Nagy Zsolt: Most elindul egy másik világ

Nagy Zsolt a generációjának egyik legtehetségesebb színésze. Hatalmas amplitúdóval éli az életet. Egyik pillanatban a Berlinale ünnepelt ifjú sztárjaként sütkérezik a dicsfényben, aztán húsz embernek játszik egy lakásszínházban. Intim fejlövés című filmjét most vetítik a mozik, ősszel Othellót alakít a Vígszínházban, ahol ezerkétszáz embernek akarja beütni Shakespeare mondatait. Zsoltot az agárdi házában látogattuk meg, és elbeszélgettünk az önfegyelemről és a függetlenségről, a Krétakör feloszlásáról, a Zuhanórepülés csalódásáról, valamint arról, hogy mikor tartják menőnek a fiai.

Nagy Zsolt | Fotó: Hektor

- A fiaid mennyire vannak tisztában azzal, hogy mivel foglalkozol?

- Tudják, hogy színész vagyok. Apa jön, apa megy - tudják, hogy apa miért nincs otthon. Voltak velem színházban, meg elvittem már őket Bozsik Yvette egyik előadására, és az nagyon érdekelte őket. A két nagyobbik volt velem Párizsban és Hollandiában, a legkisebbik meg Törökországban.

- Menőnek tartanak?

- Nem, nekik a Ben 10 a menő, én nem vagyok szuperhős. Szerintem tizennégy-tizenöt éves korban kezd menővé válni, hogy nekem színész az apám.

- De gondolom, ahhoz képest, amit az osztálytársaik apukái csinálnak, ez izgalmasabban hangzik.

- Akkor persze érdekes nekik, amikor azt mesélem, hogy forgattam egy reklámot és kutyaszánnal mentünk háromezer méter magasan fönn az Alpokban. Vagy amikor azt mondom, hogy ma gyilkoltam, lelőttem egy embert, vagy ma drogdíler voltam.

- Mi volt az első dolog, amit megmutattál nekik a munkáidból?

- Talán a Kontroll-t látták, de azt sem én mutattam meg nekik, hanem a feleségem. Azt hiszem, a Szezon-t is látták, de ezek nem olyan filmek, amelyeket nekik látniuk kellene. Majd később biztos érdekelni fogja őket.

- Azt megértették, hogy te ott szerepeket játszol?

- Nem tudom, hogy mennyire tudják összerakni. Sokszor játszunk szerepjátékokat. Hogy ki a lovag, ki a szörny. Szörnybújócskát. Itt szoktunk tündérekre vadászni a kertben. Amikor nem vagyok itthon, akkor nagyon szomorúak. És ők igazán ezt érzik belőle: hogy nem vagyok itthon.

Nagy Zsolt és középső fia, Berci | Még több kép | Fotó: Hektor

- Az idő hány százalékában nem vagy itthon?

- Ha nagyon sokat dolgozom, akkor pár órát vagyok csak itthon. Nyolc-tíz órát maximum, és abban benne van az alvás. Reggel kilenckor elmegyek, és éjfélkor érkezem meg.

- Ha Pesten játszol, akkor mindig hazajössz?

- Van, amikor nem. Amikor a haverjaimnál vagyok, vagy elmegyünk bulizni, akkor benn alszom a városban. Most csináltunk egy lakásszínházat, és ott tudok aludni.

- Milyen gyakran szoktál hazajárni Tuzsérra?

- Most már két éve nem voltam otthon. Nem vagyunk jóban az apámmal, ezért nem megyek haza. Most megyek majd, mert meghívtak oda minket a Hamlet-tel.

- A szüleid hogy viszonyulnak a színészethez?

- Azt, amit én csinálok, nem igazán értik. Apámat nem is érdekli, szerinte hülyeség, amit csinálok. Ha ezzel foglalkozom, akkor szerinte inkább a Barátok közt-ben kéne játszanom, mert az jó, azt mindenki nézi, az jelen van. Amit én csinálok, az nincs jelen. Az anyám eljön megnézni az előadásaimat, büszke rám, meg büszke azokra a díjakra, amelyeket kapok. De igazából nem tudja, hogy mi ez. Nincs benne ebben a világban, nem is kell tudnia.

- De volt már olyan, ami tetszett neki? Amit élvezett?

- A viccesebb részeket igen, a komolyabb részeket nem szereti, mert nem szeret szomorkodni a színházban, örülni szeret.

- A filmeket megnézte?

- Szinte mindent látott tőlem. Nagyon helyes, nagyon jófej. Eljön, végigüli, megnézi. Mindig elmondja, hogy nagyon szép volt, és ennyi. És büszke, amikor, mondjuk, látja, hogy a Csákányi Eszterrel játszom együtt, vagy bármilyen híresebb színésszel vagy színésznővel. Akkor is nagyon büszke, ha reklámban szerepelek, mert azt mindenki látja.

- Van benned olyan, hogy próbálsz megfelelni nekik?

- Nincs. Ez már az én életem. Szégyent hozni nem szeretnék rájuk, de nem leszek a Barátok közt-ben csak azért, hogy ők boldogok legyenek.

- De a te értékrended szerint nem akarsz szégyent hozni rájuk, nem? Tehát egy krétakörös előadást lehet, hogy ők szégyenként könyvelnének el.

- A Woyzeck-re nem is hívtam el őket. Nyilván, amiben meztelenül vagyok, arra nem szívesen hívnám el őket. Nem értenék az egészet, nem is kell nekik érteni. Ők jól elvannak magukban, én is jól elvagyok magamban. Most már függetlenség van. Azt meg nem tudod, mikor nyered el. Van, aki 18 évesen, van, aki 25 évesen, van, aki 50 évesen. Amikor valójában leszakad az ember az anyjáról és az apjáról.

- Neked mikor volt ez?

- Két éve. Amikor tényleg azt éreztem, hogy ennek most már akkor vége. Nincs apu és anyu. És nem lehet rájuk fogni semmit. Hogy azért vagyok ilyen, mert az apám ezt és ezt csinálta, ami egy csomó hárítási lehetőséget ad. Nem tudok mit csinálni, ilyen vagyok.

Nézz még több képet Nagy Zsoltról! | Fotó: Hektor

- Az első filmed az Új élet volt. Egy igazi, klasszikus értelemben vett művészfilm.

- Igen, az a művészfilm kategória. Nagyon bírom az ilyen csávókat, mint Philippe (Philippe Grandrieux, az Új élet rendezője - a szerk.), akik így elengedik magukat. Nyilván nem akar ötezernél több nézőt, neki annyi elég. Nem akarja, hogy a kommersz csávó beüljön és azt mondja, hogy ez jó. Az nem érdekli. De a Hiltonban lakni és 250-300 millióból megcsinálni egy filmet úgy, hogy négyezer ember látja, szerintem pazarlás és nagyképűség. Akkor menjen el gerillába. Akkor a művészfilm ne kapjon olyan eszközöket, amivel meg tudja azt a képi világot csinálni. Vagy csinálja meg az ötletét, adják oda neki a pénzt, de utána dolgozzon harminc évet szociális munkásként. Én nem hiszek abban, hogy MŰVÉSZET. Azt akarom, hogy értsék az emberek, amit csinálok. Ja, hogy ez a finomabb embereknek szól? Kik azok a finomabb emberek? Mitől finomabbak? Mert sokkal több olyan könyvet olvasott, amelyet Seneca írt? Attól, hogy egy ember tudatlan vagy műveletlen, még lehet finom. Nincs összefüggés a kettő között.

- Magyar viszonyokra lefordítva is ugyanez a véleményed?

- Ugyanezt gondolom a magyar filmezésről is. Aki nagy pénzt kap, csináljon nagy pénzt belőle. Ha nem tudja megcsinálni, akkor bukta, és ne kapjon még egyszer nagy pénzt. Elbuktad, menjél vissza, csináljál kisfilmet. Csináld meg nyolcmillióból, csináld meg úgy, mint a Szajki Péter! Benne voltam az Intim fejlövés-ben. Borzasztó volt a munka, szerintem nem jó rendező a srác. Nem tudott irányítani minket, nem tudott instruálni semmilyen szinten. Az a mi munkánk, amit ott látsz. De hát ő megcsinálta. Azt mondta, figyelj, van rá ötmillió forint, tizenöt nap alatt leforgatom ezt a nagyjátékfilmet. Mondtam neki, nem érdekel a pénz, megcsináljuk, mert ennyire bolond vagy. Megcsinálom neked napi huszonötezerért. De ingyen is megcsináltam volna. Jó volt a könyv, jó volt vele beszélgetni, azt mondtam, vágjunk bele. Hát csalódtam, de a film állítólag jó lett.

- Miért csalódtál?

- Mert nem volt jó vele dolgozni. Veszekedtünk már a forgatáson is, összefeszülés volt. Ő írta a könyvet, de nem tudott válaszolni egyszerű kérdésekre. Most te írtad vagy nem? Egy rendezőnek tudnia kell bánni a színésszel. Kötelessége. Az a dolga, az a feladata, azért kapja a pénzét. Ha be van görcsölve egy színész, és mozdíthatatlan, akkor tudja, hogyan kell megoldani a problémát. Azért ő a rendező, azért kap annyi gázsit.

- Bár ő se nem rendező, se nem kapott nagy gázsit.

- Ötmillió forint is ötmillió forint. Ki kap itt ötmillió forintot ebben az utcában? Senki. Emberek úgy tolják végig az életüket, hogy hetvenezer forintot keresnek. Kicsit lejjebb kéne venni az arcból! És ha bevállalod, akkor csináld jól, ne rosszul.

Nagy Zsolt és középső fia, Berci | Még több kép | Fotó: Hektor

- Mennyire zavart téged, hogy odatettétek magatokat kevés pénzért, és a végeredmény nagyon ronda lett? A telefonom szebb képet tud felvenni, mint ahogy az a film kinéz.

- Ez is pénzkérdés, de nem láttam a filmet.

- Hogyhogy?

- Nem mentem el, nem is érdekelt az egész, a promóciója sem. Ráadásul még csúsztak a fizetéssel is, azt a kevés pénzt is később utalták. Akkor mondtam, hogy figyelj, ennek akkor most már legyen vége. Nemrég forgattam Angliában egy filmet, kilencven napja nem fizetnek, és azt akarják, hogy a promócióban legyek benne. Nem leszek benne semmilyen promócióban, és felejtsük el egymást. Küldjétek el a pénzemet, amilyen gyorsan csak tudjátok, különben be foglak titeket perelni. De ha elkülditek, most már az is mindegy, mert én a büdös életben többet nem fogok veletek szóba állni. Elmentek a picsába, én megdolgoztam azért a pénzért!

- Kint mennyire jellemző, hogy nem fizetnek?

- Ez volt az első munkám Angliában. A franciák mindig fizetnek pontosan, biztos az angolok is, én most megfogtam ezt a filmet, ahol nem. De nem is akarok általánosítani, ez egy helyzet, megtörtént, és nem jó. És közben Cannes-ban már adják el a filmet.