Robert Rodriguez: Egyfolytában magamat ismétlem

2010.12.01. 17:51

Az Alkonyattól pirkadatig és a Desperado rendezőjével a velencei filmfesztiválon, a Machete premierje után beszélgettünk. Szó esett arról, hogy miért szerepeltette Tarantino helyett Antal Nimródot a filmben, hogy milyen volt az elvonóról frissen kikerült Lindsay Lohan, és hogy Don Johnson és Steven Seagal hogyan került be a filmbe. Megtudtuk azt is, hogy a most forgó Kémkölykök 4 után már nem kell soká várni a Sin City 2-re. (Az interjú egy kerekasztalos beszélgetés keretében zajlott, ahol nyolc másik kollégával közösen faggattuk Rodriguezt.)

- A sajtótájékoztatón említetted, hogy nem akarsz a stúdiórendszer részévé válni, de ha kívül maradsz, akkor hogyan lehetséges mégis ilyen szereposztást összehozni?

- Valójában könnyebb, mert mihelyt egy stúdió benne van a dologban, az egész teljesen elüzletiesedik, bejönnek a képbe az ügynökök, jogászok, stb., és ez így is van rendjén. Amikor viszont művészek egymás között egyeznek meg, az egészen más, mert akkor mindkét fél a filmmel foglalkozik, és nem azzal, hogy minél előnyösebb üzletet kössön. Utána persze mehetnek az ügynökükhöz, hogy bocs, de nem érek rá, mert megígértem Rodrigueznek, hogy vele forgatok fillérekért. De velem nem is azért dolgoznak, hogy a számláikat kifizethessék, hanem mert tudják, hogy sokkal kreatívabb folyamat lesz, és más szempontból tesz jót a karrierjüknek.

- Tehát fordított arányosságban áll szerinted a kis költségvetés a kreativitással?

- Valahogy úgy, igen. A kisebb költségvetés egy kényszerhelyzet, és sokkal jobban be kell vetned a fantáziádat, mint ha a stúdió megdob egy rakás pénzzel, felszereléssel és technikai kütyüvel. Viszont kevés pénzzel sokkal kevesebb időd is van és nem tudod annyira átgondolni az egész folyamatot, többet kell improvizálni. Egy csomószor jönnek oda hozzám emberek azzal, hogy melyik a kedvenc jelenetük egy-egy filmemből, és vicces, hogy milyen gyakran pont azokat említik, amelyek spontán elhatározás vagy éppen hiba eredményei.

- Gyakran hangsúlyozod, hogy milyen alacsony költségvetéssel dolgoztál, mégis mit jelent ez, mi számít számodra alacsonynak?

- Mit tippeltek, mennyibe kerülhetett a Machete?

- Negyvenmillióba?

-Negyvennek néz ki, ez a lényeg. Benne van De Niro, Seagal és a többiek, tehát az értéke negyvenmillió felett van, és a stúdiónak is 40-45-öt mondtunk, de annál sokkal, de sokkal kevesebbe került.  (A Box Office Mojo adatai szerint 10,5 millió dollár volt a Machete költségvetése - a szerk.)

Forrás: AFP
Danny Trejo, Jessica Alba és Robert Rodriguez a velencei filmfesztiválon

- A Machete egy szórakoztató film, de nyilvánvaló politikai áthallásokkal, ami a bevándorlási politikát illeti. Mennyire volt tudatos ez a részedről, különösen a jelenlegi amerikai tendenciák fényében?

- Az Egyesült Államokban nagyjából mindenki egyetért abban, hogy központilag kellene a bevándorláspolitikával foglalkozni és nem az egyes államokra hagyni azt. Jelenleg van, ahol legszívesebben puskával várnák a határ túloldaláról érkezőket, más államban pedig tárt karokkal fogadják őket. Ennek ellenére 16 évvel ezelőtt írtam először erről a témáról, de ma is releváns, sőt.

- Direkt próbálod olyan emberek karrierjét feléleszteni, mint Steven Seagal vagy Don Johnson, azzal, hogy szerepet kínáltál nekik a Macheté-ben?

- Dont már régebbről ismertem, és egy nap, amikor épp Jessicával volt találkozóm egy szállodában, megláttam az előtérben, és spontán rákiáltottam, hogy van egy szerepem a számára. Bár ekkor még fogalmam sem volt, hogy valójában melyik szerep is lesz az, de utólag úgyis rengeteget változtattam az eredeti karaktereken, belevittem a megformálóik személyiségét is.

- Milyen volt az éppen elvonókúráról érkező Lindsay Lohannel dolgozni?

- Nagyon könnyű. A producereim javasolták egyébként, és arra gondoltam, hogy az előzetesben benne van a vízeséses erotikus jelenet, ahol a szőke lány arca nem is látszik, és gondoltam, hogy Lindsay tökéletes lenne erre a szerepre. Találkoztunk, persze azt mondtam neki, hogy rá írtam a szerepet, és imádta. Különösen az tetszett neki, hogy a végén gépfegyveres apácaként parádézhat.

Forrás: AFP
Lindsay Lohan a Macheté-ben

- A Machete is egy grindhouse-filmnek indult?

- A Terrorbolygó-nál olyan hatást próbáltunk kelteni a látványvilággal, mintha a kópiát már szarrá nézték volna, itt azonban csak az első jelenet erejéig adóztunk tisztelettel a grindhouse műfajának. Miután ki van írva, hogy "3 évvel később", letisztulttá válik a kép.

- Latin-Amerikában létezik a Macheté-hez hasonló exploitation műfaj?

- Nem, ebben a formában nem igazán. De vehetjük úgy, hogy létrehoztam egy új műfajt, amit én "mexploitation"-nek kereszteltem. A fő jellemzői: társadalmi relevancia, multikulturális szereplőgárda és a komédia, illetve az akciófilm keverése. Olyasmi ez, aminek már léteznie kellett volna külön műfajként, de mégis vadiúj. Már vagy húsz ilyen filmet kellett volna forgatni, lehetőleg Danny Trejóval a főszerepben!

- Érdekesen machináltál azzal is, hogy az amerikai és mexikói karakterek között ki a rossz- és a jófiú...

- Igen, erre lehetőség nyílt egy ilyen multikulturális csapattal, és tény, hogy minden ilyen témájú filmben a latin arc a gazfickó, ezzel próbáltam itt kicsit játszani, különösen Steven Seagal szerepeltetésével.

Az eredeti Machete-előzetes a Grindhouse-ból

- Amikor elkészítetted a Grindhouse-filmhez a Machete-előzetest, a fejedben már megvolt az egész filmnek az ötlete?

- Nem csak a fejemben; már kész volt a forgatókönyv. Az előzetest egyrészt a forgatókönyv alapján csináltuk, másrészt belekerült pár olyan ötlet is, ami kifejezetten trailer-formában működhetett jól. Most a film leforgatásánál viszont ügyeltünk arra, hogy az előzetes minden kis kockája ténylegesen bele is kerüljön a kész Macheté-be. Az előbb emlegetett vízeséses jelenet például egy az egyben átkerült a filmbe.

- A Grindhouse fogadtatása után nem voltak kételyeid azt illetően, hogy van-e egyáltalán igény az egyik előzetes egész estés filmmé duzzasztására?

- A Grindhouse-nak valójában nagyon jó volt a fogadtatása, akik látták, imádták. A probléma a forgalmazással volt: sokan nem is értették, hogy mi ez az egész, voltak akik hazamentek a Terrorbolygó után, meg sem várva Tarantino részét. Ráadásul a Weinstein Company akkor teljesen új volt, nem ugyanazzal a bevált marketingcsapattal dolgoztak, mint például a Sin City-nél vagy a Kémkölykök-sorozatnál. Egy évbe telt, míg felállították az új céget, addigra a korábbi stáb tagjai máshol helyezkedtek el, és egy olyan marketingcsapat kezébe került a duplafilm, ami egész egyszerűen nem volt elég jó. Ennek ellenére hangsúlyoznom kell, hogy a fogadtatása nem volt rossz, sőt legalább olyan jó kritikákat kapott, mint a Sin City. Éppen ezért nem bántam meg, nem hiszem, hogy bármit is rosszul csináltam volna. A nézőket kell egy kicsit okítani, elvégre nem mindenki nőtt fel vérengzős duplafilmeken.

- A Weinstein testvérekkel azért nem szakadt meg a kapcsolatod?

- Egyáltalán nem, mostanra bejáratódott az új cégük, jó kis csapatuk van. Együtt csináljuk a következő Kémkölykök-részt, és valószínűleg rögtön utána a Sin City 2-t is.

Forrás: [origo]
Marley Shelton, Rose McGowan és Quentin Tarantino a Terrorbolygó-ban

- Hogy tetszett Tarantinónak a Machete?

- Nyüszített a gyönyörűségtől. A Los Angeles-i vetítésen mellettem ült, és végigröhögte.

- Hogyhogy ezúttal nem kapott egy cameót?

- Most így alakult, viszont benne van a Ragadozók rendezője, a magyar srác!

- Missziódnak tekinted, hogy egyengesd fiatal, tehetséges külföldi rendezők karrierjét?

- Igen, szeretnék minél gyakrabban producerként közreműködni feltörekvő rendezők filmjeinél. Nimróddal nagyon jól alakult az együttműködés.

- Hogy találtál rá?

- Volt egy listánk azokról a rendezőkről, akik szóba jöhettek a Ragadozók-ra. Tetszettek a korábbi filmjei, találkoztunk, egy hullámhosszon voltunk, totál bejött a hozzáállása. Olyan rendező, akinek világos elképzelései vannak arról, hogy mit akar. Egyébként pedig nem csak a poén kedvéért szerepeltetek néha rendezőket, a színészkedéstől ők maguk is jobb rendezők lesznek, ha a kamera túloldaláról tapasztalják meg, hogy mit lehet rendezőként elvárni egy színésztől.

Antal Nimród jelenete a Macheté-ben

- Érdekelne, hogy a tágabb értelemben vett akcióműfajon kívül más típusú filmet rendezz?

- Úgy érted, hogy semmi vér, semmi lövöldözés?

- Igen, például egy romantikus komédiát vagy valami más meglepőt.

- Asszem, nem.

- Nem gondolod, hogy ez magában hordozza az önismétlés kockázatát?

- Persze, egyfolytában magamat ismétlem. Ugyanazt a filmet forgatom le újra és újra. Néha megnézem a régebbi filmjeimet, és felfedezem ugyanazokat az ötleteket, amiket utóbb teljesen forradalminak képzelve használtam. Ezt persze úgy lehet elkerülni, ha néha más forgatókönyvéből dolgozom, amit már próbáltam is, például az Alkonyattól pirkadatig esetében.

Forrás: AFP
Danny Trejo és Robert Rodriguez a velencei filmfesztiválon

- Mi a helyzet a Sin City 2-vel?

- A jövő héten nekikezdek (az interjú szeptember elején készült - a szerk.) a Kémkölykök következő részének, és valószínűleg azután jöhet a Sin City folytatása. Abszolút tervbe van véve, állandóan kérdeznek róla.

- 3D-ben forgatod majd?

- Abban szeretném, remélem, összejön.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK