A nő, aki a menthetetlen lúzereket szereti

2016.04.21. 09:32

Az egyik legizgalmasabb, legeredetibb hangú amerikai rendező munkásságával ismerkedhet meg a budapesti Toldi moziban ezen a hétvégén. Kelly Reichardt olyan abszolút figyelemmel fordul lecsúszott hősei felé, mint aki mindenkiben a lét egyetemes szentségét ünnepli, bármilyen szánnivaló is kívülről az a kapálózó, rövid élet. Ki kell használni az alkalmat; különleges, egyszeri ez a retrospektív és egy kivétellel minden filmet csak egyszer vetítenek. Aki szeret szépen fényképezett, torokszorító emberi történeteket nézni, menjen el mindegyikre.

Kelly Reichardt első öt filmjét játssza a budapesti Toldi mozi ezen a hétvégén. Látszólag nagyon más mind. Mert Reichardt hőse bárki lehet, aki valamiért útnak indul, hogy megpróbálja beteljesíteni a szíve vágyát. Van magányos hippi (Old Joy - Megfáradt öröm), törékeny, nagyon peches fiatal lány (Wendy és Lucy), mélyen depressziós, álmodozó családanya (Fűfolyó), nyikorgó vadnyugati szekerek mellett tántorgó tizenkilencedik századi amerikai telepes (Meek’s Cutoff - Járatlan út), vagy gyilkos indulatoktól fűtött bio-gazda (Night Moves - Sötét húzások).

Jesse Eisenberg, Dakota Fanning és Peter Sarsgaard a Sötét húzások című filmben

Forrás: Comeback Company

Reichardt filmjeiben a karakterek nekilendülnek az útnak, aztán visszapattannak, kétszer, hússzor. Vagy eltévednek vagy képtelenek az előrehaladásra, a döntéseket sokszor kieresztik a kezükből vagy éppen olyan döntést hoznak, ami idegtépő veszedelembe taszítja őket.

Michelle Williams, Shirley Henderson, Zoe Kazan és a Wendy és Lucy című filmben

Forrás: Comeback Company

Egy Kelly Reichardt-filmen nem lehet ellazulni. Olyan apró, legtöbbször emberi szót sem igénylő rezdüléseket mutat meg látszólag érzelemmentes tárgyilagossággal, amelyek mindannyiunk életében ott rezegnek és ettől lesz mélyen átélhető minden jelenete. Ritka az a rendező, aki ennyire kevés időt tölt karakterei bemutatásával és mégis ilyen teljes, részletes, instant élményt nyújt a nézőnek filmjeivel: helyezkedj bele a hős sorsába, minden pillanatát éld át.

Will Oldham és Daniel London a Megfáradt öröm című filmben

Forrás: Comeback Company

A téma, ami talán mindennél jobban izgatja, az az emberség és az emberi önzés egymásnak feszülő, állandóan változó, vibráló kettőse. Ezt járja körül, erre mutat be variácókat. Miért legyek jó? Miért kéne a magam boldogulását háttérbe szorítani, amikor a másik bajban van? Mi közöm hozzá? Mik a prioritások? Meddig tudunk elmenni a segítségnyújtásban, ha egyáltalán úgy is döntünk, hogy védelmünkbe vesszük a másikat? Mit tudok adni a másiknak, amikor nekem sincs szinte semmim? Reichardtnál semmi nincs szájba rágva: nincs ítélkezés, csak szituációk, kényes döntéshelyzetek, amiket átélhetünk.

Michelle Williams a Wendy és Lucy című filmben

Forrás: Comeback Company

Mindehhez elengedhetetlen a hajmeresztően jó színészi játék. Reichardt egyik legnagyobb találata Michelle Williams, akivel három filmben is dolgozott együtt és aki a 2008-as Wendy és Lucy-val tört ki végleg a Dawson és a haverok-os, szőke copfos múltjából. Williams koszos férfiruhában, rövid, barna hajjal, mély riadalommal és szomorúsággal botladozik át a filmen, egyetlen hamis hang nélkül. Reichardt minden színésze minden pillanatban lenyűgöző. Ahogy minden filmje is. Aki teheti, ne hagyja ki egyiket sem ezen a hétvégén.

A vetített filmek

Fűfolyó (River of Grass, 1994)

1994-ben a teljes ismeretlenségből bukkant fel a Sundance filmfesztiválon az akkor harminc éves Kelly Reichardt első filmjével, amit azon a lepattant floridai környéken forgatott le, ahol ő is felnőtt. Reichardt rendőrcsaládba született, apja helyszíneléshez használt gépén tanult meg fényképezni.

A Fűfolyó hőse Cozy (egy pincérnő, Lisa Bowman játssza), a harmincas, örökké álmodozó háromgyerekes anya, akit hidegen hagy házassága és az anyaság és egész nap arról álmodozik, hogyan tudna mindent maga mögött hagyni. Amikor megismerkedik Lee-vel (Larry Fassenden), a hasonlóan céltalan, munkanélküli lézengővel, együtt indulnak a sajátos road movie-ra, amit Reichardt így foglal össze: “road movie út nélkül, szerelmi történet szerelem nélkül, krimi bűn nélkül”. Szomorúan hangzik, de a Fűfolyó Reichardt legviccesebb filmje, folyamatos, faarccal előadott frenetikus poénokkal. És közben szól a jazz.

Megfáradt öröm (Old Joy, 2006)

Hiába aratott zajos sikert a Fűfolyó a Sundance-en, Reichardt hosszú évekig nem tudott annyi pénzt összeszedni, hogy játékfilmet forgathasson. Második rendezése, a Megfáradt öröm csak 2006-ban készült el. Reichardt ekkor kezd el együtt dolgozni az író Jonathan Raymonddal, akivel ezen kívül még másik három filmet is írt. A Megfáradt öröm Raymond egyik novellájából készült.

Egészen megdöbbentő a különbség Reichardt első és második filmje között. Míg a Fűfolyó játékos, energikus, lüktető, a Megfáradt öröm csendes, befelé forduló, mély és bölcs. Reichardt lenyűgöző finomsággal mutatja be két egykori barát újra találkozását. Kurt (Will Oldham) szabadelvű, nincstelen hippi maradt, Mark (Daniel London) példás mintapolgár, felesége éppen első gyermeküket várja. Kurt felbukkan és elhívja Markot egy hétvégére az oregoni erdőkbe túrázni, lazulni, erdei forrásvízben fürdőzni. A Megfáradt öröm szívszorító, mélyen átélhető jelenetek sora. Egészen különleges élmény.

Wendy és Lucy (Wendy and Lucy, 2008)

Wendy egy törékeny, fiús lány (Michelle Williams), Lucy a kutyája. Oregonban robban le az autójuk, pedig Wendy Alaszkába készül, hogy állást találjon. A helyzet még rosszabb lesz, amikor Wendy elveszíti Lucy-t. A szintén Jonathan Raymond-novellából készült film az amerikai gazdasági válság kirobbanása előtt forgott le és utána pár hónappal jött ki.

A Wendy és Lucy a jóléti társadalom és az állam által kínált védőháló illúziójának szertefoszlását mutatja be. Ha nincs bankszámlád, senki vagy. “Ha nincs lakcímed, nem kapsz lakcímet, ha nincs állásod, nem kaphatsz állást”, magyarázza Wendy-nek egyetlen jóakarója, egy nyugdíjas biztonsági őr. Williams csodálatos átéléssel alakítja a kétségbeesésében egyre rosszabb döntéseket hozó Wendy-t, élete egyik legnagyobb színészi munkája, már csak ő miatta is érdemes megnézni. Ez a film lett egyébként a függetlenfilmes Reichardt legnagyobb mozis sikere Amerikában, több mint egymillió dolláros bevétellel.

Járatlan út (Meek’s Cutoff, 2010)

Michelle Williams a főszereplője ennek a delejes, felejthetetlen anti-Westernnek is. A 2010-es film megtörtént esetet dolgoz fel: 1845-ben egy Stephen Meek nevű pali azt ígérte egy csapat vándorló telepesnek, hogy ha felfogadják, mutat nekik egy rövidebb utat (“cutoff”) a Kánaánba, azaz nyugatra. A baj csak az volt, hogy Meek eltévedt a sivatagos Oregonban és a rövidebb útból rettenetes, halálos bolyongás lett.

Reichardt a szekerek mellett botladozó, talpig beöltözött puritán nők szemszögéből meséli el a történetet: a döntéshozó férfiak tanácskozásaiból legtöbbször csak szófoszlányok jutnak el a nézőhöz is. Williams itt is remek a határozott, józan telepesfeleség szerepében. A sztori szerint Reichardt nem akarta megengedni színészeinek, hogy a forgatás alatt kimossák a ruháikat, hiszen a történetben idővel teljesen elfogy a vizük, aztán egy kis színész-forrongás után végül csakis az alsóneműk tisztítására adott engedélyt. A Járatlan út remek párbeszédeivel, fantasztikus képeivel (Christopher Blauvelt) és zenéjével (Jeff Grace) ég bele a szívünkbe.

Sötét húzások (Night Moves, 2013)

Ezt a 2013-as filmet a tavalyi Titanic fesztiválon már láthattuk itthon. Jesse Eisenberg, Dakota Fanning és Peter Sarsgaard három mindenre elszánt környezetvédőt játszanak benne, akik úgy döntenek, hogy felrobbantanak egy gátat. Klasszikus hármas tagolásra épül a film: az első harmad a tervezést és előkészítést, a második a végrehajtást, a harmadik a következményeket mutatja be.

Lassú, csendes feszültségektől teli, sötét film. Különösen Jesse Eisenberg játéka lenyűgöző: minden pillanatban, amikor a vásznon van, elviselhetetlen feszültséget áraszt magából. A Sötét húzások filozófikus film elvakult, vak hitről, bűnről és bűnhődésről, ideákról és tettekről.

A Kelly Reichard-retrospektív programja

április 22. péntek

  • 18.00 Járatlan út (Meek's Cutoff) '104
  • 20.30 Sötét húzások (Night Moves) '112

április 23. szombat

  • 18.00 Wendy és Lucy (Wendy and Lucy) '81
  • 20.30 Fűfolyó (River of Grass) '81

április 24. vasárnap

  • 18.30 Fűfolyó (River of Grass) '81
  • 20.30 Megfáradt öröm (Old Joy) '83