A Viszkis: „Szarok én neked akkorát, hogy beszarsz!"

2017.11.23. 19:12

Antal Nimród filmje igazi pörgős akciófilm, remek karakterekkel és több humorral, mint pár jobb reményű vígjáték.

Igazán nem azért fogom most agyba-főbe dicsérni A Viszkis-t, hogy rávegyek bárkit, költse magyar filmre a pénzét, aztán a moziból kijőve döbbenjen rá, hogy az egész kritika csak idézőjeles, amolyan mihez képest lett megírva. Antal Nimród filmje valóban ott pörög, ahol kell. Megalkuvás nélkül szórakoztat, megnevettet és felpörget. In medias res belecsap a lecsóba, és igyekszik végig a széken tartani nézőjét.

Móga Piroska és Szalay Bence A Viszkisben.Forrás: InterCom /Szabó Adrienn

Az Ambrus Attila – a „Viszkis" – életét feldolgozó film nem vacakol az unalmas részletekkel, úgy indít a gyermekkortól, hogy jól tudja: a legkevésbé a lélekrajz érdekli azokat, akik egy bankrablóról készült filmre ülnek be. Bár amikor Antal Nimród a film kezdetén felvázolta az idősíkokat, félő volt, hogy túl sokat akar majd markolni, de szerencsére túllendül a mindennek megfelelés kényszerén. Gyorsan felskicceli az előzményeket, de nem nagyolja el azokat. Érzi az arányokat: az akciókra koncentrál, nem a lelkizésre, főszereplőjét pedig született harcosnak és nem áldozatnak rajzolja meg.

A karakterek általában is eléggé a helyükön vannak. Üdítő látni az új arcokat, akik ráadásul ügyesen játszanak a szerepükkel. Sokat segít nekik, hogy végre valószerű párbeszédek íródtak. Igazi káromkodásokkal; „aztán” helyett „oszt”-tal. Szalay Bence és Klem Viktor egyaránt hiteles, Móga Piroska annyira bájos, amennyire kell. Gazsó Györgynek az edző szerepe a kisujjában van. Schneider Zoltán mint nyomozó mesteri, amolyan rezonőr szerepet játszik, aki jól megmondja nekünk, milyen alak is a Viszkis. Szalayval feszülő ellentétet tudnak megjeleníteni, ősi macska-egér párossá válnak.

A ViszkisForrás: InterCom /Szabó Adrienn

Az olyan nagynevű művészek pedig, mint Pogány Judit, Lukács Andor, Oszter Sándor (és sorolhatnám), villanásnyi szerepeket kaptak, de nagyon is fontos a jelenlétük.

A film legnagyobb erénye persze kétségkívül az akciókban rejlik. Látványos autós üldözések, jól megkoreografált menekülések. Bár tudjuk, mi a történet vége, mégis belefeledkezünk, és széket markolva izgulunk. A fordulatok mind ott jönnek, ahol kell. S a szinte lehetetlen helyzetekből eliszkoló rabló olyan főhőse a filmnek, akit öröm nézni. A tipikusan 90-es évek kelet-európai közegében (ami mellesleg minden vizuális részletében gyönyörűen kivitelezett a filmben) játszódó, de váratlan fordulataiban mégis hollywoodi sztori nem válik egy amerikai akciófilm olcsó utánzatává, így önmaga paródiájává, hanem eredeti megoldásaival, és tűpontos kivitelezésével igazi szórakoztató élmény.

Antal Nimród nagyon jól tudja, mi kell ehhez a műfajhoz.

A Viszkis-ben jól megformált karakterek hozzák az alaposan körbejárt motivációra épített, jól megírt helyzeteket, legyen szó rabló-pandúr hajszáról vagy szerelmi szálról. Az akciójelenetek kimunkáltak, a forgatókönyvben kellően jól helyezték el az utalásokat és kapcsolódási pontokat, nem is szólva egy-egy igazán frappáns poénról.

A Viszkis ügyesen lovagolja meg Ambrus Attila népszerűségét, de nem akar belőle Rózsa Sándort vagy Robin Hoodot csinálni. Még ha hosszúra is nyúlhat egyeseknek a több mint két óra, ha nem is fejti meg az élet értelmét, akkor is: szép munka.