Tóth Ildikó: A férfi-nő viszony kortalan

Vágólapra másolva!
Tóth Ildikóval beszélgettünk, aki a Rokonok című filmben a főszereplő, Kopjáss István feleségét alakítja. A színésznő, aki Szabó Istvánról csak szuperlatívuszokban tud beszélni, elmondta, hogy miért tartja hősiesnek Lina figuráját.
Vágólapra másolva!

- Nem aggódtál, hogy a figurádat esetleg nem lehet majd annyira szeretni?

- Nem aggódtam, mert arra a tisztán gondolkodásra, arra az elképesztő önismeretre és racionalitásra, ami Linában megvan, szerintem titokban mindannyian vágyunk. Tulajdonképpen szinte hősi dolog, és hősök meg szeretünk lenni.

- Mi volt a legmeghatározóbb, vagy legnehezebb dolog Lina figurájának megelevenítésében?

- Amikor elkezdtük forgatni, akkor az volt a legnehezebb, hogy mivel nem lineárisan vettük fel a történetet, az én első két napom után volt két hét szünet, és utána pedig azokat a jeleneteket vettük föl, amik a Boronkay villában zajlanak, a film végén. Az egy elég nehéz jelenet, amikor leülök a férjemhez, és elkezdek arról az egész helyzetről beszélni, a villáról, stb. Mindig kell egy-két nap, amíg az ember belelendül egy filmforgatásba, amíg beleszokik a ritmusba. Rettenetesen izgultam, és nagyon odavoltam, mert tudtam, hogy fontos a jelenet. Koltai Lajos és Szabó István, gondolom, látta rajtam, hogy rettenetesen izgulok, de olyan szerető és bizalmas volt a hangulat, hogy ez lassan feloldódott. És aztán a Lajos egyszer kihajolt a kamera mögül, és mutatta, hogy "nyugi-nyugi, minden rendben van". Akkor éreztem azt, hogy jó, akkor elkezdtem forgatni ezt a filmet.

- Most dolgoztál velük először, milyen volt a közös munka?

- Nagyon jó volt, őszintén, csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Szabó Istvánnak elképesztő tapasztalata, emberismerete, tudása és önismerete van. Annyi mindent tud, és olyan sok mindent át tud adni. Maximalista, az biztos, de ez sokakra jellemző. Nagyon pontosan tudja, hogy a színésznek mi mindent jelent ott állni a kamera előtt, és nagyon-nagyon sok segítséget tud adni ahhoz, hogy akkor ott, abban a pillanatban, úgy exponáld saját magad, ahogy kell. Ez azért nem olyan gyakori.

Forrás: InterCom

- Milyen volt megszemélyesíteni ezt a figurát, mennyire állt közel hozzád?

- Egy színésznek mindig feladata megkeresni a közös pontokat, és ha nincsenek, akkor megtalálni magadban a véleményt arról az emberről, és ha megvan, akkor azt már nagyon erősen lehet képviselni. Nem fontos, hogy a szerep, vagy az alkat közel álljon a színészhez, mint magánemberhez.

- Az hogyan befolyásolta a munkádat, hogy egy másik korban kellett létezni?

- Igazából nem befolyásolta. Mert a férfi-nő viszony, vagy bármilyen viszonylatrendszer, kortalan. Ennek bizonyos formái nyilván függenek a kortól, akár éppen a magázódás, de az csak a forma.

- Ez volt az első alkalom, hogy Csányi Sándorral dolgoztál; milyen volt?

- Nem dolgoztunk még együtt, de elég régóta ismerjük egymást, a két család tartja a kapcsolatot. Ezért úgy kerültünk össze, hogy nem kellett bizonyos udvariassági köröket lefutnunk egymással, hanem már egy jó helyről tudtunk dobbantani.

Forrás: [origo]
Kállai Ferenc, Csányi Sándor és Tóth Ildikó a Rokonok-ban

- A könyvvel neked milyen a viszonyod, milyen volt hozzányúlni ehhez az anyaghoz?

- Amikor gimis voltam, akkor olvastam, az már nagyon régen volt. Most természetesen újraolvastam, többször is. A forgatókönyv és a film szándékosan hű a regényhez. Szabó István sokszor elmondta, hogy ő nem akart hozzátenni a történethez, mert az annyira koherens és erős, hogy abból kivenni, vagy hozzáadni nem kell.

- Akkor végeredményben mit ad hozzá a film a könyvhöz?

- Személyességet mindenképpen. A színészi jelenlét elevenségétől, konkrétságától és személyességétől a történet maga sokkal közelebb kerülhet az emberekhez.

- Szerinted ma is érvényes az üzenete?

- Nagyon. Nap, mint nap kerülünk olyan helyzetbe, hogy meg kell felelni egy csomó dolognak, és nagyon sokszor kiderül, hogy valamit nem úgy kellett volna csinálni, ahogy csináltuk. Befolyásolhatóak vagyunk, kibillenthetőek vagyunk, érdekeink vannak, nehéz egy belül levő morális mércéhez tartania magát az embernek.

- Most min dolgozol?

- Most színházban próbálok, Bertolt Brechtnek A szecsuáni jólélek című darabját próbáljuk, ami annyira nem is távolálló történet ettől.

Bujdosó Bori