Százéves a magyar Drakula

2017.11.06. 18:58

1917-ben indult Lugosi Béla filmkarrierje, 1931-ben világsztár lett

Lugosi Béla neve örökre összeforrott az erdélyi vérszívó, Drakula gróf szerepével. De még mielőtt magyaros akcentusával Hollywoodban rémikonná vált volna, Magyarországon is tekintélyes filmes életművet hozott össze. Igaz, álnéven. A magyar moziközönség Olt Arisztidként ismerhette a vászonról.

Az 1882-ben született színész harmincévesen lett a Nemzeti Színház tagja, s a neves társulat tagjaként úgy érezte, méltatlan lenne ehhez az új, „cirkuszi műfajhoz" színpadi művésznevét adni. Merthogy a Lugosi is álnév volt, a jóvágású színész eredeti neve Blaskó Béla Ferenc Dezső volt, művésznevét szülővárosa (az erdélyi Lugos) alapján választotta.

Bár gyerekkorától kezdve vonzotta a színjátszás, kalandos úton jutott el a színpadig és onnan a filmvászonra. Apja neves bankár volt, aki nem nézte jó szemmel negyedik gyermeke színészi ambícióit, ezért a kis Blaskó 12 évesen elszökött hazulról, és alkalmi munkákból tartotta el magát, állítólag még bányamunkás is volt, mielőtt elszegődött volna a szabadkai színházhoz.

Az első világháború kitörésekor már a Nemzeti Színház társulatához tartozott, innen jelentkezett önkéntes katonai szolgálatra. Az orosz fronton harcolt a gyalogságnál, egyes források szerint bátorságával a hadnagyi rangig küzdötte fel magát, mindenesetre az biztos, hogy 1915-ben a keleti fronton, 1916-ban az olasz harcmezőkön is megsebesült, így végleges leszerelésekor megkapta a (rendfokozatra való tekintet nélkül adományozott) Sebesültek Érmét.

A leszerelés után visszatért a színházba, valamint filmes ajánlatokat is kapott. 1917-ben rögtön négy mozit is forgattak vele, például Az Ezredes című komédiát, amelyet a később a Casablancával (1942) világhírűvé vált Kertész Mihály rendezett Herczeg Ferenc azonos című vígjátékából. Az elkövetkező két évben még nyolc filmben szerepelt, de hazai színházi és filmes karrierjét megpecsételte, hogy a Tanácsköztársaság idején aktív szerepet vállalt a színész-szakszervezet megalapításában. A kommunisták bukása után emigrációba vonult.

„A háború után részt vettem a forradalomban. Később rájöttem, hogy a rossz oldalon álltam" – nyilatkozta már sztárként.

Budapestről először Bécsbe ment, majd Németországba utazott, ahol ismét filmszerepeket kapott. 1920-ban feltűnt a német rendezőlegenda Friedrich Wilhelm Murnau Der Januskopf (Janus-arc) című horrorjában. Noha a film elveszett, Murnau művészetének ismeretében, és a korabeli kritikák szerint is, ez az (Stevenson Dr. Jekyll és Mr. Hyde rémregényéből készült) alkotás volt az első valódi remekmű, amelyben Lugosi részt vett. Két év alatt másfél tucat mozgóképet forgatott Németországban, de elege lett a folyamatos mellékszerepekből, és a jobb megélhetés reményében az Egyesült Államokba vándorolt tovább.

Lugosi egy kereskedőhajó gépészeként jutott el 1920 decemberében Amerikába, ahol a nyelvi nehézségeket először úgy hidalta át, hogy saját színházi társulatot alapított a tengerentúlra emigrált magyar színésztársaival, akikkel első körben az amerikás magyaroknak mutattak be darabokat. Csakhogy ebből nem lehetett megélni, a Magyar Nemzetiségi Színház kénytelen volt nyitni az amerikai közönség felé. Lugosi ekkor még egyáltalán nem beszélt angolul, ezért a szövegeket fonetikusan tanulta be. Ez a módszer későbbi pályafutására is kihatott – az egzotikusan „béna" kiejtés is hozzájárult Drakula szerepének hiteles, „keleties" megformálásához.

A Magyar Nemzetiségi Színház turnéi során figyeltek fel rá az amerikai producerek. Először a New York-i Broadway fedezte fel magának. 1922-ben szerepet kapott A pipacs című darabban, egy évre rá A néma parancs című filmben az amerikai moziközönség előtt is bemutatkozhatott, rögvest gonosztevő szerepben.

