Erdély Mátyás: Egy időtlen világot alkottunk

Az interneten egy sötétebb, titokzatosabb Delta nyomaira bukkantunk. Felhívtuk az operatőrt, hogy magyarázza meg nekünk.

Képek a félbemaradt Deltából | Fotó: Erdély Mátyás

Véletlenül rábukkantunk az interneten Erdély Mátyás (Macerás ügyek, Before Dawn, Delta) operatőr showreeljére (a korábbi munkákból összevágott referenciaanyag), amelyet itt lehet megnézni, innen pedig letölthető. Mindjárt az elején (a Ganz-épület felrobbantása után) kb. másfél percnyi részlet van benne Mundruczó Kornél sehol máshol nem látható, félbemaradt Deltá-jából. A rövidke klip félelmetesen erős hangulatú és - még ha a rendező számtalanszor el is mondta - mellbevágó szembesülni azzal, hogy a télen forgatott, Bertók Lajos főszereplésével készült film mennyire más világot idéz meg, mint a nyári, Lajkó Félixszel készült végső Delta. Nem türtőztettük magunkat, rögtön felhívtuk Erdély Mátyást, hogy röviden elbeszélgessünk vele a két Deltá-ról.

- Milyen vizuális koncepción alapult az első Delta és ez hogyan kapcsolódik a második, megvalósult Delta képi világához?

- Egyik a másiknak teljes ellentéte. Az első Deltá-nál hosszú snitteket csináltunk, és szinte végig steadicammel és kránnal dolgoztunk, tehát a kamera szinte folyamatosan mozgásban volt. Nem csak az én munkámra, hanem az egész film látványvilágára jellemző, hogy egy nagyon pontosan megkonstruált világot hoztunk létre. Sok épített díszlet volt, rengeteg éjszaka külső és éjszaka belső. Az éjszaka pedig a filmben mindig valamilyen absztrakciót hordoz, hiszen ott is fény van, ahol amúgy a valóságban nem volna. Te találod ki, hogy milyen színe legyen az éjszakának, hogy honnan jöjjön a fény, mindent. Mindez azt szolgálta, hogy egy időtlen világot alkossunk, amit nevezhetnénk akár sci-finek is, ha az nem volna félrevezető.

A második Deltá-nál már az volt a szándékunk, hogy a lehető legegyszerűbb, már-már primitív, ősi filmkészítői módszerrel közelítsük meg a történetet, képi és minden értelemben vett nyerseséget kreálva ezzel. Mindenfajta filmes ügyességet kidobtunk az ablakon, elfelejtettük a "jó snitt"-et és a "szép kép"-et és az ehhez hasonló fogalmakat. Ez nem egy jól kinéző film, de megfontoltan az, ami: egy tudatosan nyers film. Ugyanis azt gondoltuk, hogy ezt a történetet nem lehet máshogy elmesélni.

- Operatőrként nem volt izgalmasabb feladat az első Deltá-n dolgozni, mint a másodikon?

- Igen és nem. Egy operatőr általában azt szereti, ha mindent, de mindent kontrollálhat. Az első Deltá-nál egy szofisztikáltan felépített képi világot teremtettünk meg, és akkor azt éreztem inkább a magaménak. Halálpontosan ki voltak találva a színek, a szűrők és egy speciális laboreljárással készült. Ebből a nagyon tudatosan megkonstruált világból fokozatosan jutottunk el a második Deltá-ig. Először elhagytuk a speciális laboreljárást, aztán a szűrőket, a külsőkben világítást és így tovább, egyre inkább lecsupaszítottuk. Számomra őrületesen izgalmas és tanulságos folyamat volt, amíg megtanultam azt, hogy elengedjem a kontrollt, lemondjak minden eszközről és fogásról, és megtaláljam a nyers és magától értetődő szépséget abban, amit magam előtt látok. Egy operatőr számára ez nagyon fura lemondás, az agyadat át kell állítani egy másik vágányra.

Képek a félbemaradt Deltá-ból | Fotó: Erdély Mátyás | Filmrészlet

- Ha nézi az ember az elkészült Deltá-t, mégis azt mondja, hogy "hű, de szépek a képek!".

- Nem a képek szépek, hanem, amit látsz. Tulajdonképpen itt puszta rögzítés általi közvetítésről van szó, nincs kreálás. Nem világítottunk be semmit, szinte csak nappali külsők vannak, azt látod, ami ott tényleg van. Nem hajszoltunk semmilyen konvencionálisan esztétikus dolgot, nagyon tudatosan ellene mentünk mindennek, ami "szép". Persze ez is hordoz egyfajta esztétikumot, de ez nagyon különbözik a kimódolt esztétikumtól.

- Te hogyan élted meg az első Delta elveszítését?

- Fájó dolog. A forgatás alatt szinte minden nap olyan érzésem volt, hogy Kornél valami olyan dolgot követel, ami lehetetlen, és azt hiszem, a stáb többi tagja is ezt élte át. És mégis minden napot úgy fejeztünk be, hogy megcsináltuk. Őrületesen nagy érzés, amikor azt gondolod, hogy folyamatosan a képességeid fölött tudsz teljesíteni. Az egésznek olyan koreográfiája volt, mint egy balettnek, rengeteg vér és verejték benne volt, és emiatt nyilván duplán fájó az elveszítése. Nem minden filmnél érzi azt az ember, hogy átlépi a saját árnyékát, de itt így volt.

- Mi lesz a következő munkád?

- A tervek szerint szeptemberben forgatjuk Normandiában Kenyeres Bálint (a Before Dawn rendezője - a szerk.) következő rövidfilmjét, A repülés történeté-t, télen pedig Krasznahorkai Balázs első, Egykéthá munkacímű nagyjátékfilmjén dolgozom majd. Ezt követheti az elképzelések szerint Mundruczó Kornél Frankenstein-filmje a tél vége felé.