A Csak szex és más semmi rendezője is beszélt a zaklatási ügyről

2017.11.07. 20:20

Három különböző műfajban – vígjáték, filmdráma, történelmi film - is óriási közönségsikert ért el Goda Krisztina rendező filmjeivel. Ezeket a filmeket a kritikusok is dicsérték. Főleg az elsőt, a Szex és más semmi. Erről ő maga is azt mondta az Origónak, hogy osztatlan siker volt. Ezt és a Szabadság szerelem című filmet is több mint ötszázezer ember látta, de a Kaméleont című filmet is több mint 140 000. Goda Krisztina – aki a rendezői diplomáját a londoni National Film and Television Schoolban, a forgatókönyvíróit pedig a Los Angeles-i University of Californián szerezte – a filmjeiről, és a hetek óta tartó, és egyre több befolyásos embert érintő zaklatási ügyről is beszélt.

A film, illetve a színházi világon is végigsöpörnek a szexuális vádak. Mennyire követi az eseményeket?

Ez nem a nemek közötti vita. Hogy a hatalommal visszaélő személy férfi vagy, nő, az teljesen mindegy. Valószínűleg azért ér több vád férfiakat, mert inkább ők vannak vezető pozícióban. De nyílván előfordul az ellenkezője is. Szerintem, egyébként egy férfinak sokkal nehezebb előállnia azzal, hogy szexuálisan zaklatták. Ha ezt teszi, még inkább céltáblává válik, mint egy nő.

Ön szerint mi az, amin elsőként változtatni kéne?

A zaklatók pontosan érzik, mikor lépik át a határokat, csak nem törődnek vele. Amikor az ember szerepet oszt, akkor azt kell megnézni, hogy az adott színész mennyire jó, vagy mennyire felel meg az adott karakternek. És azért tartottam fontosnak, hogy Sárosdi Lilla előállt ezzel az egésszel (Sárosdi Lilla néhány héttel ezelőtt mondta el, hogy egy nagy hatalmú rendező szexuálisan zaklatta. Később azt is elmondta, hogy Marton László volt az, ezután pedig, a cikkünk megjelenéséig nyolc nő mondta, hogy őket is zaklatta Marton – a szerk.) mert elindított egy folyamatot, és nem csak a sajtóban. Elkezdtek a nők beszélgetni. Én például három-négy munkatársnőmmel. Velünk is történt hasonló annak idején. Valószínűleg erről soha nem beszéltünk volna, mert egyszerűen túlléptünk rajta.

Az viszont szerintem tévút, hogy a Marton-rendezéseket le kéne venni a Vígszínház repertoárjából (ez ugyan nem történt meg, de miután az interjú elkészült, a Vígszínház elbocsátotta Marton Lászlót a főrendezői posztról – a szerk.) Nagyon sok tehetséges ember munkája van például a Pál utcai fiúkban, nem beszélve Molnár Ferencről.

Martont azért kell megbüntetni, amit rosszul csinált, nem azért amit jól. Speciel ezekkel a rendezésekkel jót csinált.

Egy szimpla bocsánatkérés tud valamennyit korrigálni a dolgokon?

Erre olyan ember tud pontosan válaszolni, akinél a zaklatás komoly traumát okozott.
Én is voltam hasonló helyzetben, de kevésbé viselt meg. Azt viszont látom, hogy egy a pályája elején lévő, 20-25 éves lány hogyan betegszik bele ilyesmibe.
Teljesen normális, hogy egy kezdő színésznőben nagy a bizonyítási vágy. A mi szakmánk nem olyan, mint egy matematika teszt, ahol egyértelmű válaszok vannak, az, hogy ki tehetséges, vagy ki nem, sokszor szubjektív. És ha ezzel vissza akar élni valaki, az nagyon nehezen feldolgozható.

Goda Krisztina, rendező

Forrás: Csiszér Goti

Azt mondja, hogy ön is keveredett – mondjuk így – hasonló szituációba. Hogyan rendezte?

Ami velem történt, az húsz éve volt. És voltak következményei annak, hogy nemet mondtam.

