Tom Cruise majd akkor égeti fel a hidat, ha odaért

2018.08.02. 16:20

Azt nem lehet mondani, hogy Tom Cruise a folytatások múlásával egyre jobb Mission: Impossible filmeket készít, mivel bármilyen jó is a hatodik rész, az Utóhatás, még mindig nem múlja felül se a Brian De Palma rendezte első epizódot, se a John Woo által jegyzett másodikat. De hogy a 3-5. részeket simán übereli, már az is nagyon szép eredmény.

Sok film van, ami ígéretesen kezdődik, de aztán a végére kivész belőle minden izgalom és feszültség. Természetes, hogy erre nagyobb az esély, mint a fordítottjára, hiszen egy film elején a nézőn az "újszülöttnek minden vicc új" effektus lesz úrrá, azaz örülünk, hogy eljutottunk egy moziba, éles a kép, jó a hang, van még popkorn és kóla, a történet bevezető szakasza (expozíciója) pedig beindítja a fantáziánkat. Aztán persze elég gyakran kiderül, hogy a fantáziánk élénkebb, mint az alkotók tehetsége. Hogy egy film lekösse a figyelmünket másfél órán át, ahhoz nagyon pörgős és fordulatos cselekmény szükséges, így az idő múlásával elkezdünk fáradni és unatkozni.

Tom CruiseForrás: Origo

A Mission: Impossible – Utóhatás viszont rosszul kezdődik, és csak a végére válik az év egyik legjobb akciófilmjévé. Ez azért fordulhatott elő, mert a Tom Cruise nevével fémjelzett franchise már elég régen semmi másról nem szól, mint az akciójelenetekről, azon belül pedig a kaszkadőrmutatványokról, amik közül elég sokat maga a sztár csinál, a testi épségét kockáztatva. És ez így nagyon stílszerű, egy Mission: Impossible forgatása legyen is lehetetlen küldetés. Az első akciójelenetre viszont várni kell, helyette Christopher McQuarrie rendező (és persze producerként Cruise) tovább szövik Ethan Hunt és csapata (Alec Baldwin, Simon Pegg, Ving Rhames) történetét, de csak ahhoz képest érdekesen, hogy ez már a hatodik epizód.

A történetre sok szót nem érdemes vesztegetni, Hunt ezúttal egy terroristacsoportot próbál megakadályozni abban, hogy atomfegyverekkel döntsék romlásba a fennálló világrendet. Cruise karaktere próbálja ezt úgy megtenni, hogy közben nem veszélyeztet ártatlanokat, így aztán jópár majdnem tényleg lehetetlen küldetés tornyosul előtte. Ami az akciójeleneteket illeti, azok a játékidő múlásával egyre jobbak.

A HALO-ugrás a repülőből - amit Cruise valóban megcsinált - nem olyan látványos, mint amilyennek ígérkezett, kissé öncélú és a végkifejlete sem hiteles, viszont aztán jön egy csontrepesztő verekedés a férfimosdóban, majd a második részt idéző motoros üldözés Párizs utcáin, és persze Cruise-ék a végére hagyták a legjobbat, egy helikopteres párbajt Kasmír csúcsai fölött. Túlspilázottnak hangzik, a forgatókönyv lapjain még tényleg az lehetett, de Cruise-ék ezúttal is valóban megcsináltak mindent, amire csak lehetőség volt, csak akkor effekteznek, ha nagyon muszáj, ennek köszönhetően a helikopteres üldözés a filmtörténet egyik legütősebb akciójelenete lett. És persze ezek az akciók akkor is pazarul mutatnak a mozivásznon, ha nem tudjuk - vagy nem hisszük el - hogy milyen kemény és veszélyes volt a forgatás.

Talán nincs még egy sztár, aki annyira őrült, mint Tom Cruise, hogy tényleg végigcsinálja a sok embert próbáló kaszkadőrmunkát, ennek köszönhetően a Mission: Impossible – Utóhatás az akciófilm műfaj totális kimaxolása, a zsáner történetének egyik legőszintébb és legambiciózusabb darabja.