[origo] filmklub> !ALROVAT_NEVE

Bordán Lilivel jó féléve arról a szenzációs hírről beszélgettünk, hogy övé lett az új Battlestar Galactica-előtörténet, a Blood and Chrome női főszerepe. A Los Angeles-ben élő magyar színésznő most újabb izgalmas feladatot kapott: az amerikai ABC tévétársaság saját gyártású sorozatában, a The River-ben (A folyó) tűnik fel nemsokára. A The River-t már most a legendás Lost utódjaként emlegetik, Lili pedig olyan sztárokkal forgatott két héten át, mint Thomas Kretschmann (A zongorista, Wanted, King Kong), és Bruce Greenwood (Csodálatos Júlia, Én, a robot, Eljövendő szép napok).

"A The River első évadát a Parajelenségek rendezője, Oren Peli készíti az ABC megrendelésére, és Steven Spielberg az egyik producere. Hawaii-on forog, a Parajelenségek jellegzetes dokumentum/kézikamerás stílusában" - mondta Bordán Lili az [origo] filmklubnak. "Sokan a Lost-hoz hasonlítják, mivel az is Hawaii-on forgott, és a történet is emlékeztet rá, de annál sokkal ijesztőbb, sokszor horrorisztikusabb. Én egy német nőt alakítok, aki egy kutatókból álló orvoscsoport biztonságáért felel; őket kell átvezetnem az Amazonon."

Bordán Lili és az óriásteknős Hawaii-on	Bordán Lili új portréfotója

"Először játszhattam németül, partnerem a német Thomas Kretschmann volt, akivel, remélem a következő évadban is lesz szerencsém játszani. Két hetet töltöttem Oahu szigetén a stábbal. A castingot majdnem lemondtam, mert csak pár órám volt felkészülni rá, és megijedtem a némettől, de végülis jól döntöttem, hogy belevágtam. Kedvenc pillanataim közé tartozik, amikor egy óriásteknőssel ücsöröghettem a parton, és amikor a szerelmes jelenet első felvételénél Thomas Kretschmann, saját bevallása szerint elfelejtett németül! Elnevettem magam" - mesélte Bordán Lili a The River hawaii-i forgatásáról az [origo]-nak.

Reisz Gábor rövidfilmje, a Külalak (még nem sikerült rájönnöm, miért ez a cím, angolul On a Lower Level-nek hívja, ami egy hajszállal kifejezőbb) egy fiatal, sikeres kommunikációs tréner néhány napját meséli el. Szentesi Bálint (Makranczi Zalán) teniszezik a labdagéppel, ül az ikeabútoros lakásában, határozott, kimért, csinos és terhes felesége (Kiss Diána Magdolna) feladatokat ad neki, egyszóval nyomja a verklit, ahogy kell. Egy nap a pincében penészedő holmijai között talál egy füzetlapra firkált verset, még a gimnáziumi időkből és ez a néhány sor egészen felzaklatja. Szentesi úgy érzi, félresiklott az élete, az egész karrierje egy tévedés, elpackázta istenadta tehetségét, pedig mekkora költő lehetett volna belőle, ahelyett, hogy nap mint nap tompa tekintetű dolgozókat próbáljon fásultan életre rázni.

Külalak | Makranczi Zalán (középen)

Reisz és írótársa Jakab Júlia jó érzékkel ragadják meg a kora harmincas, "befutott" magyar juppi világának törékenységét: Szentesi nem a vers miatt omlik össze, hiszen már a legelső jelenet is, a liftben félig megrekedt, tehetetlen ember képe bukást és kudarcot vetít előre a nézőnek. Szakadozik szét ez a geometrikus formákba zárt világ, foszlik az öltés. A pincében talált vers ugyanakkor hatalmas erejű katalizátora a mélyben rejlő és eddig elnyomott, ideges rezgéseknek - van ebben valami klasszikusan szép és romantikusan idealista, ahogy Reisz egy irodalmi műre osztja az Első Mozgató szerepét.

Az pedig írói bravúr, ahogy ez a vers később milyen csavart szenved el egy későbbi jelenetben, ugyanabban a jelenetben, ahol a Ponyvaregény óta nem használták ilyen jól filmes pillanatra egy pirítós sütő egykedvű, fürge kattanását. És itt nem áll meg a füzetlapra kapart hajdani vers átalakulása - az utolsó perc egyszerre szolgáltat igazságot és hagyja nyitva Szentesi sorsát, kicsit mintha azt sugallná: vers és robot, álom és valóság létezhet egymás mellett, egybeolvadhat, ha csak pillanatokra is.

