Tomas Alfredson: Magyarország sokkal jobb!

A Suszter, szabó, baka, kém rendezője, Tomas Alfredson és forgatókönyvírója, Peter Straughan elárulták, hogy miért jobb Magyarországon forgatni, mint Csehországban, megindokolták, hogy miért változtatták a film egyik szereplőjét homoszexuálissá, és megmagyarázták, hogy miért fontos megmutatni, ahogy Napóleon körmöt vág. Még az is kiderült, hogy Alfredsonnak mindegy, Colin Firth áll-e a kamerája előtt, vagy valaki más. Az interjú Londonban készült december végén, ahol az [origo] riportere három másik kollégával együtt kérdezgette a két filmest.

Tomas Alfredson

Mi vonzott a kémek világában?

Tomas Alfredson: Különösebben nem izgatnak a kémek, annak ellenére, hogy valóban érdekesek, ráadásul egy olyan figura, aki másnak látszik, mint ami, nagyon jó filmes alapanyag. De engem főleg az izgatott, hogy meg akartam mutatni a hidegháború katonáit, akik szemben egy tényleges háború katonáival - akik egymásra támaszkodva harcolnak egy ismert ellenséggel szemben - egy ismeretlen ellenséggel szállnak szembe.

Gary Oldman említette, hogy a The Artist mellett a Suszter, szabó, baka, kém kapta a legjobb kritikákat 2011-ben. Mit szóltok a sikerhez?

T. A.: A hosszú munkafolyamat után bármilyen elismerés fantasztikusan jólesik, de ahogy mondani szoktam, a film pontosan ugyanolyan, mint a bemutató előtti napon volt. De tényleg jó érzés, ha időnként elismerik az ember munkáját, különösen ennyire neves lapokban. A film a közönségnek készül, és ha erős reakciót vált ki az emberekből, az szuper.

Miért éppen most csináltátok meg a filmet? Véletlen, hogy a bemutatója egybeesett a Szovjetunió összeomlásának húszéves évfordulójával?

T. A.: Ez csak véletlen, de az időzítésben szerepe lehetett annak, hogy most már kellő távolsággal tudjuk szemlélni a hidegháborút. Már lehet róla higgadtan beszélni, anélkül, hogy állást kellene foglalni valamelyik oldal mellett.

Szóval szerinted ma őszintébben lehet erről beszélni?

T. A.: Mi inkább az érzelmi, mintsem a politikai oldaláról közelítettük meg a történetet.  Nem akartunk egy dogmatikus elképzelést közvetíteni arról, hogy milyen volt a hidegháború. Sokkal inkább érdekelt, hogy milyen áldozatokkal járt az emberek részéről, hogy a hidegháború katonáinak milyen árat kellett fizetniük.

Fantasztikus színészek vannak a filmben. Ezt inkább kihívásnak vagy inkább kiváltságnak érezted?

T. A.: A forgatás előtt inkább kihívásnak tűnt, kicsit izgultam miatta. De igazából kiváltság volt, mert ilyen nagy tehetségű emberekkel elég könnyű dolgozni. Ha összehasonlítjuk a filmforgatásokat, 90%-ban azonosak. Ugyanolyan meetingeken kell részt venni, át kell esni a ruhapróbákon, a helyszínkeresésen, össze kell rakni a finanszírozást stb. stb. És ez igaz magára a rendezésre is. Ez egy munka, ami nagyjából ugyanolyan, akár Colin Firtht rendezi az ember, akár egy kevésbé híres színészt.

Mark Strong, Gary Oldman, Colin Firth és Tomas Alfredson a Suszter... Los Angeles-i premierjén

A figurák mellőzik a jellegzetes brit nyársatnyeltséget. Ez tudatos volt, vagy magától alakult így?

Peter Straughan: Szerintem ez természetesen eredt a könyvből és abból, ahogyan Tomas értelmezte a könyvet. Nem hiszem, hogy direkt kerültük volna, a könyvben is csak egyetlen jelenet van, ami egy tipikus angol klubban játszódik, a legelején, és azt tényleg kihagytuk, egyszerűen mert nem volt olyan fontos. Úgy éreztük, hogy egy hideg és kemény világot kell megteremtenünk, mert már Le Carré világa is olyan volt.

T. A.: Az is ide tartozik, hogy amikor egy figurát filmen akarunk ábrázolni, igyekszünk az emberi vonásait megmutatni. Ha például Napóleonról forgatnék filmet, akkor biztos lenne benne egy olyan jelenet, amiben reggelizik, zuhanyozik vagy a lábkörmét vágja, hogy a nézők emberinek lássák. Az ilyesmi elmond valamit a figuráról. Ugyanez igaz arra, ha egy kémről van szó: meg kell mutatni mint embert. Természetesen utána lehet nézni a történelmi tényeknek, de a hangsúly az emberi viselkedésen van.

Tomas Alfredson a Suszter, szabó, baka, kém forgatásán

A színészeid mondják, hogy minden snittet csak egyszer vagy kétszer vettél fel. Mindig így dolgozol? Miért?

