Felméri Cecília: Nem tudjuk mire, de büszkék vagyunk

2011.08.03. 17:24

Felméri Cecília kisfilmjét, a Végtelen perceket beválogatták a szerdán induló locarnói filmfesztivál versenyprogramjába. A fiatal erdélyi filmes korábban már több fesztiváldíjat elnyert erotikus mesefimjével, a Kakukk-kal, és a kolozsvári Mátyás király mítoszt vicces formában feldolgozó animációs dokumentumfilmjével, a Mátyás, Mátyással. A 33 éves rendező mesélt nekünk arról, hogy mi a teendő, ha az erotikus film szereplői nem hajlandók levetkőzni, hogy miért érdekes a Drakula-turizmus, és hogy miért nehéz bekerülni a román filmtámogatási rendszerbe.

- A locarnói filmfesztivál versenyszekciójába bekerült kisfilmed, a Végtelen percek ugyanazt a pillanatot mutatja meg több különböző szereplők szemszögéből. Gondolkoztál azon, hogy mi lehet a filmben, amiért beválasztották?
 
- Talán a hangulat lehet az oka, ezt tartom a film legnagyobb erényének. A Végtelen percek-ben számomra az volt a legfontosabb és egyben a legnagyobb kihívás is, hogy a novella hangulatát, ennek a meleg, nyári délutánnak az érzetét visszaadjam, és ez talán sikerült is. Egyébként eddig az összes filmem tanulófilm volt, még bőven a tanulási fázisnál tartok, úgyhogy örülök, hogy értékelik. Az ember három rövidfilm után még nem tud semmit, legfeljebb annyit, hogy ez az amit csinálni szeretne és hogy van még mit kísérletezni.

- A megkavart időrend izgalmassá teszi a történetet, ugyanakkor belekerült egy logikai bukfenc is.

- Az időrend megkavarásával az egyidejűség, állandóság érzékeltetése volt a cél. Viszont sokat küszködtünk a forgatókönyv végével, és elég későn, a film előkészítési szakaszában döntöttük el, hogy lesz a végén ez a logikai lehetetlenség.

- A Végtelen percek irodalmi adaptáció, amely Szántai János A zélet című novellája alapján készült. Nem érzed közelebb magadhoz a saját ötletből készült filmjeidet?

- Amikor saját ötletet dolgozok ki, akkor is folyamatosan befolyásolnak olyan dolgok, amelyeket hallottam, láttam, olvastam. Ha pedig a saját életemből vett ötletre írom a forgatókönyvet, az tényleg személyesebb, de akkor akadnak más nehézségek, például az, hogy kellő távolságot tudjak tartani. Most éppen ez történik, a következő filmtervemet egy saját életemmel kapcsolatos ötlet alapján írom, és ennek is megvannak a buktatói. Ugyanakkor az ember nem feltétlenül csinál önéletrajzi filmeket, inkább keres egy számára érdekes anyagot, és az adott anyaghoz megkeresi a személyes kapcsolódást. Amit nem lehet, hogy felületesen viszonyuljak egy kapott témához. Azt is teljes mértékben a magamévá kell tennem, pontosan ki kell derítenem a saját viszonyulásomat a témához, különben nem fog működni a film.

Részlet a Végtelen percek című kisfilmből

- A pályádat animációs filmekkel kezdted, amit azzal indokoltál, hogy az egyszemélyes animáció szinte semmibe sem kerül. Ez logikusan hangzik, mégsem tipikus, hogy ha egy kezdő rendező pénzhiány miatt nem tud élőszereplős filmet forgatni, akkor automatikusan az animáció felé forduljon.

- Nálam több tényező is támogatta ezt a kezdést. A filmezés előtt egy ideig bábszínész voltam, és az is közrejátszott, hogy az első filmem, amellyel sikereket értem el, animációs volt. Szeretem ezt a műfajt, de ahhoz, hogy megfelelő szinten csinálja az ember, itt is komoly technikai háttérre van szükség. Amiket eddig készítettem, azok egyszerűbb filmek voltak. Ha az ember tud rajzolni, és hajlandó belemenni abba, hogy egyszemélyes animációt készítsen egy-két éven keresztül, az is működhet, de én nem tartozom ebbe a típusba.