Lugosi Béla A vámpír jele c. filmben (1935)

Forrás: AFP

Rémes kiejtése ellenére igazi hollywoodi karrierje a hangosfilmmel kezdődött. Először a Broadway-n játszotta el Bram Stoker Drakula című regényének színpadi változatában a vérszívó grófot. A rémtörténet hatalmas siker volt, összesen 261 előadást ért meg, s amikor a Universal Pictures rászánta magát, hogy a Drakula-sztorit filmre vigye, szerződést ajánlottak a szerepben már rutinos Lugosinak. Igaz, némi „szerencse" is kellett hozzá, mert a rendező Tod Browning eredetileg barátját, a nagy átváltozóművészként számon tartott Lon Chaney-t szerette volna a főszerepre, ám Chaney 1930-ban meghalt tüdőrákban.

Az 1931-es Drakula a mai napig megkerülhetetlen alapköve a vámpírfilmeknek, Lugosi szuggesztív alakításával örökidőkre meghatározta az erdélyi gróf karakterét, színészgenerációkat kényszerítve ezzel arra, hogy Lugosi Drakuláját utánozzák. Beleértve Drakula köpenyét, szemfogait és hátraviaszolt haját is.  

A filmnek köszönhetően Lugosiból egy csapásra sztár lett, a következő években elhalmozták szerepajánlatokkal. Igaz, rögvest be is skatulyázták a horror műfajába. További nagyobb filmjei egytől-egyig az ijesztgetős mozihoz tartoznak – például A Morgue utcai gyilkosságok (1932), a Fehér zombi (1932), A holló (1935) és A farkasember (1940).

Próbált ugyan kitörni a horrorból (feltűnt például Greta Garbo mellett az 1939-es Ninocska című vígjátékban), de komolyabb szerepekre csak rémfilmekhez hívták. Ezt a beskatulyázást a színpadon korábban Shakespeare-szerepeket is játszó Lugosi csalódottan fogadta, ráadásul egyre rosszabbul választott a horrorok közül, kihagyta például a Boris Karloff világhírnevét megalapozó Frankenstein szörnyszerepét. A lassacskán, de biztosan hanyatló karrier miatt depresszióba zuhant, ráadásul világháborús sérülései is egyre komolyabb fájdalmakat okoztak neki, és a színész a fájdalomcsillapítók, majd a morfium és a metadon rabjává vált. Függősége fokozatosan nyomorba taszította: a negyvenes évektől fogva a színész problémáját észlelő stúdiók visszafogottan keresték szerepajánlatokkal.

1956. augusztus 16-án, 73 évesen halt meg, szívrohamban. Az ötvenes években a világ legrosszabb rendezőjeként elkönyvelt Ed Wood karolta fel. Olyan, silányságuk okán kultfilmmé nemesült alkotásokban szerepeltette, mint a Glen, vagy Glenda (1953) és A szörny menyasszonya (1955). Az utolsó alakítása a hírhedt 9-es terv a világűrből című filmben volt, de ennek bukását már nem kellett végignéznie, mert csak halála után három évvel mutatták be. Jellemző, hogy utolsó filmjében is legnépszerűbb szerepében kellett helyt állnia.

Lugosi Bélát Culver City temetőjében temették el, de a ravatalon sem menekült Drakulától: a filmből jól ismert fekete köpenyében fektették a koporsóba. Végül a köpeny nem szállt vele a sírba, legutóbb 2011-ben próbálták – sikertelenül – elárverezni a híres filmes relikviát.

Hogy mennyire nem elfeledett színész, azt nem csupán a mai napig tartó „Drakula-kultusz" bizonyítja. Csillaga van a Hollywoodi Hírességek sétányán, mellszobra a budapesti Vajdahunyad Várának egyik szegletében. Müller Péter színdarabot írt Lugosi életéről, amelyet 2000-ben mutattak be a Madách Színházban, Szabó István rendezésében. A főszerepet Darvas Iván játszotta.

Lugosi amerikai rajongói sikertelenül próbálták elérni az Amerikai Filmakadémiánál, hogy posztumusz Oscar-díjban részesítsék, mivel az akadémiai alapszabály szerint az életműdíj csak élő alkotóknak jár, a szobrot végül 1995-ben, más formában ugyan, de megkapta. Tim Burton Ed Woodról szóló filmjében Martin Landau alakította Lugosi Bélát, és ezért a szerepért Landau kapta a legjobb mellékszereplőnek járó aranyszobrot.