Perfect Blue: 20 éves minden idők legszexibb animált erotikus thrillere

2018.05.12. 20:51

Aki épp egy jó erotikus thrillert szeretne megnézni, biztosan nem a rajzfilmek között fogja keresni. Kivéve Japánban. A szigetországban gyakori a rajzolt pornó, a hentai, de még itt is úttörőnek számított Satoshi Kon idén húszéves mesterműve, a Perfect Blue. Nem mintha annyira durva lenne ez a film, inkább csak annyira zseniális.

A Perfect Blue-t minden idők egyik legérettebb animéjeként tartják számon, sőt, kizárólag felnőtteknek ajánlják a megnézését, Magyarországon is 18-as korhatárt kapott. Van benne explicit meztelenség a főhős részéről, premier plánban mutatják a nemi szerveit, ami még a japán mozik vásznán is szokatlan látvány. Hogy ilyen úttörő film készült, az szerencsés véletlenek összjátékának köszönhető, melyek közül néhány átoknak indult, de áldás lett belőle. A filmet gyártó stúdiónak az 1985-ös kobei földrengés komoly károkat okozott, ezért készült animáció a film alapjául szolgáló regényből, a drágább élőszereplős adaptáció helyett. Eredetileg videóra, azaz kis képernyőre szánták (ezért is lehetett ennyire explicit), viszont amikor rájöttek, hogy milyen jól sikerült, mozikban kezdték teríteni.

Jelenetkép a filmbőlForrás: Perfect Blue

A durvaság azonban a film kevésbé izgalmas szegmenseinek egyike, inkább azért nevezhető érettnek a Perfect Blue, mert cselekményszövése komoly kihívást állít a néző elé. Már az is egyfajta tabusértés, hogy ez egy felnőtt animáció. Satoshi Kon bevallása szerint szakítani akart azzal a hagyománnyal, hogy a rajzfilmek mind gyerekeknek készülnek, és bugyuta mesehősök népesítik be őket, miközben egy animében bármi megrajzolható, olyasmi is, amit egy hús-vér színész sosem vállalna be. Az anyagi valóság és a kamera technikája nem szab határt az alkotó képzelőerejének, a kreativitás szabadon szárnyalhat. Míg egy élőszereplős filmben véletlenszerű dolgokat is felvesz a kamera - például egy külső jelenetben a felhők alakját - addig egy rajzfilmben minden mögött koncepció van. A japán kultúra a kezdeteitől hírhedten túlszexualizált, viszont érdekes módon az élőszereplős pornófilmekben a nemi szerveket ki kell takarniuk, ezért is pótol egyfajta hiányt az animált szexábrázolás.

Jelenetkép a filmbőlForrás: Perfect Blue

A filmnek már a nyitánya is becsapós, és egyben markáns és öntudatos kinyilvánítása Satoshi Kon szándékának. Egy szuperhősös meseként kezdődik a film, amiről viszont kiderül, hogy csak egy színpadi show - a rendező is szakítani akart azzal, hogy az animék mind infantilisek. A Perfect Blue még az élőszereplős drámákhoz képest is érett és komplex alkotás, mivel a szórakoztatóipar kulisszái mögött játszódik, metafilm, bennfentes történet, ami gyakorlatilag önmagáról szól. Találni benne jó néhány önironikus kiszólást, például amikor néhány popkultúra-szakértő arról beszél, hogy Japánban senki nem tud egy rendes pszichothrillert készíteni. Satoshi Konnak sikerült.

A főhős, Mima, aki úgy dönt, leszámol popsztárkarrierjével, és színészetre nyergel át. Kislányos imázsát elhagyva egy felnőtteknek szóló sorozatban vállal szerepet, ahol egy sztriptíztáncost alakít, akit egy jelenetben többen megerőszakolnak. A karakter a stúdió falain kívül is bevállal morálisan megosztó húzásokat, például egy aktfotózást.

Jelenetkép a filmbőlForrás: Perfect Blue

Mima élete drasztikusan megváltozik: lánybandában énekelt, színészként viszont egyedül van, ráadásul nemcsak a nulláról kell kezdenie egy új szakmát, de a kritikusok és a rajongók ítélkezését is el kell viselnie. Mindennapos történet a szórakoztatóipar berkein belül, még azzal együtt is, hogy a film ma is aktuális és népszerű témákat tárgyal, mint amilyen a szexuális zaklatás és a szexizmus (épp mint Takashi Miike remekműve, a Meghallgatás, amiről itt írtunk). De ahogy folytatódik a film, az minden, csak nem sablonos. A bárányok hallgatnak-ot idéző sorozatgyilkosos sorozat, amiben Mima szerepel, szép lassan valósággá válik: valaki elkezdi öldösni az alkotókat, és a nyomok a főhőshöz vezetnek. Mima közben talajt veszít: nem megy neki a színészet, sok rajta a stressz, így aztán túlhajszolttá válik, és egyre nehezebben tudja megkülönböztetni, mi szerep, mi álom, mi a képzelete szüleménye és mi valóság. Nem segít rajta, hogy az akkoriban új találmánynak számított interneten felfedezi saját rajongói kultuszát, benne szociopata geekekkel, amikre a japánoknak külön szavuk van (otaku). A szakmaváltása és alkotói válsága miatt megroppan az identitása, és mintegy kísértetként megjelenik neki korábbi popsztár önmaga.

A film cselekményszövése megdolgoztatja a haladó filmfogyasztók agyát is: hihetetlenül fordulatos és kétértelmű, egészen a végéig tele van nyitott kérdésekkel. Ami a film utóéletét illeti, Satoshi Kon munkája learatta a megérdemelt sikert, nagy rajongója például Darren Aronofsky, aki bevallottan lopott belőle a Rekviem egy álomért és a Fekete hattyú című filmjei alkalmával, megvette a film remake-jének a jogait, és amikor Japánban járt, találkozót kért a rendezőtől. Madonnának is tetszett a film, ő is vett belőle.

A film alapjául szolgáló regényből azóta készült már élőszereplős változat, de annak alkotói nem tértek el olyan kreatívan az eredeti szövegtől, mint Satoshi Kon, így a siker is elmaradt. A rendezőnek ez volt az első mozifilmje, később nagy karriert futott be olyan alkotásokkal, mint a Paprika és a Tokiói keresztapák. 46 évesen, rákban halt meg 2010-ben, félbehagyva aktuális filmjét. Máig a legnagyobb japán rendezők és az animáció úttörői között emlegetik.

A Perfect Blue megjelent Magyarországon DVD-n, érdemes pótolni vagy újranézni.