Hála istennek az az ember ma már nincs pozícióban. De mondom, én nem éltem meg komoly traumaként az egészet. Jött egy – mondjuk így – büntetés utána, de szerencsére nem törte kerékbe a karrieremet. Sok más nő nem volt ilyen szerencsés. A zaklatás egy kollektív rossz élmény a színészi pályán, és biztosan máshol is. A határok bizonyos szempontból kevésbé definiáltak, mert egy színész-rendező viszonyba sok minden belefér. Nyilván nem az, hogy a rendező szexuális szolgáltatásokat várjon el a színésztől, de beszélünk érzelmekről, adott esetben a színésznek le kell vetkőznie, vagy meg kell csinálnia egy szeretkezés-jelenetet. Nagy a különbség viszont a között, hogy mi várható el a színpadon és a filmvásznon a színésztől, és mi munkán kívül.

Néhány hónappal ezelőtt készítettem interjút Koltai Lajossal, aki Maléna című film egyik jelenetében a meztelen Monica Bellucciról készített felvételeket. Ő azt mondta, hogy nem is emlékezett rá – hogy az egyébként gyönyörű színésznő – milyen volt meztelenül. Egy operatőrnek vagy egy rendezőnek nem ez a helyes viselkedés?

Dehogynem. Az adott jelenetet kell szem előtt tartani. Egy filmben a rendező, rendezőként van jelen, nem pedig partnerként. Ez olyan, mint a színészeknél a csók, nagyon fontos, hogy igazinak tűnjön, de nem az.

A napokban mutatják be Magyarországon a Megtorlás című filmet, amely egy nő megrázó történetét mutatja be. A premier előtt beszélgettem a film producerével, Els Vandevorsttal, aki azt mondta, talán az összes filmje közül a legfontosabb készítette most el. Ön szerint egy film, egy előadás mennyire tudja formálni az emberek hozzáállását? Képes lehet egy alkotás megváltoztatni az emberek gondolkodását?

Szerintem a filmek hatnak. De ez a közéleti botrány, amely most elsősorban Marton személye körül zajlik, arra jó, hogy ezek a zaklatók kétszer is meggondolják, hogy érdemes-e ilyet csinálni.

A Veszettek című filmje egy komoly társadalmi kérdést feszeget, leegyszerűsítve azt, hogy egy fiatalember hogyan lehet egy radikális csoport tagja. Mi volt számára a következménye a filmnek?

Számomra ez egy fontos film, és örülök, hogy megcsinálhattam. Sajnos kevesen látták. Ennek az is oka, hogy semmilyen marketing vagy forgalmazási támogatást nem kaptunk, így eleve esélytelenül indult a rajtnál. Bár sok pozitív visszajelzést kaptam, az embernek nyilván az a vágya, hogy sokan lássák a filmjét. Nagyon aktuálisnak látom a témát, mert a radikalizálódás világméretű folyamat. Franciaországban meg is nyert egy fesztiválfődíjat. (33 Festival International du Film d'environnement.)

Hogy Magyarországon nem lett sikeres, az annak is köszönhető, hogy a magyar néző inkább szórakoztató filmekre vágyik. Ráadásul a Veszettek nem akart direkt politizálni, egy fontos társadalmi folyamatról szólt, de nem akartam egyik hangosan bégető birkanyájba sem beállni. Kiderült, ezt nem lehet. Azt azért elmondja a film, hogy nagyon résen kell lenni, hogy a szélsőséges szervezet ne szippantson be egy alapvetően jó szándékú, kallódó fiatalembert. Hogy hol kell észrevenni azt a pontot, ahol már nem jó irányba mennek dolgok, vagy hol kell tudni lázadni. Ilyen értelemben ez a történet eléggé letette a voksát oda, amit én értéknek érzek.

A Veszettek című film egyik jelenete. A filmet Goda Krisztina rendezte.

Forrás: The Orbital Strangers Project

Az, hogy „sajnos nem annyian nézték meg" egy nagyon őszinte gondolat. Nagyon sokan a szűk környezetüknek készítenek filmet. Önnek mennyire fontos az, hogy a szakma, vagy a környezete hogyan értékeli az alkotásait?

A közönség fontos, de a kritikai fogadtatás is számít. Az ember idővel edzetté válik. Meg a pakliban benne van, hogy ha valaki filmet rendez, kiteszi magát a rossz kritikának. Az első filmnél még meg lehet úszni és csak jó kritikát kapni, de a másodiktól ez lehetetlen. Mindig megoszlanak a vélemények. Ez nálam is így volt, a sajtó osztatlanul szerette a Csak szex és más semmi-t, de a következő filmnél már jöttek más hangok is. Volt olyan, ami érdekes, elgondolkodtató volt, és meghallottam, de valójában nem a sajtóból kapja egy alkotó azt a visszajelzést, amit később beépít, hanem a szakmából, de jöhet saját felismerésből is.

