Rémi Bezancon: Megszállottja vagyok az idő múlásának

Rémi Bezancon második nagyjátékfilmje, a Hátralévő életed első napja hatalmas siker volt hazájában. Az öttagú család történetét nálunk a Titanicon vetítették (a közönségszavazáson a második legnépszerűbb film lett), ebből az alkalomból beszélgettünk a fiatal francia rendezővel. Az egykori mérnökhallgató filmes ugyanolyan kedves, szimpatikus fickó, mint a saját karakterei. Elmondta, hogy miért áll távol tőle a francia újhullám, hol történik most az igazi mozi, miért különleges dolog a bor, és azt is megtudtuk, melyik szereplője hasonlít a legjobban rá, vagy hogy milyen lelki alkattal állhatunk léggitárosnak. Az interjú tolmács közreműködésével készült.

Rémi Bezancon az Uránia moziban

- Nagyon nagy siker lett a film Franciaországban, és több díjra is jelölték, ez meglepett annak idején?

- Természetesen nagyon meghatott, és nagyon meg is lepett. Nem számítottam rá, hogy ilyen sikeres rendező leszek. Az ember azért készít filmet, mert szeretne egy történetet elmondani, nem a díjakért. Ha még sikert is arat vele, annak persze örül. Nekem főleg az esett jól, hogy az emberek tudtak azonosulni a filmmel, a filmben lévő szereplőkkel, és felismerték magukat bennük. Ennek nagyon örülök.

- Mikor megnéztem a filmet, nagyon megérintett a vége, különösen, amikor az anya az arcába fújja a levegőt a derékpárnából, amit még a halott férje fújt fel. Hallottál hasonlókat más nézőktől?

- Igen, nagyon sokan sírtak a végén, és a párnás jelenet különösen sok embert megérintett. Az ötlet onnan jön, hogy mikor apám gyerekkoromban felfújta az úszógumit a medencében, eszembe jutott, hogy ha egyszer meghal, ott marad a levegője az úszógumiban. Szinte ez volt az első jelenet, ami megvolt, amikor elkezdtem a filmet írni. Részben ebből indult ki a történet.

- A közönségtalálkozón említetted, hogy a feleségeddel együtt írsz. Pár filmben úgy ábrázolják az együtt dolgozó  forgatókönyvíró férj és feleség munkáját, hogy egy asztal két oldalán ülnek, és a dialógust dobálják ide-oda egymás közt. Nálatok ez hogy ment?

- Elég jól tudunk együttműködni. Általában nem az asztal két végén ülünk, hanem egymásnak adogatjuk a számítógépet, és mindenki beleírja a saját ötletét. Az a jó az közös munkában, hogy rögtön tudunk véleményt mondani egymás ötleteiről, illetve tudjuk ütköztetni a saját írásunkat a másik ötleteivel, meg hogy ha én írok egy párbeszédet, a feleségem át tudja nézni, meg tudja mondani, hogy elég életszerű-e.

- A feleségednek mi a foglalkozása?

- Először egy könyvkiadónál dolgozott, utána meg négerben irogatott életrajzokat.

- És kinek írt négerben?

- Nagyon ismert francia tévésztároknak. Elmesélték neki az életüket, és ő megírta, de nem mondhatom meg hogy kikét, hiszen ez bizalmas információ.

- Nehéz volt kiválasztani a színészeket a családhoz? Hogy alakult a sorrend, melyik színész volt meg először, akihez aztán a többieket választottad?

- A szülőkkel kezdtem. Elsőként választottuk ki az apát, aztán, mint egy rendes családépítésnél, megtaláltam hozzá a feleséget, majd a gyerekeket.

Az apa | Részlet a Hátralévő életed első napja című filmből

- Mindenképpen egy családról akartál filmet forgatni és a család egy-egy adott napjáról?

- Az időről szerettem volna filmet forgatni. Engem az idő, a múló idő témája érdekel, annak vagyok a megszállottja. Ehhez passzoló témát kerestem, és úgy gondolom, hogy a család, annak a hétköznapjai nagyon alkalmasak arra, hogy megteremtsem az idő múlásának az érzését.

- Hogy érted, hogy megszállottja vagy az idő  múlásának? Ez miben nyilvánul meg?

