Egy gyilkosság lehetősége

A belga Dardenne testvérek az 1999-es Rosetta cannes-i premierje és Arany Pálma-díja óta a legrangosabb filmfesztivál kedvencei: a Croisette-en debütált A fiú (2002), a szintén Arany Pálmával díjazott A gyermek (2005) és idén a Lorna csendje is, amely a legjobb forgatókönyv díját vihette haza. Habár helyük a versenyprogramban bebetonozottnak tűnik, egy rossz szava sem lehet rájuk a kritikusnak; ízlésük, érzékenységük, precizitásuk, és főleg dokumentumfilmes gyökereikből megőrzött, valódi pillanatok iránti fogékonyságuk még soha nem hagyta őket cserben. Az [origo] riportere a filmfesztiválon két újságíró kollégája társaságában faggatta Luc és Jean-Pierre Dardenne-t, akik beszéltek a Lorna csendje központi témáiról, intenzív próbafolyamaton alapuló munkamódszerükről és arról is, hogy miért az elidegenedett figurák foglalkoztatják őket. (Figyelem, az interjúban fény derül a film cselekményének több sarkalatos pontjára.)

- Miért akarták pont ezt a történetet elmesélni?

- Nehéz megmondani, sok különböző oka volt, de ez a történet lehetőséget adott rá, hogy szerepeljen egy gyilkosság a filmben.

- Ez miért foglalkoztatta önöket?

- Inkább a gyilkosság lehetősége foglalkoztatott minket, mintsem maga a gyilkosság. Azért volt izgalmas számunkra, mert felvet egy csomó erkölcsi kérdést: mit jelent maga a gyilkosság? Milyen érzés megölni valakit? Mi az, amiért hajlandó megtenni az ember?

- A bevándorlás problémája nagy hangsúlyt kap a filmben, ezért kíváncsi lennék, hogy milyen a helyzet ezt illetően Belgiumban, és miért érdekli önöket annyira ez a téma?

- A bevándorlás témaköre nem volt annyira fontos számunkra, mint a gyilkosság lehetősége. A történet szempontjából így egyszerűbb volt, de a bevándorlókat nem ábrázoltuk homogén csoportként, míg Fabio a maffiához tartozik, Lorna egyáltalán nem. Persze megkönnyítette a cselekményvezetést, a gyilkosság központi motívumának elhelyezését, hogy valaki azért segédkezik valaki megölésében, hogy a "helyére léphessen" a társadalomban. A nyugat-európai társadalmakban valóban központi probléma ez, hiszen rengeteg bevándorló jön, akik nyilvánvalóan nem egyenlő esélyekkel indulnak a társadalmi helyüket illetően.

- Felmerült, hogy meg is mutatják Claudy halálát?

- Már a legelejétől fogva tudtuk, hogy nem fogjuk megmutatni a gyilkosságot, részben a meglepetés ereje miatt, hiszen pontosan azt szerettük volna, hogy erős hiányérzet keletkezzen a nézőkben, amikor Claudy egyszer csak felszívódik, részben azért, hogy visszatérhessen szellem formájában, aki persze valójában szintén nincs jelen. A hiánynak és jelenlétnek ezzel a kettősségével akartunk játszani.

- Az első jelenetben hangsúlyosan mutatják a pénzt, ennek mi az oka?

- A legtöbb filmünkben az első jelenet határozza meg az egész film hangulatát. Ennek a történetnek a pénz áll a középpontjában, hiszen minden figurának erre van szüksége ahhoz, hogy elérje, amit akar, bármi is legyen az. Lorna esetében ez egy jobb élet, Claudy esetében a drogok, Sokol esetében az, hogy letelepedhessen Belgiumban és Lornával lehessen, Fabio esetében pedig valószínűleg az, hogy előreléphessen az alvilági ranglétrán és piti gengszterből jelentős gengszterré válhasson.

Jean-Pierre Dardenne, Arta Dobroshi és Luc Dardenne Cannes-ban

- A filmjeik általában elidegenedett figurákról szólnak. Mi vonzza önöket ezekben az emberekben?

- Valóban elidegenedett, szinte autisztikus figurákkal dolgozunk. A mai társadalom sok ilyen embert kitermel, sőt, bátorítja az embereket arra, hogy egyre inkább elzárják magukat a többiektől a saját sikerük érdekében. Be kell zárkózni ahhoz, hogy előrébb juthass, így a többi ember konkurenssé, sőt ellenséggé válik. Meg akartuk mutatni, hogy amikor Lorna váratlanul barátra tesz szert Claudy személyében, hogyan repedezik meg a figura körüli védőburok. A pénz pedig egyfajta fegyverré válik. Nem feltétlenül rossz dolog, de ahogy az emberek használják, kifejezetten ezt az elidegenedést segíti elő. A film elején megismerjük Lorna viszonyát a pénzhez, ami megváltozik a gyilkosság után, amikor megpróbálja odaadni Claudy családjának, elássa, bankszámlát nyit a gyereknek, igyekszik valami jóra használni a gonosz dolog következményét. Mégis ambivalens, mert akár meg is szabadulhatna a pénztől, amit nem tesz meg.

- Miért akarja odaadni a pénzt Claudy családjának? Ez a pénz így már nem tudná őt boldoggá tenni?

- Kétélű helyzet alakul ki, amikor Lorna elmegy oda, ahol Claudy temetése lesz. Egyrészt ő Claudy felesége, és ezért joga van ott lenni, és játszhatná tovább a szerepét, másrészt viszont ösztönösen úgy érzi, hogy a pénz nem őt, hanem Claudy családját illeti. Amikor a báty azt mondja neki, hogy tartsa meg a pénzt, hiszen ő a felesége, az is jogos, és amikor Lorna végül lehajol érte, hogy felszedje, abban a gesztusban minden benne van. Érdekes, hogy a tettei mögött gyakran valami olyan érzés húzódik meg, ami ellentmond a cselekedeteinek. Ez egyébként óriási színészi kihívás volt a Lornát alakító színésznőnek, hiszen a játékának gyakran két különböző dolgot kellett sugallnia egyszerre.

- Hogyan esett a választásuk a Lornát alakító Arta Dobroshira?

- Párizsban kezdtük a keresést. Elejétől tudtuk, hogy franciául beszélő albán színésznőt keresünk, nem valaki olyat, aki csak utánozza az akcentust, mert az mindig mechanikus és mű, de azt gondoltuk, hogy ha esetleg nem találunk albánt, akkor egy másik Európai Unión kívüli országban folytatjuk a keresést és megváltoztatjuk mondjuk oroszra vagy brazilra a figurát. Elküldtünk a munkatársainkat Tiranába, Pristinába és Skopjébe is, ahol majd száz fiatal színésznőt lefilmeztek. Közülük választottuk ki Artát. Nagyon egyszerű feladatuk volt a színésznőknek a szereplőválogatáson: oda kellett sétálniuk a kamerához, bemutatkozni és megmondani, hogy honnan jöttek franciául és albánul. Amikor megnéztük a felvételeket, mindketten Artát szúrtuk ki magunknak. Ezután jött számára a nagy feladat, hogy rövid idő alatt meg kellett tanulnia franciául.

Luc és Jean-Pierre Dardenne a legjobb forgatókönyv díjával Cannes-ban

- Amikor közösen rendeznek, mindkettejüknek megvan a meghatározott szerepe?

- Nem. Mindent együtt csinálunk végig, mindketten ott vagyunk a helyszínen, mindketten próbálunk a színészekkel. De olyan van, hogy az egyikünk a színészekkel marad, a másikunk a monitoron követi a jelenetet. Utána együtt megnézzük a felvételt a monitoron és megbeszéljük.

- Mennyire szokott készen állni a forgatókönyv, amikor elkezdik a próbafolyamatot?

- Kész forgatókönyvvel kezdünk neki a másfél hónapos próbának, ami alatt sok minden megváltozik, előfordulhat, hogy felcserélődik a jelenetek sorrendje, például ami az eleje volt, az a vége lesz, vagy fordítva. Sok kelléket használunk, amik szintén lecserélődhetnek. Aztán a forgatáson a felvétel előtti reggeli próbák alkalmával is felmerülhetnek még új ötletek és előfordul, hogy valamit leforgatunk úgy is, ahogy eredetileg terveztük és úgy is, ahogy aznap gondoljuk.

- Mindig kronologikus sorrendben forgatnak?

- Igen, de mindig gondunk van arra, hogy az összes díszletet megőrizzük eredeti állapotában nem is csak a forgatás, hanem a vágás végéig. Amikor a hét végén visszanézzük, amit azon a héten forgattunk, megesik, hogy új ötlet merül fel bennünk és újra leforgatjuk valamelyik jelenetet másképp. Régebben ezt nem mertük megtenni, de a Rosetta óta így dolgozunk. Ez persze többletköltséggel jár, de mivel nem olyan drágák a filmjeink, ennyi anyagi áldozat belefér.