A Csak szex és más című film egyik jelenete. A filmet Goda Krisztina rendezte.

Forrás: Port.hu

Utólag változtatna bizonyos dolgokon? Egy-egy filmről szokta azt gondolni, ha visszamehetne az időben, akkor máshogy csinálná?

Mindig, de hála az istennek olyan érzésem soha nem volt, hogyha visszamehetnék, ezt nem csinálnám meg. Az igen, hogy ezt vagy azt másként csinálnám.

A Veszetteket leszámítva az összes filmje közönségsiker lett. Mi a titok?

Az első kettőnek – A Csak szex és más semminek és a Szabadság, szerelemnek – egyenként ötszázezer körülii nézője volt, a Kaméleonnak 140.000. Nem tudom, hogy van-e titok.

A Szabadság, szerelem című film egyik jelenete. A filmet Goda Krisztina rendezte.

Forrás: InterCom

Több olyan szakember is van, akikkel rendszeresen dolgozik együtt. Segítséget jelent az, ha olyan ül ön mellett, akinek minden rezdülését ismeri?

Az összeszokottság nagy érték, mert nem kell előröl kezdeni az ismerkedést. Nem kell átbeszélni a munkamódszereket, vagy az ízlésbeli preferenciákat. Ismerjük egymás „hisztijeit". Egy „házasságban" már azt is fontos tudni, hogy mikor kell kikerülnöm a másikat, és neki mikor kell kikerülnie, ha esetleg én nem vagyok jó passzban. De az is érték, amikor az élet teremt egy olyan helyzetet, amikor mondjuk nem én választok munkatársakat – reklámnál gyakran előfordul -, hogy meghatározzák, kivel kell együtt dolgozni, és az kell mondjam, hogy ez is mind pozitív élmény volt.

Előfordul, hogy mondjuk egy vitából ki tud alakulni egy olyan kompromisszum, amitől az egész jobb lesz?

Igen, ha kimozdít valaki a rutinomból, az jó dolog. Nyitottabbá tesz, ha az ember nem csak a megszokott módon dolgozik.

Reggel kilenckor találkoztunk egy kávézóban. A telefonban mondta, hogy reggel még beviszi a gyereket az iskolába, most pedig azt, hogy még itt marad egy kicsit dolgozni interjú után, és azt gondolom, hogy ezek mellett vagy inkább előtt, a gyereknevelés központi dolog az életében.

Egy gyerek nem ismeri azt, hogy nem érek rá. De én elég tudatosan leálltam a rendezéssel. A Veszettek óta nagyon sok felkérésem volt. Olyan sikerforgatókönyvek is jártak nálam, mint például a Kincsem, amikre egészen egyszerűen azért mondtam nemet, mert azt akartam, hogy otthon legyek a gyerekemmel.

Amikor hónapokig alig látott, azt mind a ketten nehezen viseltük, ezen muszáj volt változtatni. Egyébként nem volt komoly áldozat, mert sokat kap az ember cserébe. Abban a pillanatban, amikor születik egy kisbaba – aki most már nyolc éves – ő lesz a legfontosabb, és köré szervezem az életem, ez nyilvánvaló.

Forrás: Origó

A neki kitalált mesékből született a Berti, a rózsaszín barika?

Nem teljesen. Nem feltétlenül azok a mesék tetszenek neki, amelyekről azt éreztem, hogy na ez jó, ezt meg lehetne írni, hanem sokszor az, amit egy kicsit fáradtabban mondtam. És akkor azokat ismételgetjük, meg variáljuk hónapokig. Most már, hogy nyolc éves, áttértünk a kiskamasz regényekre, mint a Szent Johanna gimi sorozat vagy a Harry Potter. Igaz utóbbiból csak az elsőt olvastuk, mert azután kezdenek bedurvulni. Nem állítom, hogy nem hiányzik a rendezés, de más módszerek is vannak arra, hogy az ember a kreativitását kiélje. Az elmúlt négy évben elég sokat írtam, például a Csak színház és más semmi című miniszéria három évadába, amelynek a kreatív producere voltam. Szerencsére elég komoly rajongótábora lett a sorozatnak, sokan várják már a harmadik évadot, ami jövőre kerül adásba. Ha pedig jön olyan projekt, ami érdekel és a megrendezését be tudom illeszteni az anyaszerep mellé, akkor biztosan elvállalom majd.