A kutyám nélkül sehova: komédia a kettészakított szigetről

2018.08.10. 17:23

Nem lehet azt mondani, hogy a ciprusi gyártású filmek elárasztanák a nemzetközi piacot. Ez a film valószínűleg azért juthatott el európai országokba, mert speciálisan ciprusi témáról szól: a sziget kettészakítottságáról. A legnagyobb tisztelet jár az alkotóknak, hogy vígjátékot tudtak készíteni a saját nyomorult helyzetükről. A kutyám nélkül sehova nyilván Cipruson szól igazán nagyot. De egyébként színvonalát tekintve nem lóg ki a nyári szezon alatt a magyar mozikban látható vígjátékok közül. Szórakoztató, emellett felhívja a figyelmet Ciprus abszurd helyzetére. És talán ennek a filmnek a kapcsán elgondolkodhatunk róla, hogy vajon mikor jutunk el oda, hogy viccelni tudjunk a saját kacifántos történelmünkkel, mikor oldódnak végre a görcseink.

Ciprus területe egytizede Magyarországénak, nagyon kellemes mediterrán sziget lenne, ha pechjére nem ott lenne, ahol van. Stratégiai pont, fontos haditengerészeti és kereskedelmi bázis. Ezért aztán viharos és bonyolult történelme van. Shakespeare híres művében a Velencei Köztársaság szolgálatában álló hadvezért, Othellót Ciprusra küldik, hogy védje meg a török támadástól. Mindenki mindig magáénak akarta ezt a szigetet, hogy kihasználja a kedvező fekvését. A lakossága mindig is vegyes volt, ezért kialakult egy nagyon érdekes kifejezés. Mellékes az etnikum vagy a vallás, aki hazájának tekinti Ciprus szigetét, az a ciprióta. A huszadik századra úgy alakult, hogy görögök és törökök lakják a szigetet, de mindkét etnikum sajátos dialektust használ, különleges nyelvjárását a görög és a török nyelvnek. A közvetítő nyelv az angol, és ahogyan ez már a közvetítő nyelveknél lenni szokott, ezt elég roncsolt, torz formában használják.

A rend éber őrei közbelépnekForrás: AFP

Hogyan kerültek ide a görögök? Már az ókorban is alapítottak itt városállamokat és Ciprus sokáig a bizánci birodalom része volt. Hogyan kerültek ide a törökök? Ciprus háromszáz évig az oszmán birodalomhoz tartozott, de spontán módon is megtelepedtek itt különböző történelmi korokban, ahogy ez már kereskedelmi központokban lenni szokott. Megy a vita azon, hogy ki volt itt előbb, kinek van több joga itt lenni. Ugye ismerős? A görög többség körében régóta vannak hívei a Görögországhoz való csatlakozásnak, a török kisebbség egyes tagjai idegesek lesznek már ennek az említésétől is. A görög–török vitát időszakosan megoldotta, hogy a brit birodalom jó időre megszállta Ciprust, mint fontos stratégiai pontot a térségben.