Sok van tehát a filmben, sok a jó színész, Makranczi Zalán mértani szögekből rajzolt álla, válla, nyurga, szinte kiéheztetett teste, nyúzott arca remekül játssza el nekünk ezt a céltalanul, lélek nélkül bolyongó embert, Kiss Diána Magdolna tökéletes a tökéletes  és egyben nyomasztó feleség szerepében. Jó ez a Külalak: jól megírt, okos téma, erős színészekkel. Külön köszönet a részegen V'Moto-Rock-ra teniszező jelenetért; Demjén lágy hangja és a kétségbeesett Miért?-kiáltás jól eltalált aláfestése egy létkérdésekben rezgő, versszerető kommunikációs tréner vergődésének.

* * *

Reisz Gábor másik filmje az idei Szemlén a Judith Keith, érdemes ezt is megnézni. Reisz megint az irodalommal játszik - itt Bertolt Brecht Rettegés és ínség a harmadik birodalomban című művének Zsidó feleség című jelenetét dolgozza fel Judith Keith (Láng Annamária) belső monológjára felfűzve.

Judith Keith | Láng Annamária

Az operatőr, Rév Marcell, aki a Külalak-ot is fényképezte, itt még több teret, még nagyobb feladatot kap: egy árva nőalakot és egy fekete-fehér, majdnem üres szobát kell életre keltenie és ezt sikerrel teszi. Kamerájával úgy követi le Judith Keith csapongó, egyre rémültebb alakját, arcának rezdüléseit, hogy a kamera szinte teljes jogú szereplője lesz a történetnek. Láng pontosan, megkapó erővel játszik, néhány perc alatt egyszerre legalább két-három nő alakja bomlik ki előttünk és Nagy Viktor bábszerű, gyenge, reszkető férj-karaktere a film végén még jobban kihangsúlyozza az igazságot, amire Judith magával folytatott beszélgetésein rádöbben: igen, jól látja, minden elveszett.

---------------

Külalak
Rendező: Reisz Gábor
Forgatókönyv: Jakab Júlia, Reisz Gábor
Operatőr: Rév Marcell
Szereplők: Makranczi Zalán, Kocsis Gergely, Láng Annamária, Somody Kálmán, Kiss Diána Magdolna, Dankó István
42. Magyar Filmszemle, versenyfilm - kisjátékfilm szekció
színes, 27 perc

Judith Keith
Rendező: Reisz Gábor
Operatőr: Rév Marcell
Szereplők: Láng Annamária, Nagy Viktor
42. Magyar Filmszemle, versenyfilm - tévéfilm szekció
fekete-fehér, 19 perc

Duncan Jones új filmje, a Forráskód tele van feszes akcióval, szinte a giccs határát súroló érzelmességgel és remek zenével, képekkel. Jake Gyllenhaal kisfiúsan csodálkozik rá az összekavarodó idősíkokra, de végül szerencsére magára talál és hajlít magának egy kellemes kis univerzumot.

Úgy látszik, Liam Neeson élvezi a középkorú akcióhős szerepét: megint eljátssza nekünk a viharvert, kemény palit, aki identitását keresve, egy idegen városba tévedve szembeszáll a rejtélyes bérgyilkosokkal, hogy megvédje igazát. Az Ismeretlen férfi butább és sablonosabb, mint a Bourne-trilógia, de pörgős akciójelenetekkel és erős színészekkel élvezhető B-film lesz belőle.

Kopár, hófoltos hegyi tájon kopácsolgat egy szótlan, szenvtelen, barázdált arcú férfi és szótlan, kedvtelen, gyönyörű lánya, Eva. Házat építenek. A falu szélén ez a harmadik házuk, amibe belekezdenek, bár a második sincs még kész. Az még az idősebb nővérnek készült, aki lázadásból és szerelemből elhagyta a szülői házat, hogy aztán három gyereket szüljön egy iszákos, megbízhatatlan szépfiúnak. Most Eván a sor; az ő házát építik, ő meg az apja, de neki sincs túl sok kedve a családi idillhez: nehezen viseli apja ellentmondást nem tűrő, kemény uralmát. Evának más tervei vannak: Londonba készül, baby sitternek.

A ház | Bárdos Judit

A harmincnégy éves szlovák rendezőnő, Zuzana Liová filmjének ennyi a címe: Dom (A ház), ami persze jelentheti Eva csigalassúságal épülő otthonát, de az otthont is, a családot, a kis hegyi falut is, ahonnan Eva kétségbeesetten menekül, mert úgy érzi, megfullad apja mellett.

Liová csodálatos, egyszerre visszafogott és erős filmet csinált lázadásról, dühről, szégyenről és szerelemről - mindazokról a dolgokról, amiket Eva most fedez fel magának, életében először. Mégsem Eva filmje ez egyedül: anyja, a csendes, odaadó feleség, a dacos nővér, a nővér lúzer férje, a keserű, elfojtott angoltanár, a falu lakói, és főleg az apa, Imrich alakja apró, finom rezdülésekből áll össze egy egész, organikusan lüktető, nagyon igaz filmes valósággá. Imrich szerepében Miroslav Krobot (A londoni férfi Maloinja) lenyűgözően játssza el a néma, büszke apát, de Bárdos Judit, a szlovákiai magyar színésznő Evája is minden pillanatában uralja a vásznat: éles, nyílt, mohó tekintettel veti bele magát mindenbe, ami megcsillantja számára a menekülés reményét.

A ház | Miroslav Krobot

De A ház nemcsak a családról és a tinédzser-lázadásokról szól, de a fájdalmas, minden zsigerünkbe beleégetett kelet-európai elvágyódásról is, egy szebb, tisztább és gazdag világba, ahol vécét is szívesebben pucolunk, mert azt hisszük, szebbek, tisztábbak és gazdagabbak leszünk tőle.

Olvasnivaló: "Szeretném magam kipróbálni magyar nyelven is" - interjú Bárdos Judit színésznővel

--------------

A ház című filmet a Titanic Filmfesztiválon vetítik, április 14-én 18 órától még egyszer meg lehet nézni a KINO moziban.

Stílusos, jó ritmusú sci-finek indul ez a film: a megzuhant lúzer író (Bradley Cooper) agyát felturbózza egy titokzatos csodaszer, amitől aztán ellenállhatatlan és szupersikeres lesz. Hol itt a bökkenő? A Csúcshatás készítői szerint sehol.

Egy szépreményű politikus szerelmes lesz egy ismeretlen táncoslányba és ezért a szerelemért mindenre képes: hajlandó szembeszállni még a... kikkel is? Ez nem derül ki, de kalapot viselnek és hihetetlen hatalmuk van, mert beavatkozhatnak bárki sorsába. A Sorsügynökség Philip K. Dick-novellából készült és Matt Damon a főszereplője, de így se jó.

Egy fiatal, beszédkényszeres és hiperaktív tévés szerkesztő nagy lehetőséget kap: feléleszthet egy halódó, dögunalmas reggeli műsort. Vajon sikerül neki? Roger Michell vígjátékában Rachel McAdams tisztességgel végigpörgi a másfél órát, szórakoztató, mert nevetünk is kicsit, aztán megyünk a dolgunkra. Az Ébredj velünk profi stábbal készült és átlagos, felejthető hollywoodi vígjáték lett belőle.

Mondogattuk, hogy Vászonra vele!, őt választottuk a legszebb harminc alatti csajnak, aztán jött az egészen elképesztő hír: Bordán Lili kapta az új Battlestar Galactica-előtörténet, a Blood and Chrome női főszerepét. Bordán Irén 29 éves lányát nemrég a balsorsú Casino című tévésorozatban is láthattuk. A színésznőt Los Angelesben értük el, onnan adott exkluzív interjút az [origo]-nak.

A félszeműben a Coen fivérek egy klasszikus westernt szedtek elő és csináltak belőle egy csodálatos filmet. Egyszerre kőkemény, kérlelhetetlen és varázslatos: a sötét erdőben, hópelyhek között vágtázó lovasok távoli, mesebeli tájakat idéznek, a következő pillanatban pedig szíven üt a whiskygőztől bűzlő, aranyszívű emberség. Többször is meg kéne nézni, annyi minden van ebben a látszólag egyszerű, puritán történetben.