Lucia Brawley: Nagyon extrovertált vagyok

A Lora női főszereplője amerikai jókedvvel érkezett Budapestre, hogy anyukájával együtt részt vegyen a film premierjén. Harisnya nélkül, lenge ruhában jött, és szerencsére hozott is magával valamit a kaliforniai napfényből. Meg az ősei temperamentumából is: délies vehemenciával ölelgette egykori munkatársait, a férfiaknak pedig magyarul bókolt: "Jóképű vagy!", örülhetett mind.

Lucia Brawley

- Úgy látom, jólesik neked a visszatérés, úgy üdvözlöd a volt kollégáidat, mintha családtagokat ölelgetnél.

- Igen, abszolút. Nagyon örülök, hogy újra itt lehetek, sokat gondoltam a magyar stábra otthon, Amerikában.

- Pedig nem lehetett könnyű megszoknod ezt a környezetet, hiszen semmi közöd nem volt hozzá, amikor ide érkeztél a Lora forgatására.

- Ó, igen, nagyon furcsa (magyarul). Sőt, egyenesen ijesztőnek tűnt először, és nagyon ideges voltam, egy szót sem értettem abból, ami körülöttem zajlik. De azt hiszem, elég gyorsan átlendültem ezen a kezdeti fázison, és elkezdtem komfortosan mozogni a közegben. Az igazság az, hogy nem is nagyon volt időm arra, hogy sokáig szorongjak. Amint megérkeztem, próbákra cipeltek: meg kellett tanulnom a vakok mozgását, a borkóstolás művészetét, meg kellett ismerkednem a kollégáimmal, csináltunk próbafelvételeket, és szórakozni is jártunk. Emlékszem, voltunk a stábbal táncolni a Margitszigeten, a Gödörben, hallgattunk roma zenét, szóval rögtön nagyon kedves volt velem mindenki. És minden nagyon gyorsan történt. Túl elfoglalt voltam ahhoz, hogy egyedül érezzem magam.

- Európában jártál már korábban?

- Igen. Kaliforniában születtem, de aztán a családommal Rómába költöztünk, onnan Londonba utaztunk, és Normandiában is éltünk egy ideig, mielőtt visszatértünk volna az Államokba. Aztán a középiskola alatt Franciaországban voltam cserediák egy egész nyáron át, egyetemistaként pedig tanultam Oxfordban és a dublini Trinity College-ban. Miután itt lediplomáztam, körbeutaztam egész Európát, nagyon klassz volt. De persze egész Európát mégsem jártam be, mert például Kelet-Európában nem voltam.

- És volt valami elképzelésed róla?

- Bábuska, meg ilyesmi? Nem, azt hiszen, nagyjából olyannak képzeltem Magyarországot, amilyen. Gondoltam, hogy nagyon kulturált ország, és hogy egy régi világ meg egy új világ találkozását lehet felfedezni benne. Azt is sejtettem, hogy szenvedélyes emberek élnek itt - de talán ebből a szempontból a valóság túlszárnyalta az elképzeléseimet. Viszont a főváros először meglepett, mert túl sok volt a Burger King, túl sok a gyorsétterem, az emberek ugyanúgy öltözködtek, mint otthon, én meg azt reméltem, hogy minden nagyon más lesz. Szóval idő kellett ahhoz, hogy megismerjem a város igazi arcát. Már néhány hete forgattunk, amikor elkezdtem felfedezni a különbségeket.

- Igaz, amit a színészek mindig mondogatnak, hogy ők mindenütt a világon megértik egymást, mert tulajdonképpen egyformán gondolkoznak?

- Igen, igen, de csak részben. Szerintem a világon mindenütt kétféle színész létezik: introvertált és extrovertált. Én nyilvánvalóan nagyon extrovertált vagyok. Bartsch Kata is egyértelműen extrovertált, Nagy Péter és Fekete Ernő introvertáltak, Szamosi Zsófi (mindnyájan filmbéli partnerei - a szerk.), ő valahogy másképpen extrovertált, olyan elegánsan. Katával sokat lehetett hülyéskedni a forgatáson, és Zsófi is elég bolond tud lenni, de másképpen, ami nagyon tetszett benne. És igen, azt hiszem, igaz, hogy a színészek megtalálják a hangot egymással, bárhol járjanak is a világban.

- És a forgatás is hasonló mindenütt?

- Igen. Épp az előbb meséltem ezt egy riporternek előtted, de nem akarta elhinni. Pedig tényleg. Legfeljebb a stáb létszámában van különbség. De Amerikában is készülnek kis költségvetésű filmek.

- Az viszont biztosan nagyon más, ha egy kis szerepet játszol, vagy ha te vagy a főszereplő, neked kell elvinned a mozit a hátadon.

- Igen, ez tényleg nagy különbség. A Lora előtt csak Oliver Stone World Trade Center című filmjében játszottam, és bár majdnem annyit dolgoztam benne, mint a Lorában, végül csak egy kis szerep maradt belőle a végső változatban. A Lorá-ban viszont majdnem minden jelenetben benne vagyok. Persze az, hogy főszerepet kaptam, megtörténhetett volna Amerikában is, de itt történt meg, és nagyon nagy kihívás volt. A kihívásokat pedig imádom, nagyon otthonosan mozgok közöttük!

- Nem is éreztél nyomást magadon?

- Dehogynem, de én bírom a nyomást. Bírom, ha nagy feladatot kapok, amihez minden tudást és képességet elő kell bányásznom magamból. Szeretem tesztelni az erőmet, és hajtani magam előre, feszíteni a határaimat, hogy messzebbre jussak, mint bármikor korábban. Ezért éri meg dolgozni szerintem.