Jean-Marc Barr: Az első szexuális közösségi médiáról készítek filmet

2018.06.23. 10:19

A 17. Transilvania Nemzetkozi Filmfesztivál (beszámolóink itt olvashatóak) zárófilmje A nagy kékség volt, amit Kolozsvár főterén vetítettek le a főszereplő, Jean-Marc Barr részvételével, aki két filmet is elkísért a fesztiválra. A másik a Dolphin Man, egy új dokumentumfilm ugyanarról a Jacques Mayolról, aki Luc Besson kultuszfilmjét inspirálta, Barr pedig narrátorként jegyzi. A nagy kékség-gel befutott Barr azóta Lars Von Trier egyik kedvenc színészeként és rendezőként is ismert. Az Origónak mesélt arról, hogy miért nem lett belőle hollywoodi sztár, miért jobb Európa, mint Amerika, hogy miért rosszak a francia filmek, és hogy milyen volt a történelem első szexuális közösségi médiája. Interjú.

Járt már Magyarországon vagy Erdélyben?

Budapesten már forgattam egy filmet, az 1996-os Mo'-t. Nem fizették ki a szállodámat, így meg kellett szöknöm. Viszont megismertem egy magyar producert, André Szőcsöt, aki remek ember volt, ő mesélte nekem a legjobb viccet Hollywoodról, amit valaha hallottam. Így szól: egy hollywoodi producer épp nézi az új filmjét, ami pocsék. Megjelenik neki az Ördög, és felajánlja, hogy a filmből világsikert csinál, cserébe az ő és elsőszülött gyereke lelkéért. Erre a producer:
Oké, mi a trükk?
Még ha nem is sikerül jól egy film, akkor is remek embereket lehet megismerni. Románia azon kevés országok egyike, ahol még nem jártam Európában. 17 évig voltam házas egy jugoszláv nővel, nemrég forgattam Lengyelországban és Szlovákiában is, utóbbit egy orosz rendezte. Mostanában lettem kész egy filmmel a török Semih Kaplanoğlu rendezésében, egy román színésznő, Cristina Flutur játszik benne. Hozzá vagyok ehhez szokva. Kaliforniából költöztem Európába, a kultúra vonzott ide, és A nagy kékség után lehetőséget kaptam kivenni a részem az európai filmművészetből, nagyon sok érdekes projektben játszottam, bár persze főleg angol nyelvű filmekben. Az első három saját rendezésem is angol nyelvű.

Jean-Marc Barr Kolozsvár főterén A nagy kékség vetítése előttForrás: The Workaholic SRL-D/Marius Maris

Miért volt rokonszenvesebb Európa, mint Amerika?

Egy németországi légi támaszponton születtem, háromévesen kerültem először az Államokba. Apám Vietnamba ment 1967 és 1968 között, ezalatt anyám visszahozott Franciaországba, ott kezdtem az általános iskolát 7 évesen. Egy évre rá megint visszamentünk Amerikába, ott nőttem fel. Apám ezredes volt a légierőnél, majd az utolsó munkájaként ő volt a biztonsági főnök az Air Force One-on Nixon ideje alatt. Aztán visszavonult, közben pedig megválasztották Reagant. Akkor voltam 17-18 éves, nem tudtam, mit kezdjek az életemmel, de emlékeztem, hogy az első komolyabb érzelmeimet Európában éltem át 6-7 éves korom között, így aztán a szívem visszahúzott Párizsba. Filozófiát és filmet hallgattam a Sorbonne-ön, de hamar rájöttem, hogy nem ütöm meg a szintet. Egy nap belenéztem a tükörbe, gondolkodtam, hogy mihez tudnék kezdeni, és arra jutottam, ha már jóképű vagyok, próbáljuk meg a színészetet.

John Boorman az első híres rendező, akinek szerepelt filmjében, a Remény és dicsőség-ben 1987-ben.

Nagyon izgatott voltam, Boorman már akkor is a világ egyik legjobb rendezőjének számított. Külön tetszett, hogy egy kicsit apám cipőjében érezhettem magam: a karakterem egy amerikai volt, aki beleszeretett egy angol lányba, épp ahogy apám egy francia nőbe.

Jean-Marc Barr mint Jacques Mayol A nagy kékség-benForrás: Origo

Személyesen ismerte Jacques Mayolt, aki A nagy kékség-et ihlette, Ön narrálja a Dolphin Man című dokumentumfilmet, ami a híres mélybúvárról szól. Miben különbözött a valós személytől az Ön által megformált karakter?

Bessont csak inspirálta Mayol rivalizálása Enzo Maiorcával. Mayol 40 évesen otthagyott csapot-papot, beleértve a családját, elkezdte követni az álmait, új életet kezdett, ami a tengerről, a búvárkodásról és a delfinekről szólt. Valahogy meg tudta őrizni a fiatalosságát egészen hetvenéves koráig. 30-40 évvel fiatalabb nőkkel járt. Nagyon tudott élni. Besson zseniális húzása az volt, hogy ő meseként vitte filmre a történetet, amivel óriási közönséget szólított meg és vezette be őket Mayol életébe és szenvedélyeibe. A film óriási siker lett, és amikor az emberek Jacques Mayolra gondoltak, ironikus módon az én arcom járt a fejükben. Inspirált egy nagy filmet, ami viszont elhomályosította a saját identitását. Érdemes megnézni a Dolphin Man-t, mert hasonló érzelmeket vált ki, mint A nagy kékség, de mégis az igazi Jacques Mayol látható benne. Mindkét film ugyanarról szól, és ez fogta meg a nézőket A nagy kékség-ben is: a kapcsolat a természettel, azon belül a tengerrel. Nagyon spirituális élmény visszatartani a lélegzeted és lemerülni a mélybe búvárkodni. Eggyé válsz a tengerrel. Ez akkoriban újdonságnak számított, de erre a szellemiségre szerintem ma is nagy szükség van, talán így tudjuk fenntartani az emberi életet a Földön, ahelyett, hogy elpusztítanánk a környezetet.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik!

Előző
Következő