[origo] filmklub> !ALROVAT_NEVE

Antal Nimród (Kontroll) biztos, hogy nem azért ment ki Hollywoodba, hogy koncertfilmet rendezzen a Metallicának, de az előzetes alapján ebbe a melóba is beleadott mindent. Nem elégedett meg a koncertfilmek szokásos felépítésével, a Metallica Through the Never 3D nem csak annyiból fog állni, hogy az elején felmegy a színpadra a zenekar, aztán a végén levonul, hanem leforgatott hozzá egy narratív szálat is, amely párhuzamosan fog folyni a koncerttel, és amelyben a Metallica egyik roadjának fontos feladatot kell végrehajtania a városban. Ennél többet nem árul el a kiadott sajtóanyag, az előzetesből látszik, hogy elég komoly balhékba fog keveredni a srác: előbb autóbalesetet, majd utcai lázadást kell túlélnie, később pedig mintha az apokalipszis egyik lovasa is üldözőbe venné. A fiatal roadot Dane DeHaan (Erő kronikája) alakítja, akinek a neve most még csak keveseknek mond bármit is, de ez jövőre meg fog változni, ugyanis ő fogja játszani Harry Osbornt a Pókember következő részében.

Meglepődnénk, ha ezek közül bármelyiket is látták volna Lars Ulrichék, de a Metallica Through the Never 3D messze nem az első zenés projektje Nimródnak. Több emlékezetes klipet rendezett már a Quimbynek, az Up zenekar Nap című számához pedig egy egészen ötletes földönkívüli támadást forgatott le a BME épülettömbjei között.

Az amerikai mozik szeptember végétől fogják vetíteni a filmet, magyarországi premierről egyelőre nincsenek információink. Simán el tudjuk képzelni, hogy a jövő évi Titanicra eljut, de a rendes moziforgalmazást sem tartjuk kizártnak. Bőven van annyi Metallica-rajongó az országban, hogy valaki fantáziát lásson a Metallica Through the Never 3D bemutatásában.

Nimródnak sok sikert kívánunk a filmhez, de nagyon várjuk már, hogy ismét saját anyagból dolgozzon: jöhetne a Paraffin című sci-fi, vagy a régóta emlegetett szarvasgomba-vadászatos történet.

Morgan Freeman a Szemfényvesztők című filmjének bemutatója apropóján vendégeskedett szerdán a Fox News reggeli műsorában kollégájával, Michael Caine-nel együtt. Miközben Caine a film trükkfelvételeiről beszélt a műsorvezetővel, a mellette ülő Freeman szeme lecsukódott, feje előrebillent és picit elszunyókált. Röviddel később felriadt, még épp időben ahhoz, hogy válaszolni tudjon a neki szánt kérdésekre.

A műsor házgazdái később Twitteren viccelődtek az esetről. "Ilyen hatással vagyok az emberekre. Annyira sajnálom, hogy megzavartam Morgan Freemant alvás közben" - írta az egyik műsorvezető, Bill Wixey.

A bankrabló bűvészekről szóló Szemfényvesztők című film június 13-tól látható a magyar mozikban.

Joseph Gordon-Levitt (Beépülve, Looper - A jövő gyilkosa) kipróbálta magát íróként és rendezőként, és látva a Don Jon ötletes és humoros előzetesét, ennek csak örülni lehet. Az általa alakított fehér atlétás macsó nem bonyolítja túl az életét: család, templom, csajok, haverok, autó és pornó. Scarlett Johansson feltűnése azonban felborítja az egyensúlyt, és a főszereplő válaszút elé kerül. Vagy megszabadul a pornófüggésétől, vagy otthagyja őt a barátnője. Elég súlyos lehet az addikciója, ha még úgy sem tud leállni a szexvideók nézésével, hogy egyébként a mindig dögös, de most egyenesen szuperszexi Scarlettel osztoznak ugyanazon az ágyon.

Johansson piros ruhás antréján kívül, van itt még sok izgalmas részlet, amiért lelkesedni lehet. A Don Jon azzal provokál, hogy egy szintre hozza a csajos romantikus filmeket a pornóval. Még egy fiktív rózsaszín ködös alkotásból is láthatunk részleteket, melyben Anne Hathaway és Channing Tatum autózik el az örök szerelem országútján. Az pedig irtó vicces, ahogy a főszereplő rappel vezetés közben: az önbizalma csak addig tart, amíg nem látja és hallja őt senki más. A film ősszel érkezik a magyar mozikba.

Az alkohol átsegít a világvégén? Ki írta a Bibliát? Hogyan lehet legyőzni a szemükből gyilkos sugarakat lövő robotokat? Csupa fontos kérdésre fogja megadni a választ a The World's End, amely Edgar Wright Cornetto trilógiájának a befejező része. Az eddigi két epizód (Haláli hullák hajnala, Vaskabátok) az előző évtized legszórakoztatóbb filmélményei közé tartoztak, így hát most is hasonló csodában reménykedünk. Május elején jött ki az első előzetes a filmhez, de máris itt van a következő, még több szenzációs poénnal, és immáron Rosamund Pike sem csak egy pillanatra tűnik fel benne. Simon Pegg legnagyobb bánatára a szexnél jobban érdekli őt az, hogy milyen erők szállták meg a szülővárosát.

