Mindenki döglik a tigrisért

2012.10.01. 16:43

A szeptember 28-a óta tartó New York-i filmfesztivál nyitófilmje Ang Lee Pi élete című regényadaptációja volt, és az első kritikák nagyon lelkesek. Röviden összefoglalva: elképesztően látványos, lebilincselő filmnek írják le.

Forrás: InterCom
Pi élete

A Hollywood Reporter vezető kritikusa, Todd McCarthy szerint "kivételesen látványos 3D-s film, ami bármilyen közönség számára befogadható és szerethető". Cikkéből kiderül, hogy a kétórás film játékideje úgy oszlik meg, hogy az első fél óra játszódik Indiában, a Pi családja által üzemeltetett állatkertben, egy óra telik el a tengeren onnantól kezdve, hogy az állatokkal együtt Kanadába induló család hajótörést szenved, amit csak Pi (Suraj Sharma) és néhány állat él túl egy mentőcsónakban, és az utolsó félóra a lezárás, amikor a felnőtt Pi (Irrfan Khan) reflektál a történtekre.

McCarthy úgy véli, az amatőr Sharmának különösen nehéz dolga volt, mivel a fél játékidőben ő az egyetlen ember a színen, akinek ráadásul egy számítógéppel animált tigrissel kell játszania, de jól megoldja a feladatot, és a szerep fizikai követelményeinek is eleget tesz. Külön kiemeli, hogy a tigris nagyon életszerűen sikerült.

A Variety szerzője, Justin Chang részletezi a tökéletesen kidolgozott látványt, és arra jut, hogy "a film puszta szépsége annyira lenyűgöző, a színei annyira vibrálók, hogy szinte csömörünk lesz tőle". A "grandiózus" operatőri munkát külön dicséri, de megjegyzi, hogy a kényes gyomrúakat megviselheti a folyamatosan hullámzó kameramozgás. Chang ugyanakkor kritikát is megfogalmaz: szerinte Pi tengeren töltött több mint kétszáz napja nagyjából egy órába sűrítve nem közvetíti eléggé a figura szenvedését, és a film nem éri el azt a drámai mélységet, amit lehetett volna.

 

A Guardiannek író Tom Shone kicsit ironizál a filmen, például megjegyzi, hogy az eleje kissé vontatott a sok merev mosolyú szereplővel, akik úgy festenek, mint akik "megvilágosodtak vagy fejbe verték őket egy rézedénnyel". Viszont arra jut, hogy "míg A leleményes Hugo hideg volt, a Pi élete meleg", és azzal a lelkes zárással fejezi be a cikkét, hogy "Hollywood erre a filmre várt. Készülj fel a Tigris évére!".

Amit több szerző is kisebb hibaként említ meg, az a film keretes szerkezete a történetet mesélő felnőtt Pivel. Ez különösen az Indiewire kritikusát, Eric Kohnt zavarta, aki szerint gátolja az amúgy varázslatos történet élvezetét, hogy folyton visszatérünk Pi nappalijába. Kifogásolja a túlságosan sulykolt üzenetet is, különösen a Pi utazását szimbolikus szinten értelmező lezárást, ami "fájdalmasan szájbarágós".