Szerelem, szex és véres mészárlás – Filmek a Valentin-napról

2018.02.14. 15:54

Az angolszász Valentin-nap a 20. század végétől terjedt el világszerte. A szerelmesek ünnepe a filmeseket is megihlette: a romantikus komédiáktól a horrorig széles a választék.

Magyarországon eredetileg persze Bálint-nap volt a neve, de az 1990-es évek végétől, ahogy az ünnep egyházi jellege lekopott, már mifelénk is Valentin-napként lett ismert az eredetileg a harmadik században hite miatt kivégzett Terni Szent Bálint püspök és vértanúról elnevezett ünnep. Szent Bálint ráadásul nem csak a szerelmesek, de a lelkibetegek és az epilepsziával élők védőszentje is. A vértanú azért lett a szerelmesek védőszentje, mert a legenda szerint titokban megeskette a szerelmes párokat, például azokat, akiket a szüleik másnak szántak, de azokat is akik a törvény szerint nem állhattak oltár elé: a törvény például tiltotta a férfiak számára a katonai szolgálat előtti házasságkötést. De ugyancsak Szent Bálint volt az, aki először adott össze egy keresztény nőt és egy pogány férfit.

A szerelmes-ünnep (érthető módon) főleg a romantikus filmekben kap kiemelt szerepet – ahogy szinte az is természetes, hogy a szerelmeseknek (is) szánt (de nem feltétlenül Valentin-napi) filmeket a forgalmazók igyekeznek február 14. körül a mozikba küldeni (lásd A szabadság ötven árnyalata).
A Valentin-nap filmes feldolgozása már az 1930-as években elkezdődött: a legendás rajzfilmrendező Tex Avery Don't Look Now című 1936-os animációjában Cupido igyekszik mindenkit a szerelem nyilával eltalálni, miközben a Sátán ott tesz neki keresztbe, ahol csak tud.

Mark Sandrich 1942-ben készült musicaljében, Az egész évben farsang-ban ugyan a karácsonyé a főszerep (olyannyira, hogy Irving Berlin még Oscar-díjat is kapott a White Christmas című örökzöldjéért), de a Bing Crosby és Fred Astair nevével fémjelzett műben a farsangi ünnepkörhöz tartozó Bálint-napról is megemlékeznek.
Nem az amerikaiak vagy az angolok voltak mégsem az elsők, akik egy nagyjátékfilmet teljes egészében a Valentin-napnak szenteltek. A spanyol El día de los enamoredos (A szerelmesek napja) című 1959-es film volt az első romantikus komédia, amelyben kiemelt szerephez jutott a szerelmesek ünnepe, és maga Szent Bálint is. Fernando Palacios filmjében a szerelmesek védőszentje leszáll a mennyországból, hogy személyesen segítsen rendbe hozni négy madridi pár kapcsolatát. A film folytatásában (Vuele San Valentín, 1962) pedig a védőszentnek már Madrid összes szerelmesét meg kell mentenie.
A Valentin-nap – igaz, leginkább csak érintőlegesen – aztán olyan filmekben köszönt vissza, mint a Szerelem hullámhosszán (1993), az Azt hiszem, igen (1997), az Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004), a Ház a tónál (2006) vagy a Csak szexre kellesz (2010).

Forrás: UIP-Duna Film

Utóbbiban például a barátságból szövődő, alkalmi szexkapcsolat épp egy Valentin-napi randevún fordulna komolyabbra, ha a nő (Natalie Portman) nem hárítana, mondván, nem hisz a szerelemben. Ivan Reitman romantikus komédiájának főszereplője, Ashton Kutcher 2010-ben egy másik filmben is hősszerelmest alakít. A Valentin nap (rendezte: Gary Marshall) igazi sztárszereposztással készült (Jessica Alba, Jessica Biel, Anne Hathaway, Jamie Foxx, Julia Roberts, Bradley Cooper...), egyetlen nap alatt, több párkapcsolaton keresztül igyekszik bemutatni a szerelmesek ünnepének színét és visszáját, erősen emlékeztetve a hét évvel korábban készült Igazából szerelem-re.


Valentin-nap nem csak a szerelemről szól. Szent Bálint napjához kapcsolódik a szervezett bűnözés egyik legvéresebb leszámolása. 1929. február 14-én rendőri igazoltatás ürügyén a chicagói 2122 North Clark Street épület garázsában két civil és két rendőrruhás férfi hét másikat a falhoz állított, ám igazoltatás helyett elővették géppisztolyaikat és mintegy 70 lövéssel kivégezték az északi banda tagjait. A Moran-banda tagjainak kivégzésével Al Caponét gyanúsították, de sosem tudták rábizonyítani.

A filmesek mindenesetre többször foglalkoztak az üggyel, felelevenedik például a Van, aki forrón szereti című Billy Wilder-komédiában (1959), de  Roger Corman Valentin-napi mészárlás című 1967-es filmje teljes egészében az 1929-es vérengzéssel foglalkozik.
A halál által beárnyékolt szerelmes-ünnep nem csak a krimi-, de a horror-rendezőket is megihlette. George Mihalka My Bloody Valentine (1981) című kanadai slasher-je mellett a 2001-ben készült Véres Valentin két emlékezetes véres példa arra, hogy a szerelmesek ünnepét nem mindenki szereti virággal és képeslappal megünnepelni.