Görög és török zászlókkal bosszantja egymást a két oldalForrás: AFP

Hosszadalmas diplomáciai huzavona után 1960-ban létrejött az önálló Ciprus. A törvényhozás tagjai 70-30 arányban voltak görögök, illetve törökök, mindkét etnikum a saját jelöltjei közül választhatott. A konstrukcióban az elnök mindig görög, az alelnök mindig török és mindkettőjüknek vétójoguk van minden törvénnyel kapcsolatban. Nagy-Britannia megtartott magának két haditengerészeti bázist. Nem lehet tudni, hosszabb távon hogyan működött volna így Ciprus, mert 1974-ben katonai puccs volt Görögországban és a vezetői támogatásával görög ciprióta katonatisztek vették át a hatalmat Cipruson is. Erre válaszul török csapatok szállták meg a sziget északi részét. A küszöbön állt, hogy két NATO-tagállam nyílt fegyveres konfliktusba keveredjen egymással. Közben Görögországban helyreállt a demokratikus rend, viszont Törökország nem vonult ki, hanem kikiáltották az Észak-Ciprusi Török Köztársaságot, amit egyetlen állam sem ismer el hivatalosan. Ekkor következett a létező történelmi jelenségek közül az egyik leggusztustalanabb: a népességcsere. A ciprióták több mint egynegyede elhagyta addigi otthonát: vagy spontán elmenekült, vagy kitelepítették. Törökország szegényebb régióiból hamis ígéretekkel elcsalogattak törököket, letelepítették őket Észak-Cipruson. Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, a török ciprióták és a telepesek között sem felhőtlen a viszony. Mint a Koreai-félszigeten, Cipruson is létrejött egy az egész szigeten, parttól partig végighúzódó, 180 kilométer hosszú sáv, a két oldalán egymással farkasszemet néző hadseregekkel. Ráadásul az úgynevezett Zöld Vonal a fővárost, Nicosiát is kettévágta (lásd: berlini fal). Elromosodó házakból kialakult a senkiföldje. Később enyhült a helyzet, ma már több határátkelő működik Nicosiában. Ciprusnak az Európai Unióhoz való csatlakozása előtt felmerült, hogy rendezni kellene a helyzetet, de nem sikerült megoldást találni.

Görög és török zászlókkal bosszantja egymást a két oldalForrás: AFP

Itt kezdődik a film története, amely egyetlen nagyszerű ötletre épül: egy kutya átszökik a Zöld Vonalon, és ez bonyodalmak végtelen sorát indítja el, egyre több embernek okoz problémát az életében. A főszereplő, Jannisz (Adam Bouszdoukosz) mélyponton van. Rockzenekara feloszlott, nem jutottak el az első lemezig. Barátnője elhagyta. Teljesen eladósodott. Az egyetlen biztos pont az életében a kutyája, amit Jimmy Hendrix tiszteletére nevezett el. Arra készül, hogy elhagyja Ciprust és Nyugat-Európában próbál szerencsét. Éppen egy uzsorás verőemberei elől menekül, amikor a kutya átszökik a határon. Jannisz családja annak idején onnan menekült el, ezért elvből nem tette be a lábát soha a török részre. Most elindul megkeresni a kutyáját. A görög ellenőrzőpontnál kioktatják, hogy nem kell igazolnia magát, mert ez itt nem egy országhatár. Ezt csak a túloldalon hiszik tévesen, majd ott fogják kérni az útlevelét. Jannisz görög oldali és török oldali őrszemek közös segítségével megtalálja a kutyáját.

Minden baj okozója: JimmyForrás: AFP

Már itt látszik, hogyan működik ez a bizarr világ Nicosiában. A legkisebb konfliktusnál mindenkiből reflexszerűen előbuknak az évtizedek óta sulykolt mondatok, de igazából mindenki bele van már fáradva az értelmetlen gyűlölködésbe. A problémáik közösek, nem tudnak valóban haragudni egymásra. Jannisz egyre több görög és török cipriótát rángat bele a kutyaügybe, de mindenki tiszteletben tartja, hogy ragaszkodik Jimmy-hez, és hogy ez egy fontos dolog. A senkiföldjén egyszer csak felbukkan egy kéksapkás ENSZ-katona is, aki kínosan pedáns brit kiejtéssel beszél a ciprióták suta angoljához képest. Kifejti, hogy ő magasztosabb célokért van itt, nem eltűnt kutyát keresni. De hát hogyan lenne képes megoldani a ciprusi patthelyzetet az, aki még egy kutyát sem tud megtalálni? Hányszor néztek végig tétlenül a kéksapkások mészárlásokat szerte a világban? Egy rövid, vicces jelenetbe bele van sűrítve minden keserű tapasztalat a nyugati gőgről, és arról, hogy a ciprióták csak magukra számíthatnak.