- Az első nem animációs kisfilmed, a Kakukk ötletét Lakatos Róbert rendező bízta rád, és azt mesélted, hogy először a saját filmeddé kellett tenned.

- Meg kellett fogalmaznom a saját viszonyomat az anyaghoz, hogy számomra is jelentsen valamit. Ez egy népi, erotikus történet, én meg sosem foglalkoztam azelőtt a népművészetekkel, még csak táncházas sem voltam. Nyilván más volt a hozzáállásom, mint Lakatos Róbertnek, aki foglalkozott azelőtt a népi kultúrával.

- A Kakukk-ba, a színészek kérésére, a meztelen testrészek kitakarása miatt kerültek olyan elemek, amelyek még játékosabbá tették a film vizuális stílusát. Ezek a megoldások a te ötleteid voltak?

- Igen, mindent bevetettem, hogy meggyőzzem a színésznőt, hogy el lesz takarva. Mondtam, hogy jégvirágot teszünk az ablakra, meg sütit az asztalra. Az ágyjelenetek helyettesítésére pedig előszedtem mindenféle néprajzi könyvet, és hát a népművészetekben majdnem minden a szexuális aktusra utal, úgyhogy nem volt nehéz ilyesmiket találni. A köpülés jelentése nyilvánvaló, a libatömés pedig egyik producernek jutott eszébe.

Forrás: [origo]
Barabás Réka a Kakukk című filmben | Nézd meg a teljes filmet!

- Nem gondolkoztál azon, hogy ha a kiválasztott színészeid nem hajlandók vetkőzni, akkor lecseréld őket?

- A Kakukk eredetileg tényleg naturalistábbra, bevállalósabbra lett kitalálva, és fel kellett mérnem, hogy mennyit veszít a film, ha nem vetkőznek a színészek, és hogy keressek-e más szereplőket helyettük. De annyira régóta kerestem a női főszereplőt, hogy ezt az arcot nem engedhettem el, és úgy éreztem, hogy így is működhet a film. Persze, minden kompromisszumnál muszáj eldönteni, hogy mi a fontosabb: ragaszkodsz-e a színészhez a forgatókönyv kárára, vagy úgy nagyobb-e a nyereség, ha az eredeti elképzeléshez tartod magad.

- A Kakukk esetében kifejezetten erény lett a változtatásból.

- Igen, de ezt akkor még nem tudtuk biztosan, csak reméltük. És azért úgyis érdekes lett volna a film, ha mindenki nyugodtan vetkőzik. Csak az egy másik film lett volna.

- A Kakukk után egy animációs dokumentumfilmet készítettél, a Mátyás, Mátyás-t. Az volt a koncepciód, hogy Kolozsvár utcáin Mátyás királyról kérdezed az embereket és a felvett anyagból, helyszínekből és helyzetekből kiindulva kreálsz egy animált világot?

- A reneszánsz év apropóján lehetőség volt egy animációs filmet készíteni, és a Mátyás-meséket már mások megcsinálták. Én pedig régóta ki szerettem volna próbálni az animációs dokumentumfilmes stílust. Igen, valóban kimentem az utcára, volt egy kérdéssorom, és felvettem olyan huszonnégy-huszonhat órányi interjút, majd abból választottam ki azt a tizenhárom percet, amit végül használtam.

- Az interjúalanyokat milyen szempontok szerint választottad ki?

- Nem véletlenszerűen, általában már ismertem őket látásból. De például mikor meginterjúvoltam az újságárust, akkor bekapcsolódtak az ismerősei is, ami nem várt fordulat volt. Szerintem azért jó ez az animációs technika dokumentumfilmmel keverve, mert sűríthetővé válik a valóság. A könyvárus bácsi például nem ott árult, ahova rajzoltuk, hanem a közelben.

Részlet a Mátyás, Mátyás című kisfilmből

- Ez így már fikciós.

- Inkább karikatúraszerű. A figurák inkább karikaturisztikusak. Azzal pedig, hogy a szövegből összevágom a legjellemzőbb vonásokat, ugyancsak ki lehet emelni a valóság esszenciáját.

- Említetted, hogy a Mátyás, Mátyás a dokumentumfilmek elé is görbe tükröt tart. Milyenfajta dokumentumfilmekre gondolsz?

- Például a tévés dokumentumfilmeknek arra a típusára, amit egy ügyetlen operatőr fényképez, és inog a kép, vagy azokra, amelyekben hosszan lehet nézni a harangzúgást. Szóval a nem túl kreatív dokumentumfilmekre.

- Hogy áll a Drakula-turizmussal foglalkozó, szintén animációs dokumentumfilmnek szánt terved?

- Ez a projekt sajnos elakadt, mert bár kaptunk az MMKA-tól támogatást, a pénz már ugye nem jött át. Egyébként annyira jó dolgokat találtam, hogy azon is gondolkodtam, talán érdemes lenne inkább lefilmezni és filmes dokumentumfilmet készíteni.  Most azonban a terv egy váratlan fordulatot vett, és Lakatos Robi, a Draculatúra egyik producere, akivel együtt készítettük elő a filmtervet, dokumentum-színházelőadást fog készíteni belőle a Kolozsvári Állami Magyar Színház keretén belül.

Forrás: [origo]
Felméri Cecília

- Mesélsz arról, hogy miket találtál?

- Azt tudni kell, hogy ez a Drakula-mítosz, importált mítosz, és a románok is csak most tanulják. Többet tud róla egy amerikai farmer, mint egy román falusi ember. Romániában sokan tiltakoznak is ellene. A román társadalomban az egy létező dilemma, hogy befogadják-e ezt az idegen mítoszt, amit ki lehet használni és pénzt keresni belőle, vagy elutasítsák, és megpróbáljanak a saját, kevésbé eladható értékeikkel turizmust csinálni. Találtunk egy idős bácsit, a leégett háza előtt, aki elmondta, hogy ebben a házban szeretne egy békeközpontot létrehozni, de nem a Drakula-turizmusnak, miközben a könyve kiadását egy Drakula-panzió tulajdonos finanszírozta.
 
- A Mátyás, Mátyás is egy sztereotípiát tárgyaló film.

- Igen, Kolozsváron is mindenki harcol a Mátyás-szoborért, közben nagyon sokan nem tudnák megmondani, hogy ki is volt pontosan Mátyás király. De a város életében akkor is meghatározó ez a mítosz, és mindenki a magáénak érzi. Nincs is ezzel semmi baj, máshol is így van ez. Az ember önironikusan mosolyog, mert lehet, hogy én sem tudnék elmondani egy Mátyás-legendát elejétől a végigéig. Információfoszlányok a történelmünkről, összekuszálódott emlékek az iskolában tanultakról, ez van a fejünkben. Viszont a Mátyás-szoborért én is harcolok, ha kell. Nem tudjuk pontosan, hogy mire, de büszkék vagyunk. Ezek szimpatikus, emberi dolgok.

Forrás: [origo]
Egy kocka a Mátyás, Mátyás-ból

- Milyen támogatásokra számíthatnak a filmterveid jelenleg akár a magyar, akár a román állam részéről?

- Ha beindul Magyarországon a támogatási rendszer, akkor remélhetőleg pályázhatok oda, és a román támogatásokra is, csak ott elég bonyolult a pályázás, mert a normatív és a szelektív rendszer nincs annyira különválasztva, mint Magyarországon. Itt Kolozsváron a két filmes központ között vagyunk, és éppen arra törekszünk, hogy két lábon álljunk, ne pedig két szék közt a pad alá essünk. Nekem az a szerencsém, hogy mesterizek Bukarestben a Filmművészeti Egyetemen filmrendezésből és a diplomafilmemet finanszírozza az egyetem. Ezzel pedig valamilyen szinten belekerülök a rendszerbe. Az is fontos, hogy a filmjeimet a román fesztiválokon is értékelték. De az én helyzetem sajnos nem általános.

- Hol tartanak a diplomafilmed munkálatai?

- Már leforgott, és remélem, hogy év végére készen lesz. Élőszereplős film, amelyben nagyon jó román színészekkel dolgoztam. A történet egy mindennapi kellemetlenségekért bosszút álló televíziós műsorról szól.

- Van egész estés filmterved is?

- Igen, épp most írom a forgatókönyvet. Már úgy hiszem, hogy bele mernék vágni egy egész estés játékfilmbe. Nagy kihívás, de már érzem a lehetőségét annak, hogy képes vagyok rá.

----------

Nyomulunk a Facebookon is. Lájkolj minket, hogy minél több lájkolónk legyen!

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK