Guillermo del Toro: A Pokolfajzat én vagyok

Az idei Titanic nagy meglepetése a maszkmesterből lett mexikói rendező, Guillermo del Toro: fekete, nyúzott pólóban és bakancsban érkezett az Urániába A Faun labirintusa író-rendezője. Interjú.

Vigyorog, plakátokat dedikál, nagy, halványkék szemei villognak a szemüveg mögül. Del Toro kedélyesen fényképezkedik a magyar rajongókkal, pedig csak néhány percre ugrott be a Titanicra, hogy a mozi színpadán felkonferálja egy másik mexikói filmes, Daniel Gruener darabját. "Mi, mexikóiak híresek vagyunk arról, hogy borzasztóan érdekel minket a halál" - kezdi a Vasárnapi hulla bemutatását, "bár személy szerint engem inkább a súlyom érdekel" - mutat tekintélyes pocakjára. Aztán persze elkomolyodik és Gruener filmje kedvéért visszatér a halálhoz, a sötét, ördögi árnyakhoz. Elindul a vetítés.

Néhány perccel később az Uránia kávézójában ülünk le egy hirtelen interjúra, itt kanyarodunk vissza a félelem és a sötétség felé. "A szörnyeimet nem álmodom, nem is szeretek aludni. Nem is éjjel, hanem nappal találom ki őket. Sok mindentől félek a valóságban, de ezektől a lényektől nem - ezek csak a nagyon is valós félelmeim és szorongásaim kivetülései, tőlük igazából nem kell tartani. Ezeknél a lényeknél sokkal félelmetesebb az élet. Ettől függetlenül a gyerekeim nem nézhették meg A Faun labirintusá-t, túl ijesztő nekik. A Faun nem gyerekfilm, ez félreértés. Felnőtteknek készült. Moziba elviszem a gyerekeimet, csak erre nem. Érdekes, mennyire más volt az én gyerekkorom: nem beszélgettem ennyit az apámmal, nem jártunk moziba, nem volt ilyen közvetlen a kapcsolatunk. A szülő-gyerek viszony akkoriban sokkal távolságtartóbb volt; az apám sokkal szigorúbb volt velem, mint én ma a gyerekeimmel."

Del Toro Mexikóban maszkmesterként kezdte a pályát, aztán megrendezte első nagyjátékfilmjét, a századokon átívelő, filozofikus horrormesét, a Cronos-t. A film kilenc díjat nyert a mexikói akadémiától, a rendezőre felfigyelt Hollywood és a következő filmjét, a Mimic - A júdás faj-t már ott készítette. Nem volt könnyű menet: a keménykezű stúdióval vívott csaták nagyon megviselték, a végső változattal máig elégedetlen. Ezután inkább Spanyolországban forgatta le a kisköltségvetésű Ördöggerinc-et és ez a kettősség, a művészfilmek és a közönségfilmek szoros összefonódása azóta is jelen van Del Toro munkáiban. "Nem hiszek a művészfilmek és a közönségfilmek között tátongó szakadékban, szerintem egyszerűen nem létezik. Mind a kettőben megtalálom magamat: az Ördöggerinc-ben vagy A Faun labirintusá-ban ugyanúgy ott vagyok, mint a Pokolfajzat-ban. Az a titka, hogy váltogatni kell a két műfajt; egy-egy nagyköltségvetésű film után meg kell csinálni mondjuk két intimebb, apróbb filmet. Ez nem is Hollywood-Európa ellentét, mert itt Európában ugyanúgy megvannak a hatalmas eurómilliók, itt is lehet a pénz bűvöletében élni, itt is van korrupció. Meggyőződésem, hogy a dolognak ez az oldala semmiben sem különbözik Hollywoodtól. A pénz mindenütt pénz. A lényeg, hogy ebből a világból tudatosan ki kell törni és időről-időre visszatérni a kisebb, szerényebb produkciókhoz. Ennyi az egész."

Guillermo del Toro A Faun labirintusa forgatásán

Amikor más mexikói rendezők politikával átitatott filmjei kerülnek szóba, mint például Inarritu Bábel-e, vagy Cuarontól Az ember gyermeke, Del Toro elmosolyodik. "Politika? Hiszen az én filmjeim is tele vannak politikával. A Faun kegyetlen katonatisztje mögött ott áll az egész fasiszta rendszer, mégis gyengébb, mint egy tízéves kislány - ez politika. De az is politika, hogy Amerikában egy vadonatúj Mercedest vezetek, itt viszont nincs is autóm. Minden tettünkkel valamilyen oldalra állunk, minden lépésünkkel demonstrálunk valamit. Ez a téma, a felelősség és a tetteink következménye nagyon izgat, ezért is mélyedtem el a spanyol polgárháború korában. Mindig vannak a történelemben olyan fontos események, amik aztán nagyon erősen meghatározzák az utánuk következő száz évet. A görögöknek ez volt a trójai háború, nekünk itt a huszadik-huszonegyedik században ez a harmincas-negyvenes évek történései, a fasizmus előretörése, a spanyol polgárháború. Lesz még filmem erről a korszakról, mert látni akarom, hogy más népek, más országok hogyan élték meg ezeket az évtizedeket."

Guillermo del Toro Magyarországon forgat éppen, ezért ugorhatott be nagy meglepetésre Budapestre, a Titanic-vetítésre. Az Oscar-jelölt rendező és stábja Etyeken, a Korda Stúdióban veszik fel a Pokolfajzat második részét. "Egy hónapja érkeztem és még hat hónapig itt leszek. Büszke vagyok, hogy az én filmem az első, ami a Korda Stúdióban készül. Szeretem Kelet-Európát, jól érzem itt magam; a városba is bejárok, beülök valahova ebédelni, járom a könyvesboltokat... Néha fel is ismernek - persze nem annyian, mint Amerikában."

Ron Perlman a Pokolfajzat első részében

Az új film, a Mike Mignola képregényéből készülő Pokolfajzat 2 világa a rendező szerint nem áll majd távol A Faun labirintusá-tól. "A folytatás sokkal meseszerűbb. Több lesz benne a fantázia, sok lesz a mesei elem. Persze nem véletlen; a forgatókönyvet a Faun forgatása alatt írtam. Ha emlékszik, a Pokolfajzat első része egy csókkal fejeződik be, egy ígérettel. Most, ebben a részben valami új kezdődik. Belép az ajtón a valóság - minden komolyabb, mindennek súlya van. Pokolfajzatnak komoly döntéseket kell hoznia. Szeretem ezt a karaktert. Pokolfajzat, a hős és Ron Perlman, a színész valójában mind én vagyok: egy erős, különleges lény, akinek kordában kell tartania az erejét, és akinek a jósága mellett megvan a nagyon sötét oldala is. Nekem is megvan a démonom, mindenhová cipelem. De megtanultam, hogyan bánjak vele..."

Del Toro elmereng egy pillanatra, aztán felpattan. "Ennyi, rohannom kell vissza, ma kisebbfajta krízishelyzet állt elő, mert kiderült, hogy az egyik helyszín nem működik, úgyhogy újat kell találnunk... egész éjjel dolgozni fogok" - bocsánatkérően mosolyog, széttárja a karját és sebes léptekkel elindul a kijárat felé.

Mesterházy Lili