Rezes Judit: Furcsa kívülről látni magamat

2008.10.18. 4:33

Rezes Judit irigylésre méltó helyzetben van. A Katona József Színház társulatának tagjaként ebben az évadban nyolc darabban játszik, és ő a női főszereplője az év legjobb magyar filmjének (A nyomozó) is. A végtelenül bájos 31 éves színésznővel egy szombat délelőtti próba után beszélgettünk a Kamra büféjében, és még azt is megengedte, hogy videóra vegyük, amint egy pszichológiai teszt kérdéseire válaszol.

- Hogyan kaptad meg a szerepet A nyomozó-ban? Volt meghallgatás?

- Igen. Ki kellett menni a filmgyárba és el kellett volna olvasni a forgatókönyvet. Köszönöm Attilának (Gigor Attila, a film rendezője - a szerk.), hogy nem rúgott ki rögtön amiatt, hogy nem olvastam el. Két jelenetet csináltunk meg a castingon, nem volt partnerem, Attila mondta a másik szerepet. Fura érzés volt, és nagyon rossznak is éreztem magam.

- Melyik jeleneteket csináltátok?

- Azt az autósat, amikor hozom az újságokat, hogy legyen miről beszélgetni, meg mikor felmegyek a lakására. Soha nem érzem jól magam ezeken a castingokon, de volt már, hogy úgy gondoltam, hogy meg tudtam mutatni, amit abban a pillanatban tudtam. Itt nem éreztem úgy. Teljes nyugalommal voltam utána, hogy ez úgyse lesz meg, és akkor másnap vagy két nappal később hívott fel Attila, hogy enyém a szerep.

- Amire felhívott, addigra már elolvastad a forgatókönyvet?

- Akkor még nem. Mondta, hogy nincs pénz, és csinálunk egy rövid változatot, és majd azzal fog kuncsorogni pénzért.

- Hogy nézett ki ez a rövid változat?

- Nekem két jelenetem volt abban, egy autós és egy mozis. Egy trailerszerűség készült, ami nagyon izgalmas volt, nem csoda, hogy utána adtak rá pénzt, bár nem eleget.

- És amikor végül elolvastad a forgatókönyvet, megörültél, hogy ráadásul még jó is?

- Igen, nagyon megörültem neki.

- Amellett, hogy már a forgatókönyvből látszott, hogy jó filmnek ígérkezik, meglepődtél a Szemlén, hogy milyen hatalmas szeretettel fogadta mindenki?

- Persze. Nagyon izgultunk, hogy ez csak nekünk tetszik, elfogultak vagyunk, vagy ez tényleg egy olyan film, ami másnak is bejöhet.

- A nyomozó-ban a figurád gyűjti a mozijegyeket, hogy később fel tudja idézni, hogy mikor mit csinált. Te is ilyen vagy az életben?

- Nem gyűjtöm, de nagyon sokszor nem dobom ki, csak belerakom a zsebembe, és évek múltán megtalálom. Belenyúlok a zsebembe, ott van az a jegy, és akkor jólesik látni, hogy jé, akkor voltam moziban, ami nagyon ritka. Én nagyon ragaszkodom a tárgyakhoz, rossz érzés megválni akármilyen kis tárgytól is.

- Akkor a lakásod úgy néz ki, mint egy múzeum?

- Sok apró dolog van, ami nagyon sokszor már idegesítő, mert nem lehet rendet tartani emiatt. Az évek során nagyon sok ilyen felhalmozódik. A színházban szokás, hogy premierkor megajándékozzuk egymást, nem nagy dolgot veszünk, hanem valami kis mütyürkét. Ezeket nincs szívem kidobni. A színházi példányokat is mindig megtartom.

- A színházi munkának van egyfajta mulandósága, mert csak ott és akkor történik, ezzel szemben a filmeket évekkel később is meg lehet nézni. Van arra igényed, hogy fennmaradj az utókornak?

- Ilyen konkrét célom nincsen. Persze van bennem vágy, hogy olyan jó színésszé váljak, hogy talán majd beszéljenek rólam.

Rezes Juditot megkértük, hogy válaszoljon a pszichiátriában használt Eysenck-féle személyiségteszt kilencven darab eldöntendő kérdésére.


- Úgy tűnik, mintha nagyon tudatosan választanád meg a filmszerepeidet, mert eddig szinte csak jó filmekben játszottál...

- Ez egyáltalán nem így van.

- Melyik része?

- Egyáltalán nem tudatos. Ha hívnak castingra, akkor elmegyek, de úgy látszik, eddig olyan emberek hívtak, akik aztán jó filmet csináltak.

- Közben eszembe jutott a 9 és fél randi...

- A munka a 9 és fél randi-ban is jó volt. Szakmailag teljesen rendben volt, és jól is dolgoztunk Ivánnal (Fenyő Iván, a film férfi főszereplője - a szerk.) és Sas Tamással az alatt a pár nap alatt. Tanultam belőle egy csomó mindent, tehát ilyen szempontból nem bánom. A vágáson nagyon sok minden múlik a filmeknél.

- Egyáltalán tudnak a magyar színészek tudatosan filmes karriert építeni?

- Kevés film kerül bele az ember életébe, amit nem vállal el, a többit meg elvállalja. Akár naivságból is, hogy mégiscsak jó lesz majd a végeredmény. De különben a színdaraboknál is így van. Mindig abban hiszünk, hogy jó lesz. Nehezen tudnék erre válaszolni, mert még nem vagyok abban a stádiumban, hogy válogathassak, mert nem sokszor hívnak castingra. Vannak most elég sokan, akik minden filmben benne vannak, ők biztos építgetik a kapcsolatokat, vagy olyan munkafolyamatban voltak azokkal a rendezőkkel, hogy jól összebarátkoztak, és akkor beszélhetnek már a további munkákról. Magyarországon még nem működik az, hogy az ügynökök szereznek forgatókönyvet a színészeknek, inkább a rendezők kérik fel a színészeket.

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK