[origo] filmklub

22OKT

Brad Pitt kirabolt egy hullát - riport a World War Z forgatásáról

Bujdosó BoriLétrehozás dátuma: 2011. 10. 22., 18:57

CÍMKÉK: forgatási riport, World War Z, Brad Pitt

Mi a zombik kedvenc étele? Mennyit lehet keresni az egész éjszakás fagyoskodással? Statisztánk ismét jelent a World War Z forgatásáról, ahol Brad Pitt egy hulla zsebében kotorászott.

17OKT

Brad Pitt mellett ébredtem

Bujdosó BoriLétrehozás dátuma: 2011. 10. 17., 15:02

CÍMKÉK: forgatási riport, statiszta, World War Z, Brad Pitt, Marc Forster

Szigorú biztonsági intézkedések mellett zajlik a Brad Pitt főszereplésével készülő, World War Z című zombifilm forgatása a kőbányai konzervgyárban. Nekünk mégis sikerült szóra bírnunk egy statisztát, így az [origo]-n olvasható először beszámoló a forgatásról. Interjúalanyunk mesélt arról, hogy milyen volt Brad Pitt-tel ébredni egy hideg pincében, hogyan készítették fel őket a zombiháborúra, és miért van szükség a filmhez százötven sminkesre.

10OKT

Mégsem kellett a pocakos Hugh Jackman

Bujdosó BoriLétrehozás dátuma: 2011. 10. 10., 09:18

CÍMKÉK: Vasököl (film), Don Murphy, Hugh Jackman, Shawn Levy

Amikor Londonban interjút készítettem Hugh Jackmannel, a Vasököl rendezőjével, Shawn Leyvel és producerpárosával, Don Murphyvel és Susan Montforddal is beszélgettem. Összeszedtem a legérdekesebb dolgokat, amiket mondtak a filmről.

Susan Montford és Don Murphy

- A kopott kék kalapjához évek óta ragaszkodó, bevérzett szemű amerikai Murphy és a Marlene Dietrich-sminkes skót Montford bizarr párost alkot, de nem most álltak össze: együtt csinálták a Golyózápor-t és a Hibrid-et is, amúgy pedig házastársak. Murphy karrierje egyébként egy Quentin Tarantino nevű srác felkarolásával, a Született gyilkosok-kal kezdődött, és a Transformers-filmek ötlete is az ő fejéből pattant ki.

- Murphy és Montford 2004-ben kezdtek el dolgozni a Vasököl forgatókönyvén, és úgy képzelték, Sylvester Stallone nagy visszatérése lehetne a film. Egyszer el is mentek Stallonéhoz egy "bizarr" látogatásra, amiről csak annyit árultak el, hogy a háza kaotikus ízléstelenséggel van berendezve, és a nappalija egyik fala tele van fotókkal, amin Sly pózol különböző híres emberekkel (Chaplines fotó is van).

- A filmben rengeteg márkajelzést látni, de többségük nem termékelhelyezés. A sportcsarnok azért van tele reklámokkal, mert a valóságban is így néz ki egy bokszmeccs helyszíne. Még a Dr. Pepper sem fizetett azért a jelenetért, amiben Max, a kissrác teljesen felpörög az üdítőtől, viszont engedélyt kellett kérni tőlük a márkanév használatára.

Evangeline Lilly és Hugh Jackman a Vasököl-ben

- A Nokiától és a Hewlett Packardtól megkapták néhány jövőbeli mobiltelefon és más kütyü prototípusait, ezek szolgáltak a 2020-ban játszódó filmben szereplő telefonok és egyebek alapjául.

- A rendező eredeti elképzelése az volt, hogy először felveszik Charlie filmvégi visszatérését, aztán tartanak egy szünetet, ami alatt Hugh Jackman felszed jó néhány kilót és pocakot ereszt a film elejéhez, amikor szétesett arcot játszik. Levy közben meggondolta magát, mert rájött, hogy az emberek inkább az izmos Jackmanre kíváncsiak, és amúgy sem ez lesz az a szerep, amiért Jackman Oscar-díjat kap, csak mert elcsúfította magát.

- Majdnem az összes robotot megépítették életnagyságban, mert a színészeknek könnyebb volt velük dolgozni, de ezek a modellek csak néhány alapvető mozdulatra voltak képesek. A filmben látható robotokat számítógépes grafikával, motion capture-rel alkották meg: minden robotnak más bokszolóról mintázták a mozgását, hogy különböző személyiségük legyen.

Vasököl

- Hugh Jackman állítólag szuper jófej volt az egész stábbal a forgatás során: minden pénteken vastag stóc lottószelvényt és kubai szivarokat osztott szét a stábtagok közt.

- A producerek először egy kifejezetten híres, 14 év körüli gyerekszínészt választottak Max szerepére (persze nem árulták el, kit), de az executive producer Steven Spielberg meggyőzte őket, hogy keressenek egy fiatalabb, ismeretlen srácot. Mivel Spielberg csinált már néhány sikeres filmet gyerekekkel, hallgattak rá.

Dakota Goyo és Hugh Jackman a Vasököl-ben

- Amennyiben lesz folytatás (a forgatókönyvet már fejlesztik, de még nem született döntés arról, hogy megcsinálják a filmet), Atom, a robotfőhős nemzetközi turnéra indul benne.

22SZE

CineFest: A szerelem Twitteren érkezik

Varga DénesLétrehozás dátuma: 2011. 09. 22., 19:04

CÍMKÉK: A romlás virágai, Cinefest, francia film, iráni tüntetések, kritika, Twitter, Youtube

Az iráni lány (Alice Belaidi) egy Baudelaire-kötetet ad újdonsült francia-algériai fiújának (Rachid Youcef), és arra kéri, hogy mindig hordja magánál. Azt szeretné, hogy a költő szavai mindig a srác közelében legyenek. Ha ebben meglátod a romantikát, akkor ez a film neked való. Ha viszont nem tudod elnyomni a cinikus éned, és a bölcsészszerelem paródiájaként tekintesz erre az aktusra, akkor inkább hagyd ki A romlás virágai-t (Fleurs du mal).

Ahogy sok ezer más film, ez is egy ébredő ember képével kezdődik. És ahogy sok ezer más embernek, úgy Rachidnak is az az első dolga, hogy leüljön a gép elé, csekkolja a Facebookot, aztán céltalanul böngésszen pár percet. A romlás virágai szereplői életük jelentős részét az interneten töltik. Rachid a táncos videóit tölti fel a világhálóra, Anahita pedig Párizsból próbálja követni az iráni tüntetések alakulását.

A 2009-es iráni választásokon a csalás gyanúja merült fel, emiatt a reformista ellenzékkel szimpatizáló tömegek vonultak az utcára. A rendőrség az erőszaktól sem riadt vissza a tömeg szétoszlatására, a cenzúra pedig működött: az utcai eseményekről csak alternatív csatornákon keresztül (Twitter, YouTube, egyéb közösségi oldalak) lehetett híreket kapni. Anahita egész nap a neten lóg, és ezeket az oldalakat fürkészi, attól retteg, hogy az egyik felvételen, előbb-utóbb biztos fel fognak bukkanni egyetemi barátai összeverve, vérbe fagyva. Másrészt szégyelli is magát, hiszen amíg a többi iráni az életét kockáztatja, őt a szülei kimenekítették a biztonságos Párizsba. A filmbe eredeti, YouTube-ról származó, gyakran drámai erejű felvételeket kevertek. Jelezve, Anahita nem tud elszakadni az iráni eseményektől: Párizs utcáin mászkál ugyan, de fejben Teheránban van.

 

Hiába vált életünk meghatározó részévé az internet, ezt filmen nagyon nehéz izgalmasan visszaadni. Egy órákig nem mozduló, csak YouTube-videókat nézegető ember látványa minden, csak nem érdekes. A magyar származású rendezőnek, David Dusának azonban sikerült ezt a sokunk által űzött életvitelt filmszerűvé alakítania. A Scott Pilgrim-ben (kritikánk) videjátékokból ismerős szimbólumok jelentek meg a képen, ötvözve a két médium nyelvét, A romlás virágai-ban pedig Twitter-üzenetek, csetrészletek tűnnek fel a párizsi éjszakában vagy az ablakon kibámuló Anahita feje mellett. Az a rész, amelyik Rachid és Anahita első csetelését örökíti meg, egyszerűen és ügyesen oldja meg a problémát. A bepötyögött mondatok, amelyek egyre közelebb viszik a két embert az első randihoz, egy mozgó busz oldalán jelennek meg.

Egy jó film erős érzelmeket hív elő az emberből. A romlás virágai ezt teljesíti is, ugyanakkor veszélyes vizekre is téved, mivel a két főszereplőnek több rendkívül idegesítő tulajdonsága is van. Kellemes érzés őket együtt látni, hiszen szerelmesek egymásba, de egy idő után kibírhatatlanná válik pár szokásuk. Rachid állandóan táncra perdül: metrómegállóban, az utcán, a Szajna partján. Anahitát azonban ez csöppet sem zavarja, ellenkezőleg, megírja Twitteren egy barátnőjének, hogy ebben a srácban megtalálta azt a szabadságot, amit Iránban hiába kerestek. Rachid és Anahita szerelme, a cinikus kelet-európai számára legalábbis, egy ostobaságig egyszerű és egy naivan bölcselkedő ember egymásra találását jelenti. Akik persze néha tudnak szórakoztató dolgokat is művelni, például Allah Akbart üvölteni egy lakóház tetejéről.

 

A romlás virágai ugyanakkor aktuális témákat feszeget. Technikailag bravúros, határokon átívelő modern szerelmi története sok nálam kevésbé kérges szívű embert megérinthet. Igazi fesztiválkedvenc film, nem lennék meglepve, ha díjjal távozna a CineFestről.

21SZE

Miskolcon a csapból is whiskey folyik

Varga DénesLétrehozás dátuma: 2011. 09. 21., 11:25

CÍMKÉK: Cinefest, whiskey, Miskolc

Aki cannes-i pörgést vár, vagy akár a megboldogult Magyar Filmszemle méreteit kéri számon a miskolci CineFesten, az csalódni fog. Ha viszont hozzátesszük, hogy ez egy nehéz gazdasági helyzetben lévő, 170 ezer fős magyar város rendezvénye, máris csak elismerőleg lehet nyilatkozni róla. Azzal, hogy itt minden egy helyen van, sokkal emberközelibbé válik a hasonló profilú Titanicnál.

Látva a szervezők lelkesedését, még azon sem tudtuk különösebben felmérgesíteni magunkat, hogy az egyik filmhez sehogy se tudtak beszédsávot varázsolni. Az a jelenet pedig csak tovább növelte a rendezvény báját, amikor a nyitóbeszédet mondó fontos ember segítette ki a tolmácsot az angol szövegben. Hiába éreztük cikinek hétfő este egy lakodalmakra való nosztalgiazenekar felléptetését, látszott, hogy erre is van igény. A fesztiválnak minél több embert meg kell szólítania, és akkor miért is ne: ez is egy sikeres eszköz lehet. Csak az nem hibázik, aki nem akar, és itt akarásból van bőven. És akkor még nem is beszéltünk a whiskey-ről, ami aztán tényleg minden felmerülő problémát elmos.

Nagyon is vonzó dolog ingyen whiskey-t szürcsölni, és hagyni magunkat meggyőzni, hogy a következő vetítésre sem érdemes bemenni. A film elkezdődött, de mi inkább pörgetünk még egyet a játékban, hátha most végre nem piát, hanem partiszemüveget nyerünk.

Szöveges idegenvezetés következik. A fesztivál közepe lényegében egy kicsi macskaköves tér, amit régi házak, a vetítéseknek helyet adó Művészetek Háza, a koncertszínpad, és a whiskey-bár ölel körbe. Az első élményként a Jameson-feliratok és -reklámok túlburjánzását írtam fel magamnak. Kis túlzással olyan, mint egy Forma-1-es versenyző overallja, csak nagyban. Egy antiglobalista anarchista biztos a szívéhez kapna, de mindenki másnak egy rossz szava sem lehet, mivel szponzorok nélkül nem lehetne ekkora méretű és ilyen erős programmal futó fesztivált összehozni, ahol minden vetítés, koncert és egyéb szakmai program ingyenes.

Mivel minden kis helyen van összezsúfolva, egy-két nap múlva az ember már arcról ismeri a szervezőket, zsűritagokat, hiszen egymást kerülgetjük, és Felméri Cecíliára kell várni, hogy a pultnál mi is sorra kerülhessünk. Ha valaki ellenségeket szerzett magának a szakmában, itt nagy bajban van, mivel lehetetlenség elkerülni a másikat. Viszont az is csak itt történhet meg, hogy a pincér, emlékezve a tegnap esti fogyasztásra, azzal nyit, hogy egy korsó sört kérek-e. Ilyenben a cannes-i promenádon biztosan nem lenne részünk.

 

Egy dologra mindenképpen nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. Túl sok ember mászkál nyakba akasztott vendégkártyával a fesztiválon, és túl kevés az utcáról beesett miskolci. Olyan néniket szeretnék látni, akik bevásárlószatyorral a kezükben csörögnek végig a sorok között, helyet keresve. Valahogy fel kell rázni a helyieket, hogy van egy szuper fesztiváljuk, és jöjjenek el minél nagyobb számban. A bizonytalanoknak azt tudom mondani, hogy filmek terén a péntek lesz a legerősebb nap (Animal Kingdom, Martha Marcy May Marlene, Attack the Block, és ismétlik a Harry Brown-t), és akkora várható a legnagyobb buli is. Ivás mellett azért néha filmeket is nézünk. De azokról majd máskor.

19SZE

CineFest: Előbb sopánkodik, aztán gyilkol

Varga DénesLétrehozás dátuma: 2011. 09. 19., 21:15

CÍMKÉK: A segítség, Az adósság, Cinefest, Emma Stone, Jessica Chastain, Tompos Kátya, Miskolc

Szombat este elkezdődött a nyolcadik Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál. Nem hagyhattuk ki, mert a program minden eddiginél erősebbnek ígérkezett, és a rendezvény hangulatáról is csupa jókat hallottunk. A fesztivál legizgalmasabb filmjeit ugyan a végére tartalékolják, de azért bőven volt most is mit nézni, és csinálni.

A filmvetítéseknek helyet adó Művészetek Háza közvetlen környéke egy szigetként működik, ahová összezsúfoltak mindent, amire egy fesztiválozónak szüksége lehet: koncertszínpad, gyorskaja, ital. A szűk tér miatt, hiába csak estére telik meg látogatókkal a helyszín, még délután sincs olyan érzése az embernek, hogy ezen a fesztiválon csak páran lézengenek. A hangulat családias: szívesen marad ott az ember dumálni az ismerősökkel, vagy csak figyelni a hostesslányokat, ahogy tipegnek magassarkú cipőjükben a macskakövön. Ez a fesztivál élő cáfolata annak a sztereotípiának, hogy Miskolc csak gyárkéményekből és lakótelepi házak végeláthatatlan sorából áll.

A segítség (The Help)

A segítség című, az afro-amerikai cselédek helyzetét körüljáró, amerikai dráma volt a rendezvény nyitófilmje. A film végig egy kényes egyensúlyt próbál fenntartani, és ezt nagyrészt sikerrel is teszi. Igyekszik úgy közvetíteni a mindenki által ismert üzenetet a hatvanas évekig a déli államokban fennálló helyzet igazságtalanságáról (a fehérek és a feketék törvénybe iktatott szétválasztása az élet minden területén), hogy ne váljon túlzottan tankönyvízűvé. A komoly témát minduntalan humorral oldja. Emellett rengeteg valóban érdekes karaktert felvonultat, akik nemcsak azért vannak ott, hogy tételmondatok hagyhassák el a szájukat, hanem személyük, sorsuk alakulása tényleges súllyal bír. A segítség jól sikerült tanmese: sok gyerek örülne, ha a kötelező iskolai mozilátogatáson egy ilyen film elé ültetnék le őket.

A segítség | Alisson Janney és Emma Stone

Miután New York-i tanulmányai végeztével Skeeter Pheelan (Emma Stone) hazatér a Mississippi állambeli Jacksonba, megrendülve fogadja a hírt, hogy családja fekete szolgálója, Constantine -  aki valójában Skeetert felnevelte - elköltözött Chicagóba.  Emellett azt is nehezen tudja feldolgozni, hogy gyerekkori barátnői milyen lekezelően bánnak a cselédjeikkel. Ezen élmények hatására pattan ki a fejéből az ötlet, hogy ír egy könyvet, amely a fekete szolgálószemélyzet szemszögéből mutatja be ezt az áldatlan állapotot. Az egyik interjú elején el is mondja, hogy nem ő a fontos, ő csak kérdez, és valóban, A segítség tele van Skeeternél izgalmasabb emberekkel, akik szerencsére elég időt kapnak arra, hogy megismerhessük őket.

Semmi baj nincs Emma Stone alakításával, vad és tündéri egyszerre, ahogy ezt tőle már megszokhattuk, de például a két afro-amerikai nő, Aibileen és Minny (Viola Davis és Octavia Spencer) élettörténete sokkal érdekesebb.  Ők vállalják elsőként az interjút, és az azzal járó veszélyt. Hilly Holbrook (Bryce Dallas Howard) vezeti a helyi nőegyletet, aki egyebek mellett képmutatásban is példát mutat a többi befolyásolható házifeleségnek. Gonoszsága a vastagon felkent kenceficéken is átüt.

A segítség | Jessica Chastain

Mégis, a legemlékezetesebb karakter címe Celia Foote-nak jár. Teherbe esett a város legjobb partijának tartott férfijától, emiatt aztán következik is az esküvő, a többi potyán maradt nő pedig féltékenységből száműzte őt Jackson társadalmi életéből. Ragyogóan játssza el Jessica Chastain a kedvesen buta nőt, akinek akkora ház szakadt a nyakába, hogy az azzal járó munkával nem képes egyedül megbirkózni. De mivel nem akar csalódást okozni a férjének, ezért titokban felfogad egy bejárónőt, Minnyt. Aki többek között beavatja őt a csirkesütés rejtelmeibe, és szembesíti őt azzal, hogy a város szánalmasabbik része lenézi őt.

Az adósság (The Debt)

Az adósság egy korrektül összerakott, és korrektül elmesélt thriller; ennél semmivel sem több, vagy kevesebb. Le szokás az ilyet becsülni, hogy iparosmunka, meg tucatfilm, de ha például összehasonlítjuk Dyga Zsombor hasonló szerkezetű, ugyanakkor félresiklott Utolér (kritikánk) című filmjével, mindjárt látjuk, hogy ezt a szintet sem olyan könnyű megütni.

Adósság | Jessica Chastain és Sam Worthington

A Kelet-Berlinben játszódó rész a legerősebb, amely a Moszad egy hetvenes évekbeli akcióját meséli el. Három izraeli titkosügynök próbál elrabolni egy háborús bűnös orvost, aki a birkenaui haláltáborban embertelen kísérletek egész sorát hajtotta végre zsidókon. Az egyik ügynök szerepében Jessica Chastain legalább olyan meggyőzően Krav-Magázik, mint amennyire hiteles a sopánkodása A segítség-ben, hogy nem képes háztartást vezetni. Az adósság képes egész sokáig fenntartani a feszültséget, és mellette még az ilyenkor szokásos kérdéseket az igazságszolgáltatás mikéntjéről és következményeiről is emészthető és elgondolkodtató formában teszi fel.

Nekünk magyaroknak egy plusz élményt is ad a film, mivel a hetvenes évekbeli Kelet-Berlint és a kilencvenes évekbeli Kijevet is egyaránt Budapesttel helyettesítették. Az izraeli kémek a mi jól ismert sárga villamosainkon utaznak, illetve amikor a Kijev felirat megjelenik a képen, valójában a Kossuth téren sétál Helen Mirren, ahol még a metró piros jele is feltűnik egy pillanatra. A legizgalmasabb mellékszerep pedig tagadhatatlanul Tompos Kátyáé, akit hallhatunk oroszul beszélni és láthatunk irodai asztalon szexelni.

Tompos Kátya egyik jelenete az Adósság című filmben

A végéhez közeledve sajnos elfogy a lendület. Az Ukrajnában játszódó epizód már csak halvány utánérzése a berlininek. Arról nem is beszélve, hogy feleslegesen elhúzzák a végét, mivel próbálnak összehozni egy tipikus hollywoodi lezárást, amely a lehető legtöbb embert kielégíti. Papíron legalábbis, valójában rontja a filmet az effajta megalkuvás. De még ezzel együtt is Az adósság jobb film a témában, mint a München.

- - -

Egy kolléga szerint az eredeti Arthur überelhetetlen, emiatt aztán az előzetes és a poszter alapján igencsak bugyutának tűnő remake-t kihagytuk, és inkább söröztünk. A helyiek szerint, aki Miskolcon jól tudja magát érezni, az a világon bárhol máshol is. Ha ez tényleg így van, akkor nagy reményekkel tekintek a jövőbe.

6SZE

Velence: Kis szürke férfiak intrikái

Varga FerencLétrehozás dátuma: 2011. 09. 06., 22:13

CÍMKÉK: kritika, Suszter, szabó, baka, kém, velencei filmfesztivál, Colin Firth, Gary Oldman, Tom Hardy, Tomas Alfredson

A velencei filmfesztivál versenyprogramjában bemutatott Tinker, Tailor, Soldier, Spy című nagyszabású Le Carré-adaptáció (a regény magyarul Árulás címen jelent meg) egy pazarul kivitelezett, komótosan hömpölygő kémdráma, amely annak ellenére is tartogat izgalmakat, hogy a játékidő nagy részében szürke öltönyös, meglett férfiak beszélgetnek dohos szobákban. A Gary Oldman és Colin Firth nevével fémjelzett elsőrangú szereplőgárdáról pedig csakis a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni.

2SZE

Velence: Kérdeztem egyet Madonnától!

Varga FerencLétrehozás dátuma: 2011. 09. 02., 21:17

CÍMKÉK: velencei filmfesztivál, W.E., Madonna

A második filmjét rendező popsztár a W.E. velencei sajtótájékoztatón beszédbe elegyedett az [origo] riporterével. Hogy olvasóink felmérhessék ennek súlyát, tudósítónk előbb a nagy filmfesztiválok sajtótájékoztatóinak rituáléiba vezet be minket.

2SZE

Velence: Kate Winslet hány, mint a lakodalmas kutya

Varga FerencLétrehozás dátuma: 2011. 09. 02., 12:12

CÍMKÉK: Carnage, velencei filmfesztivál, Bognár Péter, Christoph Waltz, Jodie Foster, John C. Reilly, Kate Winslet, Roman Polanski

Részben a sors fintora, részben a saját butaságom miatt nem jutottam be csütörtök reggel az új Polanski-film velencei vetítésére, de hogy olvasóink mégse maradjanak beszámoló nélkül, kifaggattam a lassan már állandó szakértőnknek számító Bognár Pétert arról, hogy milyen volt a Carnage.

1SZE

Velence: Még George Clooney sem makulátlan

Varga FerencLétrehozás dátuma: 2011. 09. 01., 11:25

CÍMKÉK: A hatalom árnyékában, kritika, velencei filmfesztivál, Evan Rachel Wood, George Clooney, Paul Giamatti, Philip Seymour Hoffman, Ryan Gosling

George Clooney negyedik rendezése, a The Ides of March politikai thrillerbe oltott morális tanmese egy ambiciózus fiatalemberről, aki a saját kárán lesz kénytelen megtanulni, hogy az idealizmusnak nincs helye egy választási kampányban. A közhelyes történetet jól megírt dialógusok és remek színészek teszik élvezetessé.

ElőzőKövetkező