Véres majális: 45 éve mutattak be emberi égőáldozatot a pogányok a Hebridákon

2018.05.01. 20:50

A vesszőből font ember című kultikus horrorban kiemelt szerephez jut május elseje. Robin Hardy rendezése a legendás horrorszínész Christopher Lee kedvenc saját filmje volt, a gael pogány sziget uraként valóban emlékezeteset alakított.

Május elseje a gaelek (etnikai-nyelvi csoport Írországban, Skóciában és a Man szigeten) hagyományai szerint a Beltane, azaz a nyári időszak, az új termés, a termékenység ünnepe. A lakomákkal fűszerezett fieszta során örömtüzeket gyújtottak, hitük szerint a lángoknak, a mindent beborító füstnek és hamunak védelmező ereje volt.

Robin Hardy – David Pinner 1967-es Ritual című regénye alapján, Anthony Shaffer kiváló forgatókönyvéből készült – filmje egy ilyen új-pogány közösségbe kalauzolta el nézőjét 1973-ban. A vesszőből font ember egyike a hetvenes évek legkülönlegesebb és legjobb misztikus horrorfilmjeinek. A történet a Beltane idején, 1973. április 28. és május 1. között játszódik (csak apró érdekesség, hogy 35 évvel ezelőtt május elseje szintén keddre esett), a buzgó keresztény Neil Howie őrmester (Edward Woodward), valahol a Hebridákon, a külvilágtól elzárt Summerisle (Nyársziget) nevű szigetre érkezik, hogy megtaláljon egy elveszett lányt. A rendőr nyomozás közben egyre több furcsaságra lesz figyelmes: a szigeten különös, kereszténységtagadó közösség él, akik a termékenységi szertartások jegyében nyíltan közösülnek a földeken, miközben gyermekeiket a májusfa által vezetik be a fallikus hódolatba.

Az pedig egyenesen furcsa, hogy a szüzességét a majdani feleségének tartogató őrmester azzal szembesül, hogy senki nem akar emlékezni az eltűnt lányra, mintha nem is létezne. Olyannyira, hogy az anyja egyenesen kijelenti, neki soha nem volt lánya.
Howie őrmesterben pedig egyre erősebb a gyanú, hogy a szektaként működő közösség a bőséges termés érdekében feláldozza a májuskirálynőt, egy szűz leányt.
A vallási filozófiától cseppet sem mentes film végén szóba kerül a szabad akarat, és összecsap az európai többszólamú zene egyik első írásos emléke, a 13. századi Nyári kánon („Künn a fákon újra szól a víg kakukkmadár. Napsugárban úszik minden, száll az illatár...") és a (ha máshonnan nem, hát a halálsoron játszódó filmekből ismerős) 23. zsoltár, a bibliai Dávid király híres éneke („Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm...").

Christopher Lee a legjobb filmjének tartotta A vesszőből font embertForrás: Rialto Pictures/ Studiocanal

A vesszőből font ember-ről méltán írta a Cinefatastique magazin, hogy a „horrorok Aranypolgára", a csavaros forgatókönyv kiváló rendezéssel párosult, no meg hátborzongató zenével (Paul Giovanni) és remek színészválasztással. Akik közül kiemelkedik a brit Hammer-horrorok sztárja (később Szarumán és Dooku gróf), Christopher Lee. Ő alakította a sziget szektájának vezérét, és saját bevallása szerint legjobban sikerült filmje volt az Iron Maiden metálbanda által is megénekelt A veszőből font ember, amit annyira tisztelnek a britek, hogy a szigetország filmgyártása előtt hódoló összeállításba is bekerült a 2012-es londoni olimpiai játékok megnyitó ünnepségén (aminek a felelőse ugyebár Danny Boyle volt) .
A vesszőből font ember 45 év távlatából is friss és izgalmas. És ahogy a klasszikussá nemesedett horrorokkal gyakorta megesik, ebből is készült (amerikai) remake, 2006-ban Nicholas Cage főszereplésével. A folytatás is szóba jött: 1989-ben Shaffer forgatókönyv-vázlatot írt hozzá, de Hardy-t akkor nem érdekelte a dolog, így nem is készült el. 2011-ben viszont egy „spirituális" sequel készült Hardy forgatókönyvéből és rendezésében. A The Wicker Tree tulajdonképpen csak témájában (emberáldozat és pogány májusünnep) kapcsolódik A vesszőből font ember-hez, de azért Lee cameózott benne egyet – ennek ellenére nem tudta hozni azt a színvonalat, amit az 1973-as klasszikus.