A rockzene közel hozza egymáshoz a görög és török cipriótákatForrás: AFP

Szóval a kutya meglesz, Jannisz elindul haza. A görög oldali ellenőrző pontnál megállítják, hogy hova viszi azt a kutyát. Jannisz visszaismétli, amit ugyanettől a rendőrtől hallott: ez itt nem egy országhatár. Erre a rendőr elmagyarázza, hogy Jannisz felőle szabadon jöhet-mehet, viszont a kutya nem. Mert az ott túlnan nem az EU, és az Európai Unióba nem lehet csak úgy élő állatot behozni. Aki próbált már valamilyen vitás ügyet mediterrán hivatalnokkal elintézni, az tudja, hogy ez kemény sport. Először is a hivatalnok alapvetően meg van sértve, hogy megzavarták a nyugalmát. Ha már nem folytathatja az édes semmittevést, akkor viszont kegyetlenül kiélvezi a hatalmi helyzetét. Jannisz feladja, visszakullog a török részre, és a kutya átcsempészésére tett kísérletei egyre vadabb kalandokba sodorják.

Görög és török ciprióták együtt küzdenek, hogy a kutya átjusson a határonForrás: AFP

Megismerkedik Hasszánnal (Fatih Al), aki Jannisz családjának a régi házában lakik, de már ő is ott született. Némi csetepaté után egész jól összebarátkoznak. Hasszán is menne nyugatra, csak azt várja, hogy végre egyesítsék Ciprust, és ő is EU-s állampolgár legyen. Az útlevelét egy hivatalosan nem létező ország állította ki, nem sokat ér vele. Rejtő Jenő írta Senki Alfonz nevű szereplőjéről, hogy már csak illegálisan tartózkodhatott a Föld nevű bolygón. Felmerül, hogy hajóval talán egyszerűbb átjutni a határon. De Hasszán felvilágosítja Janniszt: tudod te, hol vagyunk? Szíria száz kilométer ide, itt van mindenki a vízen: britek, amerikaiak, oroszok. Visszük a kutyádat, és minket fog figyelni a Moszad, a CIA meg az FSZB. Élné egy kis ország a maga hétköznapjait, tényleg szeretnének jelentéktelenek lenni, de már sokadszorra ott találják magukat a történelem viharában.

Mariosz Piperidesz írta és rendezte A kutyám nélkül sohá-t, ez az első nagyjátékfilmje. Mindent kihozott az alapötletből, amit ki lehet. Mély szeretettel ábrázolja a mediterrán temperamentumú, de alapvetően jószándékú, esendő figurákat. Minden ciprióta szidja Ciprust, de közben azért a maga módján szereti is ezt a furcsa szigetet. Sikerül jól bemutatni, hogy akármilyen méltatlan helyzetbe is sodorja az embereket a történelem, ők mégis minden esetben megpróbálják jól érezni magukat, boldogulni, boldognak lenni. Nem kell félteni a cipriótákat sem, próbálkoznak, amivel lehet. Gyakran hallani Ciprus nevét offshore üzletek kapcsán. És ott van a turizmus, még a Zöld Vonalból is látványosságot csináltak: jöjjön a kipárnázott életű nyugati, álmélkodjon a bizarr zónán, a kiürített sávon. Átmehet egy időre egy hivatalosan nem létező országba is. Csak most már megtanulta egy filmből, hogy kutyát még csak véletlenül se vigyen magával. Ügyesen csinálta Mariosz Piperidesz, hogy létrehozott egy piacképes filmet: így üzen a világnak egyrészt a hazája problémájáról, másrészt azért kedvet is csinál hozzá a turistáknak. Nekünk, magyaroknak pedig adódik egy extra tanulság is. Ha valakinek, hát nekünk van arról tapasztalatunk, hogy milyen az, amikor felelőtlenül mindenféle vonalakat rajzolgatnak a térképre. Akárhogy tologatják a határokat, meg kell próbálni emberhez méltó életet élni. Jó példa a ciprióta identitás: közösek a problémáink, közösek az érdekeink. Nem szabad hagyni, hogy kívülről manipuláljanak. Aki itt van a szomszédban, azzal közös a sorsunk, nem ő okozza a mi igazi bajainkat.