[origo] filmklub> !ALROVAT_NEVE

A Szemünk fénye azt mutatja be, hogyan döglik bele két fiatal szülő, amikor kiderül, hogy a gyerekük súlyos beteg. Az ábrázolás módjáért mégis hálásak lehetünk, mert inkább arra koncentrál, ami megmarad az emberből ahelyett, amit elveszít. Az utóbbi így is ordít a vászonról.

Fliegauf Bence Csak a szél című, a cigánygyilkosságok idején játszódó filmje lehetne akár thriller is. De annyira közelről figyeljük a roma főhősöket, hogy menet közben számunkra is természetessé válik a rettegés.

A fekete ruhás nő egy klasszikus kísértethistóriát mesél el, formabontás és újítás nélkül. Ez a hagyománytisztelő megközelítés kifejezetten az előnyére válik a filmnek, viszont egyben ki is jelöli annak korlátait. Bőven van itt mitől félni, megijedni, viszont meglepődni nem lehet semmin. Hacsak azon nem, hogy Daniel Radcliffe-ben megvan az esély, hogy előbb-utóbb nem csak Harry Potter fog róla eszünkbe jutni.

Nem fájna annyira, hogy véletlenül a mozikba került egy tévéfilmnek is közepes tucatáru, ha nem olyan rendező rittyentette volna a vászonra, aki valaha tudott álmodni, és nem olyan sztárokat égetett volna vele, akik mindent beleadtak. Ártalmatlan, de fájóan gyenge munka Az igazi kaland.

Ha ez lesz új Alkonyat, akkor rendben van, mert annál klasszisokkal jobb. Az éhezők viadalában van akció, horror, romantika, és társadalomkritika, és van egy összetett jellemű, szerethető hőse, akit egy remek színész kelt életre. De ahhoz, hogy igazán jó film legyen, még sok minden hiányzik.

A télnek mégsem lett maradéktalanul vége, csak átköltözött az utcákról a mozikba: a Fehér pokol fogvacogtató élményt nyújt. Az utóbbi években magát akcióhősként újradefiniáló Liam Neeson egy falka farkassal veszi fel a harcot az alaszkai vadonban. A film megpróbál több lenni egy sima vérengzős túlélés-történetnél. Az eredmény tökéletlen, a szándék viszont tiszteletet érdemel.

A Project X alkotói azt vállalták, hogy megálmodják nekünk a lehető legvadabb házibulit, amit egy nagy amerikai stúdió által készített mozi még elbír. Ezt gyakorlatilag teljesítették is, csak éppen nem maradt erejük arra, hogy filmet is írjanak a parti köré.

A Tükröm, tükröm szórakoztató mese, ami aranyosan idétlen poénjaival és csicsás képi világával egy pillanatig sem várja el tőlünk, hogy komolyan vegyük.

A Veszélyes vágy legelején Sigmund Freud és Carl Gustav Jung levelezését látjuk egészen közelről, ahogy futnak a tintacsíkok a papíron. Ez előrevetíti az egész film szellemiségét: az alkotók annyira kapaszkodtak a forrásaikba, hogy nem sikerült igazi életet lehelniük filmjükbe, papírszagú maradt a történet.

Vannak azok a terheses filmek, ahol a hányás csak dramaturgiai fordulat annak jelzésére, hogy a mit sem sejtő főhősnő gyereket vár, és ahol a leendő szülők rózsaszín bababoltban készítik lelküket a változásokra. A magyar mozikban március 8-tól vetített A legszebb dolog nem ilyen film. Messziről kerüli a kliséket, és nem akar sem vicceskedő családi mozi, sem megrázó sorsdráma lenni. Egyszerűen csak arra vállalkozik, hogy bemutassa, egy gyerek születése hogyan hat egy pár életére. És közben, mintegy mellesleg, tényleg vicces is sokszor, de legfőképpen emberi, szerethető és - igazi.