Bay-filmbe illő dolgok. Ez a békesség egy kicsit aztán megbosszulja magát: végül mégis történik valami, amiről tudjuk, fájdalmat okoz Patersonnak, de nem igazán lehet átélni, mert a film azt sugallja, úgysem lesz semmi baj.

Mégis, valahol ettől megindító a maga keresetlen, szerény módján a Paterson. Azt üzeni, a zen egyensúly nemcsak buddhista szerzeteseknek adatik meg. Íme, egy átlagos krapek, aki mellesleg ügyes költő – a filmben elhangzó versei efelől nem hagynak kétséget –, azonban nem vágyik hírnévre, fényűzésre, izgalmakra. Elég, hogy reggel felkelhet, válthat pár szót a feleségével, müzlit ehet, munkába mehet. Semmi sem történik, és ez pont így jó.