- Nagyon gyakran gondolok az időre, arra az időre, ami már eltelt, arra, hogy mi van még hátra az életemből, mi az, amit már elértem, vagy amit még nem. Ez a gondolat állandóan foglalkoztat.

Rémi Bezancon az Uránia moziban | Fotó: Hirling Bálint [origo]

- Az első  nagyjátékfilmedben (Ma vie en l'air - Szerelem száll a szélben) van egy jelenet, amikor a főszereplő szerelmeslevelet küld a volt barátnőjének, és beleír egy Proust-idézetet. Lehet ebből arra következtetni, hogy már akkor is foglalkoztatott a múló idő témája?

- Proust egész műve az időről szól, és ezen a téren elképesztő teljesítmény. Nagyon szeretem Proustot, hihetetlenül jó írónak tartom. De amikor ezt a jelenetet írtam, nekem nem esett le, hogy ez a jelenet is köthető az idő témájához.

- Vannak testvéreid?

- Két bátyám van, és egy kishúgom.

- Mennyire önéletrajzi a film, lehet téged azonosítani valamelyik szereplővel?

- Leginkább a középső fiúval. Elég különleges státusz egy családban a középső gyereké, és én is az voltam. Raphael az, akinek művészi vénája van, a szüleivel is kevésbé értik meg egymást.

- Mennyire van tele a film olyan dolgokkal, amelyek valóban megtörténtek veled?

- A történetben nem nagyon vannak hasonlóságok az életemmel, inkább csak a kisebb a részletekben. Ilyenek például a családról készült szupernyolcas felvételek, olyan nekünk is volt.

- És az a jelenet, amikor a két testvér nézi a Hét mesterlövész-t?

- Igen, az valóban személyes emlékekből jön. A bátyámmal nagyon szerettük ezt a filmet és fejből tudtuk a párbeszédek nagy részét.

A középső fiú | Részlet a Hátralévő életed első napja című filmből

- És a homokóra?

- A homokóra az idő témájához kapcsolódik, azért raktam bele, ahogyan a bor motívumát is. Ezzel is az idő múlását akartam visszaadni. A bor azért nagyon érdekes, mert a kevés dolog egyike, ami idővel értékesebb lesz, ugyanakkor meg kell találni azt az egyensúlyt, hogy ne érjen túl sokáig, mert akkor meg ihatatlanná válik.

- Nagyon hangsúlyosak az apa-fiú kapcsolatok a filmben. Az apa nem jön ki a nagyapával, és ez megismétlődik a következő generációnál is az elsőszülött fiú és az apa között. Miért volt fontos, hogy mindig ott legyen ez a meg nem értés köztük?

- Maga az átadás önmagában is egy nagyon érdekes téma, a szülő általában nem a gyerekének adja át a saját tudását vagy a szenvedélyét, ez inkább a nagyszülő és az unoka között szokott megtörténni. Ahogy például a filmben a borral kapcsolatos tudással is így van, amiért az apa nagyon haragudott a nagyapára. A mi családunkban a filmek szeretete a nagyapámról rám szállt.

- Azt mondtad a közönségtalálkozón, hogy egy olasz film lebegett a szemed előtt, mikor a Hátralévő életed első napjá-t csináltad. Melyik ez a film?

- Ettore Scolától a Mennyire szeretjük egymást, Vittorio Gassmannal és Marcello Mastroiannival (C'eravamo tanto amati). De igazából nem egy konkrét filmre gondoltam, ezt csak példának hoztam fel, maga a műfaj érdekelt igazából, ahogy az olaszok megteremtik ezt a hangulatot az olasz családi vígjátékokban. Például Coppola mondta A keresztapá-val kapcsolatban, hogy úgy forgatta a filmet, mintha ez a saját családja lenne. Egyértelmű, hogy Coppola családjában nincsenek maffiatagok, de ez a mondat is tükrözi azt a hozzáállást, ami miatt az olasz rendezők vászonra tudják vinni ezt a hangulatot.

A nagyobbik fiú | Részlet a Hátralévő életed első napja című filmből

- A film szerkezete volt meg először, vagy a történet, és ahhoz találtad meg ezt az ötnapos felépítést?

- A szerkezet volt meg először.

- Honnan származnak az epizódok címei?

- Forgatókönyvírás közben támadt az ötlet, hogy címet adjak nekik. Ettől egy kicsit könyvszerűvé válik az egész.

- Ezek idézetek vagy saját címek?

- A saját ötleteim. A Magic Fingers című napot, amiben a léggitárverseny szerepel, eredetileg Voodoo Child-nak akartam nevezni. Raphael ugyanis egy Jimi Hendrix-számot játszott volna, de nem kaptam meg a jogokat. Ezért a zene is kimaradt, és a címét is meg kellett változtatni.

- Már akkor tudtad, hogy melyik szám fog egy-egy jelenetben szerepelni, amikor a forgatókönyvön dolgoztál? Például, hogy a Perfect Day szól a végén, vagy David Bowie-tól a Time, amikor a lány elveszíti a szüzességét?

- Már írás közben megvoltak az ötletek, és bele is írtam őket a könyvbe, a pontos helyükkel együtt. Más kérdés, hogy nem mindegyhez sikerült megszerezni a jogokat, így kimaradt egy Led Zeppelin, meg a Jimi Hendrix, amiről már beszéltem, mert túl drága lett volna.

A lány | Részlet a Hátralévő életed első napja című filmből

- Van egy olyan elmélet, hogy igazán emblematikus számokat csak egyszer lehet filmben használni, viszont a Perfect Day már szerepelt a Trainspotting-ban, te mégis felhasználtad. Ezek szerint te nem gondolod így?

- Nem ismertem ezt az elméletet.

- Igazából ez az én elméletem.

- Nem értek vele egyet. Minden film más. Szerintem én egy másik feldolgozást használtam fel a Perfect Day-ből, de nem jutott eszembe a Trainspotting, amikor beleírtam a forgatókönyvbe. Általában elég sok filmben használnak fel újra számokat, főleg átdolgozva. Scorsese is használt olyan zenéket, amelyek már szerepeltek más filmekben.

- Honnan jött a léggitározás ötlete?

- Szerintem nagyon jól passzol Raphael személyiségéhez. Annyira lusta, annyira keresi még magát, hogy gitározni sem tanul meg rendesen, azt is csak tetteti.

- Mennyire szorosan dolgoztál együtt a film zeneszerzőjével? Mennyire a te elképzeléseidet tükrözi például a főcímdal?

- Már az első filmemnek is Sinclair volt a zeneszerzője. Most azt kértem tőle, hogy kicsit Donna Summer-stílusban készítse a filmzenét. Mintha ez egy olyan lemez lenne, amelyet lehet kapni a boltban. Amilyeneket az apa gyűjt. Azt akartam, hogy kicsit 70-es évekbeli legyen a hangzása és a minősége. Hogy passzoljon a képekhez, mert a képek minősége is kicsit olyan 70-es évekbeli.

Az anya | Részlet a Hátralévő életed első napja című filmből

- Mi a véleményed a dohányzásról? Lehet úgy érteni a filmet, hogy erős dohányzásellenes üzenete van.

- Nincs benne semmilyen állásfoglalás a dohányzással szemben. Én nem dohányzom, de az apám dohányzott, a feleségem most hagyta abba. Nem akartam ítélkezni ebben a kérdésben, a dohányzásról amúgy is mindenki tudja, hogy káros.

- Mi lesz a következő  munkád?

- Egy regény adaptációján dolgozom. A címe Un heureux évenement (Egy boldog esemény). Ez egy kortárs regény, Eliette Abécassis írta, az anyaságról szól. Először a terhesség időszakáról, aztán a szülés utáni hónapokról, tehát arról, ahogy egy nő anyává válik. Ez egy átváltozás. Mint Kafkánál.

- Melyik francia filmművészeti irányhoz sorolod magad?

- Elég távol érzem magam a francia újhullámtól. Semmiképpen sem szeretnék politikai vagy társadalmi filmet csinálni. Leginkább Claude Sautet-hoz hasonlítanám magam, aki a saját korát ábrázolja, de társadalmi vagy politikai felhang nélkül.

- Láttál valami jó filmet mostanában?

- Mostanában szerintem inkább a sorozatokban történik az igazi mozi. Például a Sírhant művek, a Dexter vagy a Lost dramaturgiailag olyan erősen felépített és megkonstruált darabok, amilyet az utóbbi időben ritkábban látok filmeken, főleg az amerikai filmeknél.

----------

Köszönjük Benkő Orsolyának a tolmácsolást.