Aki esetleg még nem hallott volna az év vígjátéka címért folytatott verseny egyik esélyeséről: öt gyerekkori barát (Simon Pegg, Nick Frost, Paddy Considine, Martin Freeman és Eddie Marsan) elhatározza, hogy végigjárják szülővárosuk kocsmatúráját. A korsó sörök mellett azonban egy jóval halálosabb ellenséggel is szembekerülnek, kiderül, hogy a város lakói valójában robotok. A filmet az Egyesült Királyságban júliusban, az Egyesült Államokban pedig augusztusban fogják bemutatni. A magyarországi premierről ez idáig nem érkezett információ.

Hibátlan ívet ír le Az Acélember reklámkampánya. Az egész az első két előzetessel kezdődött, amelyekben költői, borongós képsorokkal vezették elő a filmet, és szinte nem is mutatták a szuperhőst (Henry Cavill) a legendás ruhájában, csak az ifjú Clark Kentet, ahogy próbál elbújni a világ elől. Most viszont már nincs több líra, Zod admirális (Michael Shannon) megérkezett az embereivel a Földre, Supermant követeli, és ha nem kapja meg, elpusztítja az emberiséget. A felfoghatatlanul gyorsan pörgő képeken van minden, amitől majd ámuldozni lehet a moziban: idegen bolygóról származó hatalmas űrhajó, fejünk fölött a toronyházba csapódó repülőgép, koponyák tengerében elmerülő Superman. Bízzunk Christopher Nolanben, hogy vaskézzel irányította Zack Snydert (300, Watchmen: Az őrzők), és nem engedélyezte a rendezőnek a rá jellemző vizuális túlkapások (Álomháború) ismételt elkövetését. Ha már ott van egy igencsak előkelő helyen Nolan neve a stáblistán (producer), akkor a látvány mellé elvárjuk a mértéktartást és az intelligenciát is.

A Farkas (The Wolverine) legfrissebb előzetese ugyan kevés új képanyaggal szolgál az előzőekhez képest, viszont végre már úgy van összevágva, hogy a látottak felcsigázzák az ember érdeklődését. A címszereplő képregényhőst (Hugh Jackman) egy Japánban élő, régi ismerőse hívatja magához, és felajánlja neki, hogy megszabadítja a teherként megélt halhatatlanságától. Kicsivel később láthatjuk egy pillanatra Vipera (Szvetlana Hodcsenkova) kígyónyelvét, és az Ezüst Szamuráj is többször felvillan. A Tűzgyűrű-höz, vagy az új Superman-filmhez képest jóval kisebb méretekben folyik a pusztítás, de ha kihasználják a helyszínben rejlő potenciált (lásd Kill Bill), és még a Farkas dilemmája is kellően érdekesen lesz bemutatva, ebből akár egy kellemes meglepetés is lehet a nyári látványmozik mezőnyében. A filmet július 25-től fogják vetíteni a hazai mozik.

A Cannes-i premierrel egy időben kijött az első előzetes a Blood Ties című francia-amerikai koprodukcióban készült bűnügyi drámához. Ha nem szerepelnének benne olyan ismert, mai színészek, mint Clive Owen, Mila Kunis, Billy Crudup, Marion Cotillard, vagy Matthias Schoenaetrs az ember akár azt is hihetné, hogy ez a film tényleg 1974-ben készült, annyira magán viseli a hetvenes évek tipikus zsarufilmjeinek a stílusjegyeit. A frizurák, autók, a zenék, és persze a brooklyni utcakép, mind a retro hangulatot erősítik, nem beszélve A keresztapában és sok más korabeli filmben szereplő James Caan feltűnéséről. Kérdés azonban, hogy a francia, angol, illetve belga szereplők vajon mennyire lesznek hitelesek New York-i gengszterként, vagy utcalányként.  Annyira régen volt már a Francia kapcsolat, vagy a Serpico, hogy szuper érzés lenne egy olyan filmet látni, amely nem csak a külsőségek szintjén hozza vissza a nagy elődök hangulatát.

A kritikák alapján nem annyira akciódús, inkább karakterközpontú alkotás a Blood Ties. Clive Owen egy börtönből frissen szabadult bűnözőt alakít, akinek a bátyja (Billy Crudup) rendőr, és láthatóan feszültséggel teli a kapcsolatuk. Owen megpróbál jó útra térni és egy autószervizben vállal munkát, ahol összemelegszik az egyik munkatársával (Mila Kunis), de eközben feltűnik az exfelesége (Marion Cotillard) is, aki most prostituáltként dolgozik.

Jó előjel, hogy a Blood Ties-t az a Guillaume Canet rendezte, aki a Senkinek egy szót se! című thrillerrel már bizonyított. Ugyanakkor az első kritikák inkább fanyalgóak, mint pozitívak: a színészi játékot általában dicsérik, de a filmet magát zavaróan egyenetlennek, és szükségtelenül hosszúnak találták. A szerkesztőségből Varga Ferenc megnézte a Blood Ties-t Cannes-ban, és azzal együtt, hogy szerinte nehéz ebben a műfajban újat mutatni, korrektnek nevezte azt. Clive Owen alakítását emelte ki még villámértékélésében. A Guardian kritikusa a nagy többséggel ellentétben lelkesen reagált a filmre. Felüdülésként élte meg, hogy a sok egyedi ízesítésű dráma után végre egy minőségi gyorskaját is fogyaszthatott a fesztiválon. Az eddigi vélemények alapján, valószínűleg azoknak fog csak igazán tetszeni a film, akik egyébként is rajonganak a műfajért, illetve a Blood Ties-ban ábrázolt korszakért.

Filmtörténeti jelentőségű bemutatóra került sor a hétvégén Cannes-ban. Huszonhárom évvel a The Rainbow Thief után új filmmel jelentkezett a lenyűgözően őrült fantáziával rendelkező (A vakond, A szent hegy) Alejandro Jodorowsky, ráadásul a The Dance of Reality-ről (La danza de la realidad) írt első kritikák kivétel nélkül mind pozitívak. Állítólag ez a legkönnyebben befogadható filmje az idős chilei mesternek, de persze most sem hiányoznak a védjegyévé vált meghökkentően furcsa, szürreális képsorok: az előzetesben egy csillag alakú jelvény megelevenedik, és ezzel a frászt hozza a főszereplő kisfiúra, máskor meg csontváznak öltözött, vagy éppen óriási koponyát viselő alakok figyelik őt.

A film önéletrajzi ihletésű, és Jodorowsky saját gyerekkorának színhelyére, a chilei Tocopilla városába kalauzol el minket. Azt persze, hogy a látottakból mi az, ami valóban megtörtént, és mi csupán a képzelt szüleménye, lehetetlenség lesz kibogozni. A rendező fiatal alteregóját hiába próbálja az apja bátorságra nevelni, a kisfiú elájul a félelemtől egy tűzoltó temetésén. Különös egy családja van a gyereknek: az apa balos meggyőződésű forradalmár, aki Ibanez tábornok megölését tervezi, az anya pedig nem feladva operaénekesi ambícióit, állandóan áriázva beszél. Jodorowsky tehát visszatért, és ez simán megérdemel egy háromszoros hurrát, vagy akár még sokkal többet is. Most még annyi kellene a teljes boldogsághoz, hogy egy bevállalós forgalmazó elhozza ezt a filmet Magyarországra.

54 éves korában szívrohamban elhunyt Alekszej Balabanov orosz filmrendező. Nem önmagában fontos, mégis beszédes körülmény: Dmitrij Medvegyev miniszterelnök azonnal sietett kifejezni részvétét, jelezve, fenemód szerette Balabanov filmjeit. Így volnék ezzel magam is.

Már most telitalálatnak tűnik Thomas Hardy Far From the Madding Crowd (Távol a tébolyult tömegtől) című, a 19. század vidéki Angliájában játszódó regényének a készülőfélben lévő feldolgozása. Nem elég, hogy az a Thomas Vinterberg rendezi, akinek legutóbbi filmjét, A vadászat-ot, egyenesen felejthetetlennek nevezte a kritikusunk, de most két rendkívül tehetséges, rövid, de annál izgalmasabb nemzetközi filmes pályafutással rendelkező színész is leszerződött a produkcióhoz. Carey Mulligan az Egy lányról útkereső tinédzsereként tűnt fel 2009-ben, és azóta olyan nagyszerű filmekben bizonyított, mint a Drive – Gázt!, vagy a Shame – A szégyentelen. A belga Matthias Schoenaerts pedig a Bikanyak izomkolosszusaként nyűgözött le minket először, hogy aztán ugyanezt eljátssza velünk Marion Cottilard partnereként a Rozsda és csont-ban.

Mulligan a regény főszereplőjét, a kiismerhetetlen és öntörvényű Bathshebát fogja alakítani, akinek a kegyeiért három udvarló is harcba száll: egy gazdag földbirtokos, egy nyalka katonatiszt, és egy visszahúzódó, nyugodt természetű birkapásztor. Schoenarts a pásztort fogja alakítani a filmben. A regényt már eddig is többször feldolgozták, mind közül a leghíresebb John Schlesinger adaptációja, melyben Julie Christie, Terence Stamp, Peter Finch és Alan Sharp játszotta el a főszerepeket. Mivel Vinterberg filmjére még sokat kell várni, a türelmetleneknek azt javasoljuk, hogy szerezzék be a kiválóan sikerült, 1967-es Távol a tébolyult tömegtől-t. Vinterbergéknek egészen magas szintet kell majd megütniük ahhoz, hogy a jövőben az ő verziójuk legyen a regény legelismertebb filmes feldolgozása.