T. A.: Hiszek a koncentrálás erejében a forgatáson, és abban, hogy kölcsönös tiszteletre van szükség. Igyekszem annyit próbálni a színészekkel, amennyit csak lehet, részletesen megbeszélem velük, hogy mit hogyan fogunk csinálni, és hogy mit akarunk közvetíteni a jelenettel. Együtt kitaláljuk, hogy hogyan építjük fel a jelenetet, és aztán bízunk abban, ami kialakult. Ha mindenki tudja, hogy csak egy vagy két felvétel lesz, mindenki bedobja magát. Csábító a gondolat, hogy az ember hússzor vagy harmincszor felvegye ugyanazt, kipróbálja ezt is meg azt is, de szerintem bízni kell az ösztöneidben. Nem kőbe vésett szabály, hogy csak egy vagy két felvétel készülhet, de miért csinálnék többet, ha tetszik, amit felvettem, és bízom benne, hogy jó lesz. És nem szoktam egy jelenetet túl sok beállításból felvenni, szóval nem sokféleképpen lehet összevágni a filmet, ami szintén egyszerűsíti a munkát.

Hogy alakult ki a film sajátos, időben ugráló felépítése a flashbackekkel?

P. S.: Ez elkerülhetetlen volt, mert lényegében a könyv is ugyanígy épül fel, bár igaz, hogy sok esetben eltértünk a regény felépítésétől. De az alapvető logika az volt, hogy Smiley-nak vissza kell mennie az időben ahhoz, hogy előrehaladhasson, elő kell ásnia az emlékeit az elmúlt év eseményeiről, hogy kikövetkeztethesse, ki a beépített ember. Ha teljesen lineárisan meséltük volna el a történetet, sokkal kevésbé lett volna izgalmas. De azért kellett egy kicsit tologatnunk ide-oda a sztori elemeit, míg úgy éreztük, hogy működik.

Peter Straughan, Mark Strong, Gary Oldman, Colin Firth és Tomas Alfredson

Miért tartottátok fontosnak, hogy Peter (Benedict Cumberbatch figurája a filmben - a szerk.) szexuális orientációját hangsúlyozzátok?

P. S.: Nem hangsúlyoztuk, hanem megváltoztattuk, a könyvben ugyanis heteroszexuális. Ahogy Tomas is mondta, igyekeztünk arra koncentrálni, hogy az embereknek milyen áldozatokat kellett hozniuk a magánéletükben ahhoz, hogy ebben a háborúban harcolhassanak. A könyvben Peternek a hivatásából eredő paranoiája átterjed a magánéletére, és elkezd gyanakodni, hogy a barátnője nem az, akinek kiadja magát, de sosem tisztázódik, hogy pontosan mivel is gyanúsítja. Ezt a szálat a filmben négy-öt jelenetben tudtuk volna feldolgozni, de csak egy jelenetet szánhattunk rá. Le Carrét is megkérdeztük a dologról, és ő is egyetértett, hogy jó ötlet ezt úgy átírni, hogy Peter meleg, mert akkoriban ez még illegális volt Nagy-Britanniában, így felhasználhatták volna ellene. Megtetszett nekünk az ötlet, hogy ilyen nagy áldozatot kell hoznia ahhoz, hogy segíthessen Smiley-nak. Ez az áldozat pedig kapcsolódik a film két főtémájához, az áruláshoz és a lojalitáshoz. A filmben mindenki, aki kiáll valaki mellett, nagy árat fizet érte.

Meglepő, hogy Alberto Iglesias (spanyol zeneszerző, többek közt Pedro Almodóvar filmzenéit írja - a szerk.) írta a film zenéjét. Hogyan esett rá a választás?

T. A.: Nincs sok bálványom, de Alberto az egyik. Mindig is az volt a véleményem, hogy ő az egyik legnagyobb kortárs zeneszerző, és nem csak a filmzeneszerzők közül. Néhány évvel ezelőtt találkoztunk az Európa Filmdíj átadóünnepségén Németországban, egy nagyon kellemes estét töltöttünk együtt, és már akkor gondoltam rá, hogy nagyon szeretnék vele dolgozni. Csodálatosan használja a zene időzítését, és gyönyörűen le tudja írnia a figurákat a zene segítségével. Meg is kértem, hogy írjon egy zenei portrét George lelkiéletétéről, ami szerintem fantasztikus lett. Tény, hogy számomra is nagyon spanyolosnak hangzik a zenéje, de szerintem ez remekül ellenpontozza a film britségét.

Tomas Alfredson és Gary Oldman a Suszter, szabó, baka, kém Los Angeles-i premierjén

Magyarországról jöttem, úgyhogy muszáj megkérdeznem: miért írtátok át a könyvbeli Csehszlovákiát Magyarországra?

T. A.: Mert Magyarország sokkal jobb! Valójában pénzügyi okokból előnyösebb volt Magyarországon forgatni. Ezt is egyeztettük Le Carréval, és azt mondta, hogy nyugodtan áttehetjük a helyszínt. Korábban többször is jártam Budapesten, a szívembe zártam a várost, és már ismertem a Párizsi udvart, ami egy fantasztikus helyszín. Csodálatos volt ott dolgozni, mindenki nagyon profi és nagyon kedves volt. Két igen kellemes hetet töltöttünk Budapesten.

Az összes londoni helyszín nagyon lepusztult, szinte ugyanolyan, mint a szovjet blokkban játszódó jelenetek. Direkt akartad hasonlónak ábrázolni a két oldalt?

T. A.: A 70-es években így nézett London. Először 1973-ban jártam itt, és így emlékszem vissza rá. Igaz, nem jártam az MI6-nél, de úgy képzelem, hogy így nézhetett ki.