Michel Gondry: Mindig történik valami abszurd

2007.04.19. 18:20

Michel Gondry francia rendező a kilencvenes évek közepétől innovatív videoklipjeivel vetette észre magát, majd könnyed eleganciával lépett át a nagypályára. A szokásos hülye magyar címadással sújtott első filmje, a Libidó - Vissza az ösztönökhöz! még nem aratott osztatlan sikert (pedig kiváló az is), de 2004-ben az Egy makulátlan elme örök ragyogásával az utolsó kétkedőket is meggyőzte páratlan tehetségéről. Az emlékeiktől a technika segítségével szabadulni próbáló szerelmespár történetét remekműnek kiáltották ki, és Oscar-díjat is kapott a legjobb forgatókönyv kategóriában. Az idei francia filmnapokon debütáló, Az álom tudománya című új filmje, eddigi legszemélyesebb munkája: az életrajzi elemekkel átszőtt forgatókönyvet egyedül írta hat éven keresztül. Március végén telefonon beszélgettünk az akkor éppen Párizsban tartozkodó Gondry-val.

- Hogyan adtad elő Az álom tudománya ötletét a stúdiónak, amikor pénzt próbáltál hozzá szerezni?

- Megvolt a koncepció, mutattam nekik pár rajzot. Az eredeti elképzelés inkább a látványos álomjelenetekről szólt, viszont később Stephane és Stephanie szerelmi története került előtérbe. Ennek örültek, megnyugtatta a producereket, mert a romantikus komédia könnyebben befogadható műfaj. Nem volt könnyű elmesélni, hogy milyen lesz a film, de bíztak bennem a korábbi munkáim alapján.

- Most, hogy kész a film, emlékszel, hogy eredetileg miként élt a fejedben a két figura, vagy már a Stephane-t és Stephanie-t játszó színészekkel azonosítod őket?

- Amikor nézem a filmet, számomra is hitelesek a karakterek, mert Gael Garcia Bernal és Charlotte Gainsbourg karizmatikus, erős személyiségek. De nehéz elvonatkoztatnom attól, hogy a figurák valós személyeken alapulnak, különösen Stephanie esetében.

- Az álom tudománya nyilvánvalóan önéletrajzi ihletésű alkotás. Amikor készítetted a filmet, aggódtál azon, hogy mit fognak gondolni azok az emberek, akik alapján a hősöket mintáztad?

- Abszolút. Sőt, még összetettebb volt a dolog amiatt, hogy az a lány, akiről Stephanie figuráját mintáztam a film készítésében is részt vett. Éppen ezért nem vallhatott Stephanie szerelmet Stephane-nak a filmben, mert ott volt a forgatáson ez a lány is, és zavarban jöttem volna attól, hogy tudja, hogy ez nem így történt a valóságban.

- Mit dolgozott ez a lány a filmen?

- Ő csinálta például azokat a vicces kis állatokat, amelyek Stephanie szobájában voltak, meg a pónilovat is. A francia DVD-kiadáson van is róla egy kisfilm.

Forrás: Budapest Film
Stephane (Gael Garcia Bernal) és Stephanie (Charlotte Gainsbourg)


- Stephane és Stephanie mindketten kreatív emberek, akik örömüket lelik abban, hogy közösen alkotnak. Szerinted a közös alkotás jót tesz egy romantikus párkapcsolatnak?

- Mindenképpen bonyolultabbá teszi a dolgokat, de én nehezen tudok elképzelni egy kapcsolatot enélkül. Azt hiszem nagyon untatna, ha olyan emberrel járnék, aki nem kreatív. De tény, hogy Stephane és Stephanie kreativitása megnehezíti a kapcsolatukat, mert mindketten mást gondolnak arról, hogy mi szól a kapcsolaban a közös alkotásról és mi a szerelemről. Stephane esetében a két dolog együtt jár, de Stephanie nem tartja a kreativitást a szerelem éltető erejének.

- Úgy tűnik, mintha Stephanie-nak tökéletesen megfelelne, hogy csak kreatív síkon találták meg az összhangot, de Stephane-t frusztrálja, mert ő érzelmi és szexuális téren is szeretne együtt lenni a lánnyal...

- Igen, de a szex még csak szóba se kerül, mert Stephane arra sem képes rávenni magát, hogy megfogja Stephanie kezét. Elképzelhetetlen számára, hogy szexuális értelemben gondoljon a lányra. Számára Stephanie azt a személyt testesíti meg, akire egész életében várt, és akivel le szeretné élni az életét. De ez nem valósul meg, ami halálra frusztrálja, mert úgy érzi, hogy megtalálta a lelki társát, csak épp Stephanie ezt másképp látja. Tehát arra, hogy szexuálisan közeledjen felé, még csak gondolni sem mer. Igaz, egy ponton megkéri a kezét, de az meg egyáltalán nem helyénvaló, hiszen még meg sem csókolták egymást. Képtelen gyakorlatias módon kezelni a helyzetet, mert nem tudja feldogozni, hogy a lány nem viszonozza az érzelmeit.

- Már kétszer láttam moziban a filmet, és mindkét alkalommal vidáman hujogatott a közönség annál a jelenetnél, amikor Stephane munkatársa bedobja a tévékészülékét a folyóba. Szimplán viccesnek szántad ezt, vagy tényleg ki nem állhatod a tévét?

- Amikor a jelenetet írtam, felmerült bennem, hogy az emberek majd mindenféle jelentőséget tulajdonítanak ennek. Nem tudok egyetérteni a tévéellenes értelmezéssel, mert szerintem a televízió gyakran egész érdekes dolgokat ragad meg az életből. A filmben ez a jelenet inkább Guy személyiségével kapcsolatban árul el valamit. Ezzel az abszurd cselekedettel Stephane-nak akarja megmutatni, hogy milyen különc csávó. Ezt is az életből vettem különben. Volt egy barátom, aki annyira besokalt a tévéjére, hogy belehajította a csatornába.

Forrás: Budapest Film
Stephane (Gael Garcia Bernal) és Guy (Alain Chabat)


- Hogyan emlékszel az álmaidra? Van valami különleges technikád?

- Általában jegyzeteket készítek felkelés után. Az a módszerem, hogy húzok egy függőleges vonalat a papíron, bal oldalra írom, amire emlékszem az álomból, jobb oldalra pedig asszociációkat, hogy az álombéli történések mire vonatkozhatnak az életemből. De van, amikor fel sem írom, és csak évekkel később jut eszembe egy álmom.

- Vannak olyan álmaid, melyekben tudod, hogy csak álmodsz, és szabadon irányíthatod az eseményeket?

- Néha előfordul, de nem gyakran.

- Mi szokott azokban történni?

- Általában nőket próbálok ágyba vinni. Álom közben tudatosul bennem, hogy ez csak álom és tudom, hogy nincs vesztenivalóm.

- És össze szokott jönni?

- Sajnos, legtöbbször még az aktus előtt felébredek. Mindig történik valami abszurd, valami összeegyeztethetetlen, és az agyam azt mondja, "hé, hát ez nem valóságos", és véget is ér azonnal.

- Meglepődtél azon, hogy mennyire népszerű lett a Rubik-kockás videód a YouTube-on?

- Érdekes élmény volt. Rövid idő alatt készült, és jó volt látni, hogy közel félmillió emberhez eljutott.

- Tervezel még hasonló videókat felrakni?

- Igen, most lesz egy, amiben Steve Buscemi táncikál. (Itt valószínüleg nem pont ezt mondta Gondry, mert bezavart mobiltelefon a felvételbe, de már csak elképzelni is öröm egy olyan Gondry-videót, amiben Steve Buscemi táncikál - V.F.)

Forrás: Budapest Film
Michel Gondry és Gael Garcia Bernal a film forgatása közben


- Milyen művészi alkotásokat tartasz tudatmódosító hatásúnak?

- Például, ha David Lynch filmjeit nézem, mindig úgy érzem magam, mintha egy álomban lennék. De úgy gondolom, hogy minden művészi alkotásnak tudatmódosító hatást kellene elérnie, vagy legalább arra késztetni a befogadót, hogy egy kicsit átértékelje azt, ahogy a világot látja.

- Mire vagy rákattanva mostanában? Mit olvasol, mit nézel?

- Mostanában próbálom követni a fiam olvasmányélményeit. Ugyanazokat a könyveket olvasom el, amiket ő, és utána jól kibeszéljük őket. Nemrég olvastuk Kafkától Az átváltozás-t, amit már tök rég nem olvastam, jó volt visszatérni a könyvhöz és utána megbeszélni a fiammal.

- Ha módodban állna megválasztani, hogyan szeretnél meghalni?

- Húha! Hát, amilyen sokára csak lehet, az biztos. Hogy hogyan? Nem tudom, nem vagyok valami érett az ilyen kérdésekhez. A hirtelen halálnak is megvannak az előnyei, mert akkor nincs benned félelem. Másrészről, ha meg előre látod, hogy nemsokára meg fogsz halni, akkor el tudsz búcsúzni a szeretteidtől, esetleg találkozni még egyszer olyanokkal, akiket már régen nem láttál. Szeretnék bátor lenni, ha jön a halál, de kétlem, hogy az leszek.

- Láttál valami jó filmet mostanában?

- Igen, láttam A gazdatest című filmet Dzsunho Bongtól, az nagyon tetszett.

- Úgy tudom, pont most készültök Dzsunho Bonggal közösen egy Tokióban játszódó szkeccsfilmet készíteni. Amikor két hete Japánban voltál, már ezen dolgoztatok?

- Igen, már akkor is kerestünk helyszíneket.

- Tudod már, hogy miről fog szólni a te részed abban a filmben?

- Igen. Egy srácról, aki azt akarja kideríteni, hogy miért hagyta el a barátnője. Előszedi a tárgyakat, melyek a lányhoz kötik, és vízzel meg homokkal egy performansz keretében megpróbálja megidézni az utolsó napokat, melyeket egy tengerparton töltöttek együtt. De vicces is lesz, mert a lány az új pasijával megy el erre az előadásra.

Varga Ferenc

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK