Meghalt a cannes-i Arany Pálma-győztes nagy filmrendező

FILED - 11 February 2012, Germany, Berlin: The Italian director Vittorio Taviani presents the film 'Ceasar must die' (Cesare deve morire) at the Berlin International Film Festival. Vittorio Taviani passed away. Photo: Tim Brakemeier/dpa

Meghalt az egyik legnagyobb olasz filmrendező, Vittorio Taviani, aki testvérével, Paolóval a filmtörténelem remekműveit készítette a hetvenes-nyolcvanas években. Az Allonsanfan a bukott forradalom utáni csalódás gyönyörű drámája, Marcello Mastroianni játékát és Ennio Morricone zenéjét senki nem felejti, aki egyszer is látta a filmet. A Szent Lőrinc éjszakája a második világháborúról, a Jó reggelt, Babilónia az első világháborúról és a filmkészítésről mesélt egészen gyönyörűen, utóbbi ráadásul egy filmes testvérpár történetéről is szól. Az Apámuram című filmjéért a legnagyobb fesztiváldíjat, a cannes-i Arany Pálmát nyerték. Közel harminc évig viszonylag csend vette körül a két nagy rendezőt, majd 2012-ben a berlini fesztivál Arany Medvéjét nyerték meg.

Sergio Mattarella olasz államfő Vittorio Taviani haláláról az olasz filmművészet és kultúra "szörnyű veszteségeként" fogalmazott.
„Szomorú nap ez a kultúrának, a filmművészet egy nagy mestere távozott” – mondta Dario Franceschini, az olasz kulturális örökségi és idegenforgalmi tárca vezetője. Szerinte Vittorio Taviani művészetét elegáns stílus és állampolgári elkötelezettség jellemezte hosszú filmes pályafutása alatt.

Vittorio Taviani és öt évvel fiatalabb öccse, Paolo Taviani neve összeforrt filmes pályafutásuk évtizedei alatt. A testvérpár híres volt arról, hogy együtt dolgozott filmjein, a rendezői szerepet jelenetről jelenetre váltogatták egymás között.

Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Tim Brakemeier

Apámuram című alkotásuk 1977-ben Arany Pálma-díjat kapott a cannes-i filmfesztiválon, a Cézárnak meg kell halnia című filmjük pedig 2012-ben elnyerte a Berlinale Arany Medve-díját.

Egy barátot, egy szenvedélyes, ragaszkodó, művelt embert vesztettem el

- búcsúzott a rendezőtől Gavino Ledda író, akinek könyve nyomán az Apámuram című film készült. Gavina Ledda egy fiatal koráig analfabéta, földműves fiú volt, aki szinte felnőttként tanult meg írni, és nagy nyelvész lett.

A Cézárnak meg kell halnia Shakespeare Julius Caesar című művén keresztül mutatta be az olasz börtönök és az ott raboskodó bűnözők helyzetét. A filmet egy börtön szigorúan őrzött szárnyában forgatták, a munkálatok több mint fél évig tartottak. Az alkotás szereplői rabok voltak, néhányan életfogytig tartó büntetésüket töltötték, többen a szervezett bűnözés világából, például a camorra soraiból kerültek a fegyintézetbe.

Vittorio Taviani halálhírét lánya, Giovanna jelentette be. A rendező hosszú betegeskedés után vasárnap Rómában halt meg. Testvére, Paolo Taviani tavaly már nélküle forgatta új háborús filmjét, mint akkor elmondta,

nagyon furcsa volt egyedül dolgozni, folyton azt várta, hogy bátyja, aki a forgatókönyvírásban és szereplőválogatásban azért részt vett, beleszóljon a munkába.

A Taviani fivérek az elmúlt fél évszázadban több mint húsz filmet forgattak közösen. Gyakran adaptáltak irodalmi műveket, köztük Luigi Pirandello darabjait (Káosz, Te nevetsz), vagy Tolsztoj műveit (Feltámadás, Éjszakai nap) és Goethe nyomán született a Vonzások és választások című munkájuk. Utolsó közös filmjük a 2015-ben bemutatott Csodálatos Boccaccio volt, amely a Decameron történeteit dolgozta fel.

Vittorio Taviani 1929-ben született San Miniatóban. Újságíróként kezdte pályafutását, majd testvérével együtt a filmkészítés felé fordult. A hatvanas évek elején első produkcióik dokumentumfilmek voltak, majd 1962-ben Égetnivaló ember címmel leforgatták első játékfilmjüket. A hetvenes évekre a nemzetközi filmvilág elismerését is kivívták munkáikkal. 1982-ben a Szent Lőrinc éjszakája című háborús drámájuk egyebek mellett elnyerte a cannes-i zsűri nagydíját is. 1987-ben a Jó reggelt, Babilónia aratott nagy sikert Cannes-ban.
Vittorio Taviani családja közölte, hogy szűk körben, a nyilvánosság kizárásával búcsúztatják majd a filmrendezőt.