Elhunyt Garas Dezső színész

2011.12.31. 11:53

Hosszan tartó betegség után, 77 éves korában elhunyt Garas Dezső színész - közölte a Nemzeti Színház szombaton. Garas az egyik legismertebb és legnépszerűbb magyar színész volt. Játszott többek közt a Régi idők focijában, az Abigélben, a Szerencsés Dánielben és a Szamárköhögésben. Színházban is folyamatosan szerepelt, és többször rendezett is.


Hetvenhét éves korában, hosszan tartó betegség után pénteken elhunyt Garas Dezső Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze, a Nemzeti Színház társulatának tagja - olvasható a Nemzeti Színház honlapján. Garas Dezsőt a Nemzeti Színház saját halottjának tekinti. Búcsúztatásáról később intézkednek - áll a közleményben.

Forrás: MTI/Kollányi Péter
(További képekért kattintson a fotóra!)

Az 1934-es születésű Garas Dezső az egyik legismertebb és legnépszerűbb magyar színész volt. 1957-ben végzett a Színművészeti Főiskolán, a Nemzeti Színházhoz került, majd a Madách Színház társulati tagja lett. Dolgozott a 25. színházban, majd a Mafilm munkatársává vált. Tíz évig a Népszínház tagja volt, 1990-től 1992-ig a szolnoki Szigligeti Színházban játszott, 1993-ban a Művész Színház alapító tagjai közé tartozott. 1993-tól szabadfoglalkozású volt, 1999-ben a Katona József Színházban játszott. 2004 óta a Nemzeti Színház tagja. 1990-ig a Magyar Színházművészeti Szövetség tagja volt.

Filmes pályafutása 1954-ben az azóta legendássá vált Liliomfi-val kezdődött, melyben az ifjú Schnapsot alakította. 1973-ban a megszállott Minarik Ede gőzmosodást játszotta a Régi idők focija című filmben, akinek "Kell egy csapat" mondásából szállóige lett. Országos siker volt az Abigél című négyrészes tévéfilmsorozat (1976), amelyben König tanár urat alakította. Jászott a Magyar Televízióban évekig futó Életképek című sorozatban is.

 

Szerepelt a 80-as évek számos meghatározó filmjében, köztük Sándor Pál Szerencsés Dániel-jében, ahol Mariann (Szerb Katalin) apját alakította, Tímár Péter Mielőtt befejezi röptét a denevér című alkotásában, Gárdos Péter Uramisten-jében és Szamárköhögés-ében és Bacsó Péter Banánhéjkeringő-jében.

1989-ben filmrendezőként is bemutatkozott A legényanya című politikai szatírával. Sokoldalú, fanyar egyéniség volt: gyakran alakított ironikus, groteszk, végtelenül emberi, kiszolgáltatott figurákat. Maximalista volt, másoktól is a maximumot várta el, nehezen viselte a hozzá nem értést. Baló Juliának így fogalmazott egy interjúban: "Októberben bezavarnak egy jeges tóba, s elfelejtenek törülközőt hozni. Vagy: beszélgetek a rendezővel, s közben rá akarok gyújtani egy cigarettára - szenvedélyes dohányos vagyok -, odajön valaki hozzám: 'Tessék kimenni a vödörhöz!' De miért, amikor én pont itt és épp a rendezővel akarok társalogni? Ha az egyik asszisztens reggel reszketve vár a filmgyár ajtajában, hogy 'Jaj, vajon késik-e?', akkor én is reszketek a dühtől, hiszen mindig pontosan érkezem... Szóval rengeteg dolgon lehet bosszankodni; ha pedig nincs rá ok, akkor én keresek magamnak, dolgozni akarok." 

Forrás: MTI/Nándorfi Máté

Garas Dezső és Kállai Ferenc a Noé bárkája forgatásán (További képekért kattintson a fotóra!)


A 90-es években láthattuk többek közt Gárdos Péter A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire című filmjében és Jancsó Miklós, Makk Károly és Sándor Pál Szeressük egymást gyerekek! című szkeccsfilmjében. A 2000-es években már kevesebb filmszerepet kapott, de felbukkant az Előre! című filmben, az Egy hét Pesten és Budán-ban és Sándor Pál Noé bárkája című filmjében is.

Az utóbbi években főleg színházban volt aktív. A Nemzeti Színházban eljátszotta többek közt Berliozt Szász János A Mester és Margarita-rendezésében és Tündareószt Alföldi Róbert Oresztész-ében. Ebben az évadban az Úri muri-ban és a Jó estét nyár, jó estét szerelem-ben láthatta még őt a közönség.

Színházban többször is rendezett. A Játékszínben színpadra állította az Őrült nők ketrecé-t, megcsinálta Az ember tragédiájá-t bábelőadásban, a Nemzeti Színházban megrendezte az Anyám, Kleopátrá-t a főszerepben Udvaros Dorottyával és Fekete Ernővel.

Forrás: MTI/Kollányi Péter

Cserhalmi György és Garas Dezső az Oresztész című előadásban
(További képekért kattintson a fotóra!)


Díjai között van a Jászai Mari-díj, 1978-ban Érdemes művész címet kapott, a Kossuth-díjat 1988-ban vehette át. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét 1995-ben adományozták neki. 2000-ben a Nemzet Színészének választották, 2004-ben a Budapest díszpolgára címet kapta. Szintén 2004-ben Prima Primissima díjjal ismerték el a munkáját.

Egy két évvel ezelőtti, a 75. születésnapján vele készült interjúban azt mondta, utálja, ha interjút készítenek vele, mert nem szereti ugyanazt kétszázadszor megismételni. "Utálok papagáj lenni" - fogalmazott. A színészi munkáról így nyilatkozott egyszer: "Ahogy öregszem, úgy félek egyre jobban a felelősségtől. Fiatal koromban hályogkovács módjára dolgoztam. Azt hiszem, ez általában így van. A hivatástudat csak később, úgy tíz-tizenöt év múlva éri el az embert. Tehát ha a rendező mond valamit, én pofákat vágok. Ha jó instrukciókat ad, akkor is, mert akkor azon töprengek, hogyan - és egyáltalán, meg tudom-e valósítani. Aztán ő félreérti, azt hiszi, ellene vagyok, pedig csak magamra vagyok mérges.

Garas Dezső a Régi idők focija egyik legendás jelenetében

Két gyereke született feleségétől, Böszörményi Nagy Ágnestől, mindketten a filmszakmában helyezkedtek el: Garas Klára gyártásvezető, Garas Dániel pedig operatőr (Moszkva tér, Mázli) lett.

Garas Dezső az ország egyik legjobb színésze volt - mondta az elhunyt művészre emlékezve Bodrogi Gyula, a Nemzet Színésze az MTI-nek szombaton. Garas a főiskolán egy évvel felette járt, és attól kezdve figyelték egymás pályáját - tette hozzá. Bodrogi szerint Garas Dezsőnek nem volt olyan szerepe, amire akár csak egy percig is azt lehetett volna mondani, hogy nem neki való. Szavai szerint Garas csodálatos színész, és nagyon határozott, nagyon egyenes, tiszta ember volt. Bodrogi telefonos nyilatkozatának végén azt mondta, elhunyt pályatársa "őrületesen hiányzik" neki.

Garas Dezső és Törőcsik Mari egyik közös jelenet a Noé bárkája című filmben

A színész december végén lépett utoljára színpadra a Jó estét nyár, jó estét szerelem című darabban, a Nemzeti Színházban - idézte fel Törőcsik Mari, akivel a művész pályája alatt gyakran játszott együtt, és akihez szoros barátság fűzte.

"Az ő elmenetele nekem olyan fájó pont, hogy nem tudok úgy beszélni róla, mint bármely, különben nagyon szeretett kollégámról" - mondta Törőcsik Mari. Hozzátette, Garas Dezső jó barátja volt, először vele lépett a Nemzeti Színház színpadára. "Úgy volt, hogy nem lép föl többet, de én megkértem, hogy jöjjön be a kedvemért. A Jó estét nyár, jó estét szerelem-ben velem játszott utoljára" - emlékezett Törőcsik.