Vincent Cassel és Diane Kruger filmje a Titanicon

A hagyományoknak megfelelően az idei, április 7-én kezdődő Titanic filmfesztiválon is külön szekciót kapnak a francia filmek. Az Eljő a napunk (Notre jour viendra) Costa-Gavras filmrendező fiának, a provokatív videoklipjeiről híres Romain Gavrasnak az első nagyjátékfilmje. A történet főhőse egy magányos, kiközösített kamasz (Olivier Barthelemy), akit környezete állandóan csúfol vörös haja miatt. A fiú egy nap összeakad egy különc, öntörvényű és szintén vörös hajú pszichiáterrel (Vincent Cassel), aki felébreszti az öntudatát, és megtanítja, hogyan álljon ki magáért. A társadalom két számkivetettje ezután Írországba indul, hogy vörös hajú testvéreik körében megleljék a hőn áhított szabadságot, ám útjuk során számtalan vad és szürreális kalandban lesz részük.

 

A Mezítláb (Pieds nus sur les limaces) című, a tavalyi cannes-i filmfesztiválon debütált filmben két lánytestvért ismerhetünk meg. Lily (Ludivine Sagnier) szertelen, naiv vidéki lány, aki totálisan életképtelen a felnőtt társadalomban, élénk fantáziája ide-oda csapong, hirtelen jött bizarr ötleteit pedig rendre meg is valósítja. Nővére, Clara (Diane Kruger) józan és konzervatív, Párizsban él, biztos állása és jól kereső férje van. Édesanyjuk váratlan halála után Clara vidékre utazik, hogy gondoskodjon a húgáról. A színész-rendező Fabienne Berthaud filmje kettejük közös életét mutatja be, és a szabad, önfeledt élet győzelmét ünnepli a kispolgári kötöttségek felett.

 

A romlás virágai (Fleurs du mal) egy Párizsba érkező fiatal iráni lány és egy francia fiú szerelmének története a 2009-es iráni lázongások idején. A lány mindinkább megszállottjává válik az otthoni történésekről szóló internetes híradásoknak, így kapcsolatukra könyörtelenül rányomja bélyegét a történelem. A Budapesten született, de Svédországban nevelkedett David Dusa első nagyjátékfilmjének hátterét azok a közösségi hálózatok és videomegosztó oldalak biztosítják, amelyek információval látták el az egész világot a 2009-es iráni eseményekről.

 

Forrás: Titanic